Csütörtököt mondott Csercseszov Kalasnyikov-taktikája

A szerző boldogult gyermekkorában, a nyolcvanas években nagy rangja volt Szabolcs megyében az „orosz”, avagy „békebeli” szerszámoknak, műszaki dolgoknak, ketyeréknek: nagydarab, sok-sok vasat tartalmazó, a formatervezést még csak hírből sem ismerő, de tartós, hajingálható, esőn hagyható és egyszerűen karbantartható tárgyak voltak ezek, a másfél kilós ébresztőórától kezdve az örök életű csavarozókig.

Vagy gondoljunk csak a sajnos máig használt Kalasnyikovra: egyszerű, az örök élet plusz egy napra tervezett szerkezet, de mégis csoda hatékony – nem véletlenül jutnak ilyenek az ember eszébe az orosz futballválogatott játékának kapcsán.

Sztanyiszlav Csercseszov csapata ugyanis két könnyed győzelem után az első igazi próbán, az uruguayiak ellen csúfosan elbukott, és a szakember gyorsan le is vonta a tanulságot a nyolcaddöntőre, a 4–2–3–1-es felállásról 3–5–2-re váltott, és a spanyolok ellen a stabil védekezéssel szépen elcsordogáltak a tizenegyespárbajig, amelyet meg is nyertek.

Nagyjából ugyanezzel a taktikával lépek pályára ismét, de a betonvédekezést a háromtámadós horvát rendszer miatt négy védővel és két szűrővel oldották meg az oroszok, illetve visszakerült a kezdőbe a házi vb-gólkirály, Gyenyisz Cserisev, aki ismét csodás találattal bizonyította ihletett formáját.

Bejött Csercseszov terve, legalábbis edzői oldalról: középen Szergej Ignasevics és Ilja Kutyepov a kilencven perc alatt két megingástól eltekintve megbízhatóan tette a dolgát, jellemző módon amíg bírták erővel, az oldalról érkező beadásokra mindig visszafelé kellett mozognia például a kapura lövő Mario Mandzukicnak vagy a fejessel próbálkozó Ivan Perisicnek is.

Hanem a pillanatnyi megingást nem lehet előre eltervezni (csak bizonyos mérkőzéseken...), az első horvát gólnál Ignasevics elfelé futott az emberétől, a szűrő Daler Kuzjajev meg csak szemmel verte, a másodiknál ismét szegény Ignasevics maradt alul, egy légi párbajban – de még mielőtt bántanánk az orosz bekket (nem ajánlatos...), jegyezzük meg, hogy a derék Szergej a jövő héten lesz 39 éves, és bizony ilyen korban két hosszabbításos mérkőzésen helytállni egy ilyen poszton, egy ilyen torna végjátéka felé tartva, nem egyszerű.

Sokszor említettük már, az oroszok a vb előtt sokáig keresték a megfelelő középső védelmi hármast, Csercseszov még honosított is a kétszeres német válogatott, majd az ukránoknál (!) jelentkező Roman Neustädter és a szintén a Szovjetunióban született, volt német korosztályos válogatott Konstantin Rausch személyében, de a kijózanító pofonok után megmaradt a négy védőnél, majd az uruk elleni csapás után váltott (a jobb oldalon egy „újorosz", a selecaóban 2014-ben bemutatkozó Mário Fernandes lett alaptag, miközben a túloldalon a másik nagy öreg, a lassan harmincöt éves Jurij Zsirkov kikerült a kezdőből).

Visszatérve Ignasevicsre: az uruguayiak ellen vicces hibát követett el, akikor kitolta a sorfal széléről Edinson Cavanit és Martín Cácerest, a felszabadult helyen pedig Luis Suárez a kapuba lőtt, majd a spanyolok ellen borzalmasan balszerencsés öngólt rúgott, most pedig mindkét horvát gólban ludas volt.

Esete mutatja az orosz foci bajait: Ignasevicsnek 38 esztendősen kellett a védelem fejének lennie a hazai vb-n (mellette Ilja Kutyepov sem lesz új Oleg Kuznyecov vagy új Anatolij Gyemjanyenko), korábban a két honosított játékos mellett felvetődött az Ignasevicsnél nem sokkal fiatalabb Berezuckij ikrek reaktiválása is. Ignasevicset emberileg külön sajnálni lehet, hogy éppen ez volt karrierje utolsó mérkőzése...

Vegyük észre, hogy Csercseszov választási lehetőségei erősen korlátozottak, a jobb oldalon elöl ismét a nagyon gyengén futballozó Alekszandr Szamedov kezdett, a csodafegyverek közül Alekszej Mirancsuk besült, Anton Mirancsukot pedig be sem merték vetni élesben. A végre felépülő karmester, Alan Dzagojev legalább gólpasszal szállt be, de a legértékesebb csatár, Fjodor Szmolov elindította a romlás felé a szbornaját.

