Csak annyi biztos, hogy lesz angolajkú továbbjutó a B-csoportból

Már csak tíz nap, és elkezdődik a 22. labdarúgó-világbajnokság, amelynek Katar ad otthont, rendhagyó módon télen. A lebonyolítás most még a megszokott mederben zajlik, a nyolc négyes csoport első két helyezettje jut tovább a kieséses szakaszba. Felvezető sorozatunk második részében a B-csoport résztvevőit mutatjuk be.

ANGLIA

Nem könnyű eldönteni, hogy Angliát hová helyezzük a futballnagyhatalmak skáláján. A csapat ugyanis viszonylag sokat hullámvasutazott az elmúlt másfél évben. Először is a 2020-as (de 2021-ben megrendezett) Európa-bajnokságon a döntőig masírozott, majd veretlenül jutott ki a magyar válogatottat a soraiban tudó kvalifikációs csoportjából a világbajnokságra, hogy aztán szégyenszemre kiessen a Nemzetek Ligája A-ligájából, többek közt a Magyarországtól elszenvedett két mellbevágó vereség miatt (előbb 0–1 Budapesten, majd 0–4 Wolverhamptonban – nem mellesleg, ez volt az angol csapat legsúlyosabb hazai veresége 1928 óta).

Utóbbi fiaskó után talán meglepő, hogy Gareth Southgate szövetségi kapitány a helyén maradhatott, de mivel egyelőre ez az utolsó impulzus, ami érte az angol labdarúgó-közvéleményt, nem lenne meglepő, ha egy gyengébb világbajnoki szereplés esetén elköszönnének tőle.

A kapitány ugyanakkor köti az ebet a karóhoz, szerinte Anglia továbbra is esélyes a világbajnoki címre, és a napokban úgy nyilatkozott, hogy az elődöntős részvételnél rosszabb produkció csalódást jelentene.

„Anglia történelmileg nem ad jó válaszreakciót az elvárásokra, de ez a mostani csapat képes lehet rá – nyilatkozta múlt héten a kapitány az olasz La Repubblicának. – Ez a gárda volt már elődöntőben, volt már döntőben, tehát, ami ennél kevesebb, az csalódásnak számítana.”

Hogy Southgate és Anglia mire lesz képes a katari tornán, most még nem lehet tudni, de azt igen, hogy a szerencse egyelőre nem szegődött a háromoroszlánosok mellé. A szinte biztos vb-kerettagok közül – lapzártánkig – kidőlt Reece James, Kalvin Phillips, Kyle Walker és Ben Chilwell is. Meglehet némelyikük felépül (Phillipsnek és Walkernek van erre esélye), de az biztos, hogy akkor sem kirobbanó formában érkezik Katarba.

Persze nem szükséges bomba formát mutatniuk a játékosoknak, Southgate-ék köreiben ugyanis egyre nagyobb hatást gyakorol az FA azon tanulmánya, amely a franciák 2018-as világbajnoki címét elemezte taktikai szempontból, és arra a megállapításra jutott, hogy nem a szórakoztató futballt játszó csapatok a nyerők, hanem amelyek kevesebbet hibáznak...

Gareth Southgate, Anglia szövetségi kapitánya a Beanyman Sportsnak:
„Azért megyünk a világbajnokságra, hogy megpróbáljuk megvalósítani a legfőbb célt, azaz megnyerni a tornát. Szerintem képesek vagyunk rá, mert ha eljutunk az elődöntőig, akkor a döntőbe jutás is lehetséges, a finálét pedig bárki megnyerheti. Ugyanakkor több csapat is esélyes a vb-címre, de magunkat is ezek közé sorolom.”

EGYESÜLT ÁLLAMOK

Szinte hihetetlen, de a ­CONCACAF-zóna egyik nagyágyújának számító Egyesült Államok nem tudott ott lenni a legutóbbi, oroszországi világbajnokságon (kis túlzással ez olyan, mintha Argentína nem jutna ki Dél-Amerikából), viszont a sokkhatás után a tengerentúliak azonnal léptek, és nemcsak új szövetségi kapitányt (Gregg Berhalter) ültettek a kispadra, de elkezdték a csapat fiatalítását is.

