C. Ronaldo ötödik vb-jén is gólt szerzett – Csillag Péter jelenti Dohából

Híresebb, mint Portugália – sugallta címében Cristiano Ronaldóról az egyik neves nemzetközi szakportál a napokban, és bár almát körteültetvénnyel összehasonlítani nem lehet, pontosan értjük a megállapítással érzékeltetett jelenséget.

És az aránytalanságot is.

Egy kultúráját, történelmét vagy éppen futballmúltját tekintve gazdag országot egyetlen sportcsillag árnyékába tolni igazságtalanság. A világ azonban igazságtalan: Cristiano Ronaldo globális hírneve, ismertsége valóban szinte leírhatatlan mértékű, míg ha Portugália más területeken – zenében, irodalomban, tudományban – kimagasló tehetségeit, vagy egyáltalán, az ország egyéb nagy eredményeit kellene sorolni, valószínűleg sokan vakarnák a fejüket.

Hogy egy egészen friss és rendkívül jellemző példával éljünk: amikor csütörtök délután, két órával a Portugália–Ghána világbajnoki mérkőzés kezdése előtt a dohai 974 Stadion gyepszőnyege szélén pojácáskodó hangulatfelelős lelkesen harsogta a néhány száz korai érkezőnek, hogy a portugálok helyszínre érkező buszáról a csapatkapitány is leszállt, a gyér számú nézősereg hangos üdvrivalgásban tört ki. Pedig, lássuk be, volt már a sportolónak néhány ünnepelni valóbb hőstette is annál, mint hogy letette lábát a katari meccshelyszín parkolójának betonjára. Ilyen azonban a 37 éves, ötszörös aranylabdás mágiája: ahol megjelenik, vagy akár csak kimondják a nevét, az emberek felvillanyozódnak, látni, hallani akarják. Elvetemült ellenzői pedig ugyanilyen eszelősen bírálni, leszólni: önző, nagyképű, arrogáns, hisztiánó rinyáldó.

Feltételezhetjük, az elmúlt napokban utóbbiak tábora némiképp gyarapodott Manchesterben, miután kedden, vádaskodó, sértett interjúja után néhány nappal az utóbbi időben sokszor mellőzött támadó kölcsönös megegyezéssel szerződést bontott klubjával, a Manchester Uniteddel. Mindezt tetézte, hogy az Angol Labdarúgó-szövetség az események forgatagában kiosztott neki egy kétmérkőzéses eltiltást, ötvenezer fontos pénzbírsággal kiegészítve, amiért áprilisban egy szurkoló kezéből kiütötte a telefonját. Szóval sűrű napokat él meg az éppen – furcsa ezt leírni – szabadon igazolható státusban lévő világklasszis, és persze az eseményfolyam kapcsán a kérdés Katarban elsősorban az, hogy az egyéni pályafutás zűrös ügyei befolyásolják-e a portugál válogatott világbajnoki szereplését. Mivel a csapat hosszú évek óta az (egyelőre) érinthetetlen és megkérdőjelezhetetlen vezér köré szerveződik, az aggodalom a Ghána elleni mérkőzés előtt is jogosnak tűnt.

„Szóba sem került az öltözőben, egyetlen pillanatra sem, még csak ő sem említette – igyekezett megnyugtatni a portugál közvéleményt Fernando Santos szövetségi kapitány, aki a klubnélküliséggel járó bizonytalanságra, feszültségre is kitért, azzal mentve a helyzetet, hogy a 2018-as világbajnokság nyarán a keretéből tíz játékos is egyesületet váltott (tegyük hozzá halkan, nem is jutott tovább az együttes a nyolcaddöntőből). – Hogy a játékosok beszélgetnek-e Cristiano Ronaldo sorsáról a szállodai szobákban, nem tudhatom persze. Azt csinálnak, amit akarnak, a lényeg, hogy összpontosítsanak az előttünk álló feladatokra, elsőként a Ghána elleni világbajnoki nyitányunkra.”     

A világbajnoki nyitány pedig éppen úgy kezdődött, ahogyan azt bárki elképzelhette a viszonyokat ismerve: az említett csapatbuszos érkezés során Cristiano Ronaldo a fehér egyenpólót viselő társak között egyedüliként sötét pulóverben lépdelt le a jármű lépcsőjéről, melegítéskor pedig úgy vezette ki a 974 Stadion gyepére övéit, ahogyan egy középkori hadvezér lovagolhatott hajdan serege élén. Lendületes rohammal futott be a pályára, magabiztosan előre passzolta magának az oldalvonalnál kikészített labdát, a társak nem győztek utána nyargalni, a közönség önfeledt örömujjongásban tört ki.

Itt kell kitérnünk, némi kontrasztként is a ghánaiak helyszíni hangolódására. Ritkán látni olyasmit a mai labdarúgás világában, hogy egy válogatott annyira markánsan megjeleníti nemzeti szokásait, mint ezen a napon a ghánai. Az afrikai csapat játékosai hamisítatlan törzsi tánccal vonultak a parkolóból az öltözőbe, a három kapus és a kapusedző pedig percekig összekapaszkodva, közös imával kezdte a bemelegítést.

