Még október 7-én a Sportrádió Sportkör című műsorában a várható dán vb-szereplés kapcsán fejtegettem, hogy az északiaknak merész álmaik lehetnek, csak el ne vigye a játékosok fejét rossz irányba, hogy a dán szövetség és a közvélemény többet foglalkozik a katari politikai berendezkedés elleni tiltakozással, mint a futballal, mert az visszaüthet. Nem azt állítom, hogy emiatt estek ki már a csoportban a dánok, de a búcsú után Kasper Hjulmand dán szövetségi kapitány is azt pedzegette: „Bármit is tennének a játékosok, valamit rosszul csinálnának. Aktivistáknak kellett lenniük, de nem álltak erre készen. Úgy vélem, a Katar körül kialakult vita rendkívül bonyolult, és én nagyon irigylem azokat, akik úgy gondolják, tudják a válaszokat.”
„Németország már nem futballnemzet” – német lapszemle |
Hihetetlen német zuhanás – kezd átalakulni a linekeri mondás |
Csütörtökön a dánokhoz csatlakoztak váratlanul korai kiesőként az éremesélyes németek és belgák is. Anélkül, hogy állást foglalnánk, kinek miben van igaza, tény, hogy a dánok mellett épp a németek politizálták át leginkább ezt a vb-t. Emblematikusnak szánt „bátor” kiállásuk az „elhallgattatásuk” miatt, a szájukra tett kézzel készített csapatkép a gyászos szereplés után inkább röhejessé és kontraproduktívvá vált, mémkészítők százait ihletve meg. A német futball ma is príma, de sajnos a politikai hisztériakeltés éppúgy a német labdarúgókra ütött vissza, mint a tavalyi Európa-bajnokságon. A hangulatkeltők ilyenkor gondolhatnának arra, hogy ideológiai céljaikkal milyen károkat okoznak Thomas Mülleréknek a pályán, még a Liverpool német edzője is felemelte a szavát a vb előtt, hogy ha tizenkét évig nem tett senki semmit a katari vb-rendezés ellen, akkor most már hagyják nyugodtan futballozni a játékosokat.
De nem hagyták. Talán az sem véletlen egybeesés, hogy abból az öt erős európai országból – Anglia, Wales, Dánia, Németország és Hollandia –, amely előzetesen kijelentette, hogy a tiltás ellenére politikai propagandát folytat majd a csapatkapitányi karszalagokkal Katarban, három a csoportkört sem élte túl. A belgák ezúttal kimaradtak az agitációból, nekik volt elég bajuk azzal, hogy „a birodalom visszavág” – vagyis nem elég, hogy a volt gyarmat, Marokkó megverte őket, még a Belgiumban élő marokkói bevándorlók is felgyújtották örömükben a belga nagyvárosokat.
Az idei budapesti magyar–angol után tanultuk meg Gareth Southgate angol szövetségi kapitánytól, hogy ők „edukálni” akarták a magyarokat, amikor letérdeltek a kezdőrúgás előtt. Katarba már csaknem a teljes nyugati blokk indult edukációs hadjáratot vívni, de a falak magasak voltak, és a védők visszalőttek.
Ágyúgolyók helyett talán labdával kellett volna próbálkozni.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!