Ez viszont azt jelenti, hogy az amerikai csapat vb-rutin nélkül érkezik meg Katarba, és elsősorban abban bízhat, hogy a meghatározó európai légiósai kellő tapasztalatot szereztek már a legmagasabb szintű tétmérkőzéseken. Ezzel együtt, ha megnézzük a csapat gerincét adó kvartett milyen őszi szezont produkált, bizony van miért aggódni a Team USA háza táján.

Először is a védelemben Sergino Dest hiába számított az Ajax-akadémia egyik gyöngyszemének, és hiába igazolta le a Barcelona, a katalánoknál nem tudott megragadni, és a nyáron a Milanhoz került kölcsönbe. Az olaszoknál viszont csak kevés lehetőséget kap.

A középpályás Weston McKennie ugyan alapembernek tűnik a Juventusban, de egyrészt a torinói gárda nincs túl jó formában az ősszel, másrészt McKennie október végén comb­izomsérülést szenvedett, és bár a vb-re minden bizonnyal felépül, a torna előtti meccshiány bizonyára nyomot hagy a teljesítményén.

Az amerikaiak első számú klasszisa, Christian Pulisic egyértelműen a peremre szorult a Chelsea-nél, ahol csak csereként számítanak rá: a Premier League-ben átlag 30, a Bajnokok Ligájában 25 percet kapott meccsenként, ami édeskevés ahhoz, hogy kimagasló formában lehessen a világbajnokságon. A Dortmundot erősítő Giovanni Reynával ugyanaz a probléma, mint mindig: gyakorlatilag három-négy mérkőzésnél többet nem tud egyhuzamban játszani, mert megsérül.

A körülmények tehát nem ideálisak az amerikaiak háza táján, ám ettől még nem szabad leírni a tornára nagyon is motiváltan érkező csapatot.

Gregg Berhalter, az Egyesült Államok szövetségi kapitánya az ESPN-nek:„A legfontosabb, hogy minden meccsünkön a megfelelő intenzitással játsszunk. Kérdés, hogy a világbajnokságon olyan erős ellenfelekkel szemben, mint Anglia, Wales, de még Irán is, képesek leszünk-e erre. Egyelőre magam sem tudom megmondani, hogy meg tudjuk-e valósítani a gyakorlatban, de az biztos, hogy a csapat képes lenne rá. Hiszek ebben a válogatottban.

IRÁN

Iránban szeptember közepe óta ismét forrong a civil társadalom, elsősorban a nők jogainak eltiprása miatt, és csak olaj a tűzre, hogy a hatalom a demonstrációk erőszakos leverésével válaszol. Ebben a helyzetben pedig sajnos nem az a legfontosabb kérdés a világbajnokság előtt, hogy a válogatott miként teljesít majd a csoportellenfelekkel szemben, hanem hogy a játékosok miként kezelik a hazájukban kialakult roppant feszült helyzetet.

Érdemes megemlíteni néhányat azon események közül, amelyek csak az elmúlt napokban történtek az iráni futballban. November 2-án, az ország legnagyobb klubja, az Eszteglal megnyerte a szuperkupát, ám a trófea átadásánál a játékosok zöme nem ünnepelt, mire az eseményt közvetítő állami televízió azonnal elkapcsolt a helyszínről.

Nem sokkal korábban, a rezsim elleni tüntetések áldozatai előtt tisztelegve, az Eszteglal teheráni riválisa, a Perszepolisz játékosai fekete karszalagot viseltek a Tractor elleni meccsen – kivéve a válogatott Mehdi Torabit. A balszélső döntése keveseket lepett meg, mert 2019-ben, amikor szintén hasonló forrongások voltak Iránban, az egyik gólja után felhúzta a mezét, az alatta viselt pólón pedig a következő szöveg szerepelt: „Csak úgy menthetjük meg az országunkat, ha engedelmeskedünk a vezetőnek” – Torabi később ragaszkodott hozzá, hogy ezt egyéni indíttatásból csinálta.