Csercseszov szovjetes egyszerűségű taktikája (hátul vasbetonvédelem, középen tankcsapda, elöl Sztálin-orgona, nagy hurrák mindenekfelett, pár szerzemény más országból) mellett szólt a realitás, hiszen játékosai klubok szerint így oszlottak meg ezen a negyeddöntőn: CSZKA Moszkva – CSZKA Moszkva, már visszavonult, Szpartak Moszkva, Rubin Kazany – Szpartak Moszkva, Zenit – Szpartak Moszkva, CSZKA Moszkva, Villarreal – Zenit, majd beállt egy Zenit-, két FK Krasznodar- és egy CSZKA-futballista, miközben a horvátoknál ugyanez így festett: Monaco – Atlético Madrid, Besiktas, Liverpool, Milan – Barcelona, Real Madrid – Eintracht Frankfurt, Hoffenheim, Inter – Juventus (+ Inter, Real Madrid, Lokomotiv Moszkva, Dinamo Kijev).

A horvátokat vezető Zlatko Dalic csak egy helyen változtatott a legutóbbi kezdőjén, Marcelo Brozovicot Andrej Kramaric váltotta, aki góllal igazolta e lépés jogosságát, és nagyon jó időpontban, mivel nem sokkal előtte bújt ki Cserisevből az eddig benne rejtőző Arjen Robben (persze az orosz gólhoz kellett az is, hogy a 16-os előtt a sárga laptól tartó Luka Modric ne merje a középre befutó szélsőt felvágni).

A lelkes oroszok azonban elkövettek egy nagy hibát: a góljuk után lazábban védekeztek, és jött is az egyenlítés. Említésre méltó, hogy Mandzukic adta a gólpasszt, de a szélről, ahol a klubjaiban szokott szerepelni, talán nem véletlenül...

A második félidőben beállt a balszélső, a gólban oroszlánrészt vállaló Perisic helyére Brozovic, míg az addig nagyon mélyen, gyakran a középső védő Domagoj Vida mögül szervezkedő Luka Modric támadó középpályásként kezdett el futballozni, és az addig a rendre a felezőtől induló Rakitic is bátrabban lépett fel a 16-os bal sarka elé.

Egyébként Modric kissé elfáradt a végére, két középtávoli lövést is csúnyán elrontott, de egyrészt ő sem fiatal már, szeptemberben lép a krisztusi korba, másrészt a Real Madriddal 43 mérkőzésen szerepelt az elmúlt idényben – aztán a hajrában elkapta a gépszíj, vitte előre a szíve, gólpasszt is adott.

A második félidőben Szmolov beállásával, a sárkány ellen sárkányfű alapon átállt 4–3–3-ra a szbonaja, miközben érdekes árukapcsolásként Igor Akinfejev azonnal elkezdte húzni az időt, ám bejött a váltás, pár kisebb helyzetet összehozott a hazai csapat, a csereember Alekszandr Jerohin gólt lőhetett volna egy Fernandes-beadást követően.

Csercseszov a hajrára befejezte holland korszakát, az elfáradó óriás, Dzjuba helyére a középső középpályás Jurij Gazinszkijt küldte be, és együttese erejét mutatja, hogy a hosszabbításban képes volt egyenlíteni (ehhez kellett Mandzukic figyelmetlensége is).

Szóltunk már három, az orosz ruletthez vágó tanulmányról: az egyik szerint az a csapat élvez előnyt a tizenegyespárbajban, amelyik elsőként rúg, a másik megjegyzi, ilyenkor a legjobb a legbiztosabb lábú rúgóval kezdeni, míg a harmadik kitér arra, hogy a felső sarkokba lőtt labdák mindig gólba torkollanak, de ha megfelelő erővel tart a szélekre a labda, az is biztos találat.

Közbeszólt azonban ismét a véletlen: a spanyolok utolsó hibája előtt Sergio Ramos egy fölösleges magánszámmal megzavarta a rúgót, míg most Szmolovot zökkentette ki koncentrációjából az az aprócska tény, hogy ugyan a Szovjetunióban, majd Oroszországban el-eltűnt ez-az, de hogy egy ilyen fontos mérkőzés végére ne legyen kéznél legalább egy labda...

Ugyan a vébén nem remeklő Akinfejev visszahozta a reményt még egy bravúrral, azonban a horvátoknak sem a szívük, sem a lábuk nem remegett meg, Modricnak még szerencséje is volt, és ismét Rakitic mondta ki a végső szót.

Ismétlés. Az oroszok az első házigazdák, akik a negyeddöntőben esnek ki 1986 és Mexikó után, míg a horvátok másodszor jutottak az elődöntőig, 1998-at követően.

