Messi csillogó teljesítménnyel a vb-győzelem kapujában

„Horvátország a középpályásainak köszönheti, hogy a világbajnokság elődöntőjébe jutott. Nemcsak minőségben, hanem munkabírásban is kiemelkedő a horvát középpályássor teljesítménye. Láttuk, ahogy a játékosok bejátszották a széleket, biztosítottak egymásnak, kihasználták a pálya teljes szélességét, és visszaléptek segíteni a hátvédeknek.”

Érdekes volt megismerni Alberto Zaccheroni véleményét, aki a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) hivatalosan megbízott szakmai elemzőcsapatának tagjaként osztotta meg tapasztalatait a minap a dohai sajtótájékoztatón. A 69 éves olasz edző által méltatott Luka Modric, Marcelo Brozovic, Mateo Kovacic hármast hatástalanítani szép szakmai kihívás, nem véletlen, hogy Lionel Scaloni argentin szövetségi kapitány a keddi világbajnoki elődöntőn kezdő csapatába Rodrigo de Paul, Enzo Fernández, Leandro Paredes és Alexis Mac Allister személyében olyan középpályásokat állított, akiknek egyaránt erősségük a szűrőmunka. A támadások megakasztásában azonban a kezdésig papíron is Modric volt a teljes argentin és horvát játékoskeret legjobbja, sőt a Real Madrid 37 éves labdarúgója 39 labdaszerzésével a katari vb játékosseregében is az előkelő harmadik helyen állt. Veszélyes támadójátékára pedig jellemző, hogy a pálya elülső harmadában jegyzett sikeres passzok számában (201) az ötödik helyen szerepelt az összevetésben.

Hogy a a világbajnoki elődöntőben a játékszervező vagy a védekező képességeire lesz-e inkább szükség, az előzetes latolgatások alapján nagyban függött a játék általános képétől. Aki megszólalt a kérdésben, többnyire markáns argentin fölényt jósolt, a 2018-as ezüstérmes horvátok esélyét inkább az ellentámadásokban látva. Ehhez képest az első néhány perc argentin támadgatásai után a horvátok vették át a halvány kezdeményezést, ami abban is megmutatkozott, hogy bő negyedóra után a statisztika szerint Horvátországnál majdnem kétszer annyit volt a labda, mint Argentínánál (57 százalék kontra 31 százalék). Ami a vb-győzelmük utolsó esélyéért harcoló, 35-ön túljutott aranylabdások különcsatáját illette, Lionel Messi szokása szerint várta a kiugrási lehetőséget, míg Modric fáradhatatlanul zakatolt föl-le, néha egészen a jobbhátvéd helyére visszalépve, vagy éppen a ígéretes keresztlabdával megjátszott Julian Álvarez elől utolsó emberként fejjel mentve.

Aztán következett, ami ezen a vb-n korábban már négyszer is megtörtént: Lionel Messi gólt szerzett. Itt kell megjegyezni, hogy a mozzanattal pályafutása vb-össztermését tekintve tizenegyig jutott, utolérve az örökrangsorban Jürgen Klinsmannt és az egyedül az 1954-es tornán sziporkázó Kocsis Sándort, illetve eggyel megközelítve Pelét. Büntetőgólról szólva – mert ez az volt – hajlamosak vagyunk magától értetődőnek venni, hogy a labda mögé álló játékos hozza a kötelezőt, ilyen távolságból nem hibázik. Azonban Messi ötödik katari tizenegyese (négy a játékban, egy a hollandok elleni szétlövés során) után meg kell állapítani: nemigen láttunk még futballistát következetesen olyan változatosan gólt rúgni tizenegy méterről, mint a Paris Saint-Germain örökifjú támadóját, aki egyébként a lengyelek elleni próbálkozását elrontotta. Az első félidő hajrájában aztán a horvát védőkről kétszer is visszapattanó labdából Álvarez is gólt lőtt, vb-elődöntőben nehezen behozható előnyhöz segítve az argentin csapatot.

A hétszeres aranylabdás pályára lépésével beérte a világbajnoki mérkőzések számában az addigi csúcstartót, a nagy tornán 25 találkozót játszó Lothar Matthäust, ez azonban a Maradona-Messi-vegyesdalukat megunhatatlanul énekelgető, a Luszaíli Stadionban túlnyomó többségben lévő argentin szurkolókat valószínűleg a legkevésbé sem érdekelte. Az már annál inkább, hogy a csapatkapitány a góljától függetlenül egyre többször kapcsolódott a játékba. És ha nála volt a labda, a néző szinte automatikusan visszatartotta a lélegzetét: tudta, hogy varázslatnak lesz szemtanúja. A második félidő közepén például egy lehetetlen helyzetből kicsikart Messi-passznak, amely nyomán Álvarez ismét a horvát kapuba pöccintett, kialakítva a 3–0-s végeredményt.

Semleges futballkövetőként nem túlzás azt mondani, hálásak lehetünk a sorsnak, hogy olyan években élünk, amelyek során „egyenes adásban” látjuk tündökölni a játék utánozhatatlan klasszisát. Ha irigyeltük nagyapáinkat, amiért személyes emlékük lehetett Puskás Ferenc, netán Pelé játékáról, és ha irigyeltük apáinkat, amiért csodálhatták Diego Maradonát, akkor a mi gyermekeink, unokáink Messit biztosan irigyelhetik majd mitőlünk.

Vasárnap pedig eldől, hogy világbajnokként vagy simán marad-e a sportág örök zsenije.

VILÁGBAJNOKSÁG, KATAR
ELŐDÖNTŐ
ARGENTÍNA–HORVÁTORSZÁG 3–0 (2–0)
Katar, Loszaíl, Loszaíli Nemzeti Stadion, 88 966 néző. Vezette: Orsato (olasz)
ARGENTÍNA: E. Martínez – Molina (Foyth, 86.), C. Romero, Otamendi, Tagliafico – Enzo Fernández, Paredes (Li. Martínez, 62.), Mac Allister (Á. Correa, 86.) – De Paul (Palacios, 74.) – Messi, Julián Álvarez (Dybala, 74.). Szövetségi kapitány: Lionel Scaloni
HORVÁTORSZÁG: Livakovic – Juranovic, Lovren, Gvardiol, Borna Sosa (Orsic, a szünetben) – Modric (Majer, 81.), Brozovic (Petkovic, 50.), Kovacic – Pasalic (Vlasic, a szünetben), Kramaric (Livaja, 72.), Perisic. Szövetségi kapitány: Zlatko Dalic
Gólszerző: Messi (34. – 11-esből), J. Álvarez (39., 69.)

A MÉRKŐZÉSRŐL BŐVEBBEN ITT OLVASHAT!