Huszonkilenc hely már elkelt a november 21. és december 18. között Katarban rendezendő világbajnokság 32 tagú mezőnyéből, és a torna pénteki sorsolásakor a csoportok összetételére is fény derül. A maradék három hely a pótselejtezőkben dől el (lásd keretes írásunkat).
A CÍMVÉDŐ FRANCIAORSZÁG TOVÁBB ERŐSÖDÖTT
A világ labdarúgásának erőviszonyai nem rendeződtek át drasztikusan az elmúlt négy évben, a 2018-as világbajnokság kieséses szakaszába jutó legjobb tizenhat válogatott közül tizenhárom ezúttal is ott lesz a tornán. A kétezres évek két legnagyobb hatású futballistája, Cristiano Ronaldo és Lionel Messi is kivívta hazájával a jogot a részvételre, bár az argentinoknak jóval simább volt az útjuk a pótselejtezőre kényszerülő portugáloknál. Mindkét klasszis az ötödik világbajnokságán léphet pályára – erre eddig csak Antonio Carbajal, Rafael Márquez és Lothar Matthäus volt képes –, és mivel nagyon valószínű, hogy utoljára szállnak harcba a Világkupáért, izgalmas lesz figyelni erőfeszítéseiket és az őket előtérbe helyező csapatukat.
A címvédő francia válogatott esélyei kifejezetten jók az újabb trófea elnyerésére. Habár a tavalyi Európa-bajnokságon leszerepelt Didier Deschamps együttese, vb-selejtezőbeli csoportját magabiztosan nyerte meg, az őszi selejtezőkön már az Eb-re visszatérő Karim Benzema is játszhatott, így ő nyolc év elteltével léphet pályára ismét világbajnokságon. Az európai nagyok többségének, például az angoloknak, a belgáknak, a sorozat közben kapitányt váltó (Joachim Löw az Eb után köszönt le) németeknek és a spanyoloknak sem okozott különösebb gondot a kijutás.
KANADA 36 ÉV UTÁN JUTOTT KI, KATAR BEMUTATKOZIK
Amióta 2010-ben Katarnak ítélték a 2022-es világbajnokság rendezési jogát és elkezdődtek a stadionépítések, a korrupciótól és a munkások kizsákmányolásától kezdve számos váddal illették az ázsiai országot. Az angol válogatottban az európai selejtező társgólkirálya, a holland Memphis Depayhoz hasonlóan 12 gólt szerző Harry Kane, valamint Gareth Southgate szövetségi kapitány is aggodalmának adott hangot, kiemelve, hogy szurkolóik egy része az ország törvényei és a magas árak miatt biztosan nem tudja a helyszínen buzdítani a nemzeti együttest, valamint felvetették, hogy az alapvető emberi jogok megsértését senki sem rója fel a rendezőnek, és nem szankcionálja. Felszólalásuk katari részről nem maradt válasz nélkül.
„Járt egyáltalán valaki az angol válogatott futballistái közül, esetleg a szövetségi kapitány Katarban? – tette fel a kérdést Nasszer al-Hater, a világbajnokság szervezőbizottságának ügyvezetője a Sky Sports Newsnak adott interjújában. – Mire alapozza a véleményét, újságokban olvasott cikkekre? Akinek olyan nagy a befolyása, mint Gareth Southgate-nek, sokkal jobban meg kellene válogatnia a szavait. Mielőtt kiáll és nyilatkozik az itteni helyzetről, talán el kellene látogatnia hozzánk, beszélnie kellene az építkezéseken dolgozókkal, és megértenie a dolgok működését. Vannak elszigetelt esetek, amelyeket a média felfúj, de biztosíthatom róla, hogy sokkal több olyan munkás van, aki elmondaná, hogyan vett házat vagy küldte egyetemre a gyermekeit az itt megkeresett fizetéséből. Minden tiszteletem neki mint edzőnek és embernek, remélem, a világbajnokság sorsolásán személyesen beszélhetünk.”
