A vb előtt kigúnyolták, most már a döntőt sem tartják elképzelhetetlennek

 

 

A házigazdát általános meglepetésre a legjobb nyolc közé vezető szövetségi kapitány, Sztanyiszlav Csercseszov a közutálat légkörében kezdte a világbajnokságot, most pedig már akkora sztár Oroszországban, hogy pizzatésztába sütik az arcképét, hajadonok üldözik a szerelmükkel, az anyák pedig róla akarják elnevezni a gyermeküket.

Az 54 esztendős, észak-oszétiai származású szakember edzői pályafutása során többször is kapcsolatba került magyar labdarúgókkal, a Dinamo Moszkvában Dzsudzsák Balázs, a varsói Legiában pedig Nikolics Nemanja edzője volt.

„Örülök, hogy Sztanyiszlav Csercseszov vezetésével menetel Oroszország – mondta lapunk megkeresésére Nikolics Nemanja, a Chicago Fire támadója. – Mivel a Legiában együtt dolgoztunk, jól ismerem. Nem lepett meg, hogy összekapta és összerakta a korábban sokak által leírt csapatot. A világbajnokság előtt rossz volt az orosz válogatott megítélése, de ez a legkevésbé sem zavarta. Sohasem érdekli, mit írnak vagy mondanak róla és a csapatáról, neki csak az számít, amit a pályán lát. A statisztikák rabja. Nekem is különböző papírokat lobogtatva próbálta bizonyítani, hogy neki van igaza. S hogy őszinte legyek, többnyire neki is volt. Fontos volt Oroszországnak a jó kezdés, a Szaúd-Arábiának rúgott öt gól erőt és önbizalmat adott a csapatnak, és bár az utolsó csoportmeccs Uruguay ellen nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, a spanyolok elleni nyolcaddöntőn a kapitány megint elképesztően fegyelmezett és szervezett együttest küldött csatába. Sztanyiszlav Csercseszov nagyon tud eredményre játszani, ez megint nyilvánvalóvá vált. Miként az is, hogy fantasztikusan tudja motiválni a játékosait. Még akkor is szentül hisz a győzelemben, amikor az ellenfél erősebbnek tűnik, természetesen nem volt ez másként Spanyolország ellen sem. A győzni akarása, a példás hozzáállása átragad a futballistákra, az oroszok ezért sem hibáztak a tizenegyespárbaj során. Kifelé nem látszik rajta semmi, árad belőle a nyugalom, de tudom, hogy a lelke mélyén nagyon büszke arra, amit eddig elért. Az oroszoknak rettentő nehéz dolguk lesz a Horvátország elleni negyeddöntőben, de most már képesnek tartom őket arra, hogy bejussanak a legjobb négy közé. A világbajnokság rajtja előtt sok sikert kívántam Sztanyiszlav Csercseszovnak, azóta pedig minden győztes mérkőzés után gratuláltam neki, remélem, egyszer-kétszer megtehetem még.”

Magyar menedzsere nem elfogultságból azt mondta: a nagyszerű hazai szereplés abszolút Csercseszov érdeme.

„A rajt előtt senki, de senki nem bízott a csapatában, csakis ő, aki összerakta az együttest – mondta a kárpátaljai Viskből származó Varga Sándor, akkreditált FIFA-játékosügynök. – Az a mondás járta a torna előtt Oroszország-szerte, hogy a vébére minden készen áll, kivéve a csapat. Gúnyolódó dalok, versek, rigmusok születtek az alkalmatlanságáról, de ő végig bízott az elképzeléseiben, amelyekben a csoportból való továbbjutás, majd Spanyolország búcsúztatása után most már mindenki maradéktalanul hisz. Nem sikerültek jól az orosz válogatott felkészülési mérkőzései – bár a spanyolok elleni három három azért már akkor is jelzett valamit –, de ő mindig azt mondta az újságíróknak: nem kell félni, majd akkor nyerünk, amikor kell. Amikor a nyitó meccsen öt nullára megverték Szaúd-Arábiát, mindenki csak legyintett, hogy az csak Szaúd-Arábia volt, de én a torna előtt szerveztem a szaúdiaknak egy meccset az ukránok ellen, és láttam, hogy nagyon erős csapat. Sztanyiszlav sokszor bizonyította már, milyen felkészült edző, ezért is csodálkoztam, hogy türelmetlenek vele a szurkolók. Amikor a Legiát átvette, tíz-tizenkét pontos hátrányban volt a csapat, aztán bajnok és Lengyel Kupa-győztes lett vele. A nyolcaddöntő utáni sajtótájékoztatón valaki felrótta neki, hogy a labdát a spanyolok birtokolták sokkal többet. Erre ő mosolyogva csak annyit mondott: »Éppen ezt akartuk, éppen ezt.« Egyértelmű, hogy sokkal többet hoz ki ebből a keretből, mint amennyi benne van. Még a spanyolok elleni meccs előtt azt mondtam: amelyik csapat megnyeri azt a meccset, az erről az ágról a döntőbe jut. Oroszországban most teljes az őrület, és már nem csak én vagyok, aki el tudja képzelni a döntős szereplést.”