Statikusak. Az orosz válogatott ezen a néven húsz gólt lőtt a világbajnokságokon, 14-et szöglet vagy szabadrúgás után, ezen a vb-n pdig a hétből hatot így szerzett a szbornaja!

Nekik nyolc: ennyi horvát jegyez eddig gólt ezen a tornán, csak a belga válogatottnál nagyobb a góldemokrácia, onnan kilencen is betaláltak már.

Fejben felnőttek a feladathoz: előző 29 vb-góljukból csak egyetlenegyet fejeltek a horvátok, miközben ezen a mérkőzésen mindkétszer így voltak eredményesek. A találkozón egyet fejelt a házigazda is, a vb-rekord egyébként a 2002-es német–szaúdi meccs, öt fejes góllal.

Ott a vége: a legutóbbi hat, hosszabbításba torkolló vb-mérkőzésből csak egy nem végződött tizenegyespárbajjal, a 2014-es finálé.

Birodalmi lépegető: Artyom Dzjuba az oroszok 11 vb-góljából hármat maga szerzett, kettőnél a gólpasszt adta, ezen a mérkőzésen ráadásul ő passzolt a legpontosabban az oroszok közül, bár ő is csak 83 százalékig jutott.

Jobb későn: Mário Fernandesé a legkésőbbi orosz/szovjet vb-gól, ez ugyebár a 115. percben esett.

Lőttek, mint az oroszok: 13 kapura lövésük közül hét ment a kapu felületére, a horvátoknál ez az arány 17/4, egy kapufával.

Negyven és hetven alatt. Csak 38 százalékban volt az oroszoknál a labda, amelyet csapnivaló, 69 százalékpontos pontossággal továbbítottak egymásnak.

Nyet dopping? A hazaiak összesen 148 kilométert futottak, a horvátok 139-et.

A korábbi negyeddöntőkhöz képest igen durva mérkőzés volt: az oroszok 25-ször, a horvátok 17-szer szabálytalankodtak, 19, illetve 10 megnyert ütközéssel. Ehhez képest a hazaiak egy, a horvátok négy sárgát kaptak.

Eltűnt, keressük! A VAR miatt ezen a negyeddöntőn is csak egyetlenegy lesállást regisztráltak, azt a házigazda követte el.

Régi emlékek. Gyenyisz Cserisev négy vb-góljánál most csak Harry Kane (6) áll jobban, míg egy világbajnokságon az oroszok közül egyedül Oleg Szalenko szerzett többet: 1994-ben hatig jutott.

Mesterkettes: egymás után két tizenegyespárbajt korábban csak a '90-es argentin válogatott nyert vb-n.

Kivéve... Az utolsó öt házigazda, amely korábban eljutott a negyeddöntőig, az mind továbbment az elődöntőbe.

Pech. Az oroszok/szovjetek rendes játékidőben utoljára 1966-ban nyertek kieséses meccset a vb-n: a gólhelyzetek sorát elrontó magyarok ellen.

Gyors kezdés. A horvátok utóbbi 14 vb-góljából csak három esett a második félidőben.

A mérkőzés száma: kb. 34. Körülbelül ennyiszer motyogta maga elé a megtört Csercseszov kétségbeesetten, hogy Sto eta? (azaz: Mi ez?) játékosai pocsék megoldásai után.

Egy kis elődöntős érdekesség a végére: a világbajnokságok történetében most fordul elő másodszor – egyben a nyitó torna (1930) óta először –, hogy sem a németek, sem a brazilok nincsenek ott a legjobb négy csapat között!

FIFA-VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
NEGYEDDÖNTŐ
OROSZORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 2–2(1–1, 1–1, 1–2) – tizenegyesekkel 3–4
Szocsi,Fist Olimpiai Stadion.44 287néző.V:Sandro Ricci (brazil)
OROSZORSZÁG:Akinfejev – Mário Fernandes, Kutyepov, Ignasevics, Kudrjasov – Zobnyin, Kuzjajev – Szamedov (Jerohin, 54.), Golovin (Dzagojev, 102.), Cserisev (Szmolov, 67.) – Dzjuba (Gazinszkij, 79.).Szövetségi kapitány:Sztanyiszlav Csercseszov
HORVÁTORSZÁG:Subasic – Vrsaljko (Corluka, 97.), Lovren, Vida, Strinic (Pivaric, 74.) – Rakitic, Modric – Rebic, Kramaric (Kovacic, 88.), Perisic (Brozovic, 63.) – Mandzukic.Szövetségi kapitány:Zlatko Dalic
Gólszerző:Cserisev (31.), Mário Fernandes (115.), ill. Kramaric (39.), Vida (101.)
Sárga lap:Gazinszkij (109.), ill. Lovren (35.), Strinic (38.), Vida (101.), Pivaric (114.)

A MÉRKŐZÉSRŐL BŐVEBBEN ITT OLVASHAT!