A világbajnokság mezőnyében a rendező Katar az egyetlen újonc. A csapat játékerejét mutatja, hogy a 2019-es Ázsia-kupa trófeáját minden mérkőzését megnyerve hódította el (a döntőben a szintén vb-résztvevő Japánt 3–1-re legyőzve), és a 2021-es Arab Nemzetek Kupájában szintén veretlenül menetelt az elődöntőig. Ott Algéria (1–2) állította meg, a bronzérmet ugyanakkor Egyiptom ellen tizenegyesrúgásokkal megszerezte.
A novemberben kezdődő tornán több visszatérő nemzetet is találhatunk. Ecuador, Egyesült Államok, Ghána, Hollandia és Kamerun válogatottja 2014 után vesz részt ismét, Kanada pedig harminchat év (1986) után teljesítette sikeresen a kvalifikációt, s még az is belefért, hogy az utolsó három selejtező mérkőzése közül kettőt elveszítsen.
A kanadaiak első számú sztárján, Alphonso Daviesen, a Bayern München szélvészgyors balhátvédjén (aki a kvalifikáció hajráját kihagyta) kívül leginkább a selejtezősorozatot öt góllal és négy gólpasszal záró Jonathan Davidre, a Lille támadójára kell figyelniük az ellenfeleknek. A csapat legnagyobb erejének ugyanakkor a küzdőszellemet és az összetartó társaságot tartják, valamint John Herdman szövetségi kapitány kiváló motiváló képességeit.
MEGLEPŐ HIÁNYZÓK A VILÁG MINDEN RÉSZÉRŐL
A selejtezősorozat számos meglepetést tartogatott, a legnagyobb kétségkívül az európai pótselejtező elődöntőjében történt: a tavaly kontinensbajnokságot nyerő Olaszország hazai pályán elbukott Észak-Macedóniával szemben. Roberto Mancini együttese egymás után a második világbajnokságát kénytelen kihagyni, és a 15–25 millió euró körüli bevételkiesésnél is rosszabb hatással lehet az Olasz Labdarúgó-szövetségre, hogy lassan egy generáció nő fel, amely nem látta világbajnokságon futballozni a nemzeti együttest.
Persze az Európa-bajnok olaszok mellett más, erősnek tartott válogatottaknak is megugorhatatlan lécnek bizonyult a selejtező. Afrikában Egyiptom, Algéria és Nigéria is elbukott a torna kapujában, Elefántcsontpart még odáig sem jutott el, érdekesség, hogy az egyiptomi Mohamed Szalahot éppen liverpooli csapattársa, Sadio Mané fosztotta meg a részvételtől a szenegáli válogatott tagjaként.
„Ha lehetne, minden szenegáli házba bekopogtatnánk, és személyesen köszönnénk meg a szurkolást – idézi Aliou Cissé, a szenegáli szövetségi kapitány nyilatkozatát a liverpoolworld.uk. – Afrika bajnokaként kötelességünk volt kijutni a tornára, és elértük a célt. Sadio Mané hihetetlenül fontos láncszeme a csapatnak, bármit rá lehet bízni, ezt a tizenegyesrúgásoknál ismét bizonyította.”
A dél-amerikai zónában korán eldőlt, hogy Brazília és Argentína ott lesz a világbajnokságon, Uruguay és Ecuador viszont nagyszerűen küzdött a másik két, biztos kijutást érő helyért. A pótselejtezőt érő ötödik hely sorsa csak az utolsó körben dőlt el, a 18 mérkőzésen 19 gólt szerző Peru érte el, ami azt jelentette, hogy Chile és Paraguay mellett a legutóbbi két tornán a kieséses szakaszba jutó Kolumbia is lemaradt a vb-ről.