A keret meg van osztva, mert sokan minden visszafogottság nélkül kiállnak a tüntetők mellett, sőt, olyan játékosok is akadnak már, akik arra a kezdeményezésre sem legyintenek, hogy a válogatottat ki kellene zárni a vébéről.

Ugyanakkor a szövetségi kapitány, Carlos Queiroz – aki épp a felfordulás előtt érkezett vissza a második etapjára a válogatotthoz –, azt nyilatkozta a portugál sajtónak, hogy nincs igazi társadalmi vita a nemzeti csapat vb-szerepléséről.

„Az irániak többségének egyértelmű a véleménye: azt akarják, hogy a válogatottjuk szerepeljen a 2022-es világbajnokságon” – mondta a portugál szakvezető az O Jogo című lapnak.

Carlos Queiróz, Irán szövetségi kapitánya a Diário de Notíciasnak: „Végtelenül boldog vagyok, hogy ismét az iráni válogatottal dolgozhatok. Olyan helyzet ez, mint amikor a családod hív haza: nincs más dolgod, mint megjelenni. Ugyanazt a projektet igyekszünk megvalósítani, mint az előző világbajnokságon, azaz minden mérkőzésünkön a pontszerzés lesz a cél.”

WALES

Wales először és a mostani kvalifikáció előtt legutóbb 64 éve játszott világbajnokságon, az eddigi utolsó játékos pedig Pelé volt, aki bevette a szigetországi válogatott kapuját. Ezek után érthető, ha a derék walesiek most finoman szólva is vb-lázban égnek, és ezt a maguk kissé archaikus módján dolgozzák fel.

Az országban Cardifftól a caerleoni római fürdőkig huszonhat monolitot állítottak fel, így jelképezve a keret minden egyes játékosát, és abban bíznak, hogy egy jól sikerült világbajnokság után ezekből szobrokat faraghatnak majd ki...

A csapatot természetesen most is Gareth Bale vezeti, aki ugyan már túl van a zeniten, mégis úgy bíznak benne, mintha legalábbis ő lenne a virágkorát élő Pelé. Jóllehet, az elmúlt egy-két évben Bale leginkább a sérüléseivel, és egykedvűségével hívta fel magára a figyelmet a Real Madridban, majd a nyáron az európai színvonalhoz mérten sehol sem jegyzett Los Angeles FC-hez szerződött, mégis, amikor magára ölti a sárkányos mezt, szinte visszatér belé az élet.

Éppen ez a legfőbb kérdés a walesieknél, hogy Bale megfelel-e az elvárásoknak, és ha igen, lesz-e partnere a csapaton belül, merthogy Robert Page válogatottjában a szintén harminc pluszos Aaron Ramsey talán az egyetlen, aki fel tud nőni a szélső mellé.

Ezzel együtt nem lenne tisztességes leírni a többieket, ráadásul bizonyos posztokon, például a védelemben kellő nemzetközi tapasztalattal felvértezett hármas állhat össze: James Lawrence a Nürnberget, Joe Rodon a Rennes-t, míg Ethan Ampadu a Speziát erősíti.

És persze nem szabad elmenni azon tény mellett sem, hogy ezt a csapatot olyan szakvezető irányítja, aki koránál fogva nemrég még maga is aktív játékos volt (Page 48 éves), és nagyon is érti a modern játékot. Wales az Ausztria és az Ukrajna elleni pótselejtezőn is a három középső védőre és szélvészgyors szélsőkre alapozta a taktikáját, amely, ha jól működik, bármelyik ellenfél védelmét
képes feltörni.

Robert Page, Wales szövetségi kapitánya a Guardiannak: „Hárommilliós nemzet vagyunk, tehát ha innen nézzük, hogy mit értek el a srácok a vb-kvalifikációval, az hihetetlen. De amikor ott leszel egy világbajnokságon, hirtelen mohóvá válsz. Nem azért megyünk Katarba, hogy a létszámot növeljük.”