Visszakanyarodva eredeti témánkhoz: a tét Cristiano Ronaldót nem szokta nyomasztani, most azonban egész pályafutásának kategorizálása a kérdés. Katar után jó eséllyel végleg kiderül, hogy az egyébként minden mást elnyerő portugál szupercsillagot világbajnokként tarthatja-e számon a futballemlékezet, vagy örökre lemarad a labdarúgás legrangosabb serlegéről. A 2016-os Európa-bajnoki cím óta pedig azt is pontosan tudjuk, hogy egyéni érdekeit képes alárendelni, vagy legalábbis a szükséges mértékben össze tudja egyeztetni Portugáliáéval. Első az egyenlők közt, nem is akar köztük egy pillanatra sem második lenni, de a válogatottnál a közös céllal sem megy szembe.

Valahogy ez volt a legerősebb benyomásunk vele kapcsolatban a 974 Stadionban is, ahol nem vonta ki magát a játékból, láthatólag az első perctől kezdve feszült figyelemmel várta az alkalmat, hogy érvényesülhessen. Az első negyedórában egy hosszan megtolt labda miatt nem tudott ziccerhelyzetben gólt szerezni, majd egy veszélyes beívelést talált el gyengén fejjel. Piszkálgatta a ravaszt, éberen várakozott, mint vadász a lesen ülve, a társak pedig – a hasonlatnál maradva – szorgosan igyekeztek elé terelni a vadat. Mégis csalódást keltő volt az első félidő teljesítménye, valahogy nehezen tudtunk úgy nézni a gyenge közepest nyújtó Ghána ellen is csak meddő mezőnyfölényre képes portugál válogatottra mint a világbajnokság egyik fő esélyesére. De hát hat évvel ezelőtt, a magyarok ellen kiküzdött 3–3-as döntetlen és a csoportkör három pontja után sem hitte volna senki, hogy a végén Cristiano Ronaldo kezében lesz a trófea...

Aztán a portugál labdarúgás fővadászának csak szolgáltatott lövési lehetőséget az élet, pontosabban a büntetőpontra mutató Ismail Elfath játékvezető, igazolva, hogy a VAR-korszakban sem veszett ki a „vitatható tizenegyes” fogalma. A folytatást ki lehet találni, kisvártatva Cristiano Ronaldo lett az első labdarúgó, aki öt világbajnokságon is gólt ért el (sorozatát 2006-ban kezdte), nem mellesleg 37 évesen és 292 naposan az 1994-ben 42 évesen varázsoló kameruni Roger Milla után a vb-k történetének második legidősebb gólszerzőjévé lépett elő. Ami a találkozó további eseményeit illeti, Ghána André Ayew egyenlítésével véget vetett az afrikai válogatottak addigi katari góliszonyának, a portugálok azonban ekkor lendületet vettek és Joao Félix, majd Rafael Leao góljával a maguk javára fordították a nyögvenyelősen kezdett mérkőzést. Az sem veszélyeztette sikerüket, hogy az utolsó percekben Osman Bukari szép fejes góllal, majd egy CR7-ről koppintott gólörömugrással örvendeztette meg a vb-dalokat végig lelkesen énekelgető ghánai tábort.

Az utolsó negyedórában látott veszélyes támadójáték alapján már át kell gondolnunk azt is, amit a 3–2-es diadallal nyitó portugálok világbajnoki reményeit illetően rögzítettünk. A hajrában lecserélt Cristiano Ronaldóról pedig elmondhatjuk: lehet, hogy klub nélküli, de válogatottja van, nem is akármilyen.

És Ghána ellen újfent kiderült, ez a hadsereg még örömmel viseli, ha ő lovagol az élen.

VILÁGBAJNOKSÁG, KATAR
1. FORDULÓ
H-CSOPORT
Portugália–Ghána 3–2 (0–0)
Doha, 974 Stadion, 42 662 néző. Vezette: Elfath (amerikai)
Portugália: Diogo Costa – Cancelo, Danilo Pereira, Dias, R. Guerreiro – Neves (Leao, 77.), Bruno Fernandes, Otávio (Carvalho, 56.) – Bernardo Silva (Palhinha, 87.) – Joao Félix (Joao Mário, 88.), C. Ronaldo (G. Ramos, 88.). Szövetségi kapitány: Fernando Santos
Ghána: Ati-Zigi – Seidu (Lamptey, 66.), Djiku (Semenyo, 90+2.), Amartey, Salisu, Baba Rahman – Samed (Kyereh, 90+2.), Partey, Kudus (Bukari, 77.) – A. Ayew (J. Ayew, 77.), I. Williams. Szövetségi kapitány: Otto Addo
Gólszerző: C. Ronaldo (65. – 11-esből), Joao Félix (78.), Leao (80.), ill. A. Ayew (73.), Bukari (89.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!