Mindenekelőtt nézzük a száraz tényeket: a magyar válogatott a megszerezhető 30 pontból 17-et gyűjtött be a világbajnoki selejtezősorozatban, amivel csoportja negyedik helyén végzett. Hogy kilenccel maradt le a katari tornára csoportelsőként kvalifikáló Anglia mögött, azzal tulajdonképpen nincs baj, hogy mindössze hárommal a második helyre befutó – és a vb-részvételt a pótselejtezőn kiharcoló – Lengyelország mögött, az már bosszantó... Annál is inkább, mert éppen a lengyelek ellen vesztett fontos pontokat Marco Rossi csapata: az első játéknapon hiába vezetett 2–0-ra, majd 3–2-re is, a végén kénytelen volt beérni döntetlennel (3–3). Varsóban ugyan nyert az utolsó körben, az a siker a végső helyezés szempontjából nem osztott, nem szorzott: már korábban biztossá vált, hogy Robert Lewandowskiék szerepelnek a rájátszásban. A mieink szempontjából azért sem volt jelentős tétje a lengyelországi mérkőzésnek, mert Albánia ellen egyetlen pontot sem gyűjtöttek be. S ez már az említett 3–3-nál is fájóbb! Nem azért, mert az albánok annyival rosszabbak lennének nálunk (legyünk őszinték: semmivel sem rosszabbak), hanem azért, mert legalább az egyik meccset meg kellett volna nyerni! A budapesti vereség kiváltképp dühítő volt: percekkel azelőtt, hogy az egy hónappal korábbi, elbasani találkozót is eldöntő Armando Broja gólt szerzett, Szalai Attila próbálkozása után a kapufáról pattant ki a labda. Ez azonban már a múlt. Ami a lényeget illeti, az Andorra és San Marino elleni kötelező győzelmeket hozták Szalai Ádámék, mi több, a Wembley-ben bravúrt (1–1) értek el (Magyarország 1953. november 25. óta először nem szenvedett vereséget Angliában), de közben nyerhető mérkőzéseken hullajtottak el pontokat. Különösen fájó, hogy a Puskás Aréna ebben a sorozatban nem jelentett nagy előnyt: a 17 pontból csak hetet szerzett meg hazai pályán a csapat (zárójelben megjegyzendő: Lengyelország és Albánia ellen is zárt kapuk mögött volt kénytelen játszani). A selejtezőszériát így is öt győzelemmel, két döntetlennel és csupán három vereséggel zárta – hogy az összkép pozitív-e, még ma is nehéz megítélni... P. T. |
Mint említettük, egyelőre huszonkilenc vb-résztvevő kiléte biztos, a mezőny csak júniusra lesz teljes. A maradék három helyre nyolc válogatott pályázik. Az orosz–ukrán háború miatt az európai vb-pótselejtező A-ágának döntőjét nem tudták lejátszani (a B-ágról kizárták az oroszokat). Wales Ausztria legyőzésével bejutott a fináléba, ellenfele a Skócia–Ukrajna összecsapás győztese lesz, ellenben ennek a találkozónak nincs még pontos időpontja, elvileg júniusban pótolják. Ezenkívül két interkontinentális pótselejtezőt játszanak június 13-án és 14-én. Az egyikben a dél-amerikai csoport ötödik helyén végző Peru részvétele biztos, ellenfele az ázsiai régióból a június 7-én Dohában esedékes Arab Emírségek–Ausztrália mérkőzés győztese lesz, míg a másik interkontinentális vb-pótselejtezőt a CONCACAF-zóna csoportkörének negyedik helyén végző Costa Rica és az óceániai csoport győztese, Új-Zéland játssza semleges helyszínen. J. Á. |
Csütörtök hajnalban lejátszották az utolsó fordulót az észak- és közép-amerikai, karibi (CONCACAF) térség világbajnoki selejtezősorozatában. Az korábban eldőlt, hogy Kanada biztosan ott lesz a világbajnokságon, a kérdés csak az volt, hogy a Mexikó, Egyesült Államok és Costa Rica hármasból melyik két válogatott jut ki egyenes ágon Katarba, és melyik kényszerül interkontinentális pótselejtezőre. Mexikó azzal, hogy legyőzte 2–0-ra Salvadort, megúszta a számolgatást, így a csoport második helyén végezve lesz ott a vb-n, az Egyesült Államok pedig úgy lett harmadik, hogy 2–0-ra kikapott a pótselejtezőt játszó Costa Ricával. A Costa Rica-iak ellenfele az óceániai térség selejtezősorozatát simán megnyerő Új-Zéland lesz, amely egymás után negyedszer vesz részt pótselejtezőn. J. Á. |