Amikor Mussolini két vb-aranyban is főszereplő lehetett

Ma az olaszok első két vb-aranyérméért igen sokat tevő Benito Mussolinivel (a képen jobbra, mellette Adolf Hitler) foglalkozunk.

Hitler, Sztálin, az Aranycsapat fényét kopasz fején megcsillantó Rákosi Mátyás, Jorge Videla, a futballistákat megöléssel fenyegető Mobutu, a játékosait nyilvánosan elverető Baby Doc Duvalier, a magát a Serie A-ba bevásárló Kadhafi-fi: diktátorok hada nyújtotta véres mancsát a futball felé. Kiemelkedik közülük (ilyen társaságból…) az olasz Mussolini, aki 1934-es vb-rendezésüket és aranyérmüket az új Itáliája nagyságának bizonyításának szánta.

„A jó foci a jó politikán múlik” – adta ki a ma is érvényes jelszót, a játékvezetőket tejben-sajtban-borban fürösztötte, a finálét fújó svéd Ivan Eklindet előző este maga fogadta, és megajándékozta egy vb-trófeával. Másnap este aztán az olaszoknak többször is kedvező Eklindet a vesztes csehek nagyon keresték…

Négy évre rá mi magunk is megtapasztalhattuk Mussolini erejét. A Duce a döntő előtt táviratot küldött a squadrának, méghozzá a fasiszta mozgalom egyik klasszikus jelmondatával: „Győzelem vagy halál!”. Kapusunk, Szabó Tóni később ezzel viccelt: „Kaptam négy gólt, de megmentettem az olaszok életét”. Sokak szerint az olaszokkal jó viszonyba került magyar politikai vezetés kérte meg Dietz Károly szövetségi kapitányt, hogy hagyjon ki alapembereket a döntőről, a nagyobb balhék elkerüléséért.

Minden bizonnyal átvillant e döntés a kapitány agyán, amikor hazatérve meg akarta lincselni őt a tömeg a Keletiben a „csak ezüstért”…

(Az 1938-as vb-ezüstünkkel bővebben is foglalkozunk majd.)