A D-csoportban szereplő franciák az utóbbi időben rossz formában voltak, sérülések is nehezítik a helyzetüket, de ettől még a végső siker lebeg a szemük előtt.
FRANCIAORSZÁG
Mi más lenne a franciák célja, mint a címvédés?! Igen ám, csakhogy legutóbb hatvan évvel ezelőtt történt meg, hogy egy nemzet egymást követő két világbajnokságot megnyert, az 1958-ban és 1962-ben aranyérmes Brazília sikere óta más nem büszkélkedhet hasonlóval. Ráadásul az sem ígér sok jót, hogy a legutóbbi öt tornából négyen az aktuális címvédő már a csoportkörben búcsúzni kényszerült. A franciákkal is megesett, 1998-ban vb-címet szereztek, 2002-ben pedig szerzett gól nélkül estek ki kvartettjükből.
Nem sok jót vetít előre, hogy a francia válogatott az utóbbi évtizedek legrosszabb felkészülésén van túl, legutóbbi hat tétmérkőzéséből ugyanis csupán egyet nyert meg. A silány eredménysor láttán nem tudni, elbírja-e megannyi más sérültje mellett a középpályásjáték két legfontosabb figurája, a tornát kihagyó Paul Pogba és N'Golo Kanté hiányát – emlékezhetünk, mind a ketten remekeltek a 2018-ban vb-győztes csapatban. Ha tippelni kellene, Aurélien Tchouaméni és Eduardo Camavinga lehet az a két játékos, aki a helyükbe léphet, ám aligha lehet elvárni tőlük, hogy az öltözőben is olyan szerepet töltsenek be, mint rutinosabb társaik.
Didier Deschamps szövetségi kapitányt dicséri, hogy az utóbbi években levezényelte a generációváltást, sok fiatalt beépített a válogatottba, amelyre kétségkívül szép időszak vár. Csakhogy pillanatnyilag az a benyomásunk, hogy a rutinos szakember nem feltétlenül találta meg eddig a legjobb összetételt, amire az alapján következtethetünk, hogy az idei nyolc mérkőzésén 34 labdarúgónak szavazott bizalmat. Az viszont biztosnak tetszik, hogy kiemelt szerep hárul a nemzeti színekben brillírozó, ugyanakkor az ország labdarúgó-szövetségével rossz viszonyban lévő Kylian Mbappéra, valamint az aranylabdás Karim Benzemára, persze ha teljesen felépül a sérüléséből. Az más kérdés, mennyire muzsikálnak jól együtt a pályán, a tavalyi Eb-n már a nyolcaddöntőben búcsúztak a franciák.
A vb-re nevezett kerettagok névsorán végigfutva úgy tűnik, a kapitány visszatér a 4–2–3–1-es hadrendhez, amelyet Oroszországban is alkalmazott. A kiváló egyéniségekből álló gárdát viszontagságos helyzete, megannyi hiányzója és nem épp acélos formája ellenére is esélyesnek tartják az aranyéremre, s talán a taktikai „visszalépés” hozhatja meg neki a sikert.
DÁNIA
A tavalyi Európa-bajnokságon nyújtott teljesítményét látva sokan lelkesen várják Dánia világbajnoki mérkőzéseit, az előző kontinenstornán ugyanis szemre is tetszetős játékkal az elődöntőig menetelt. Sokan a katari viadal meglepetéscsapatának várják, noha az utóbbi években bizonyítja, felveszi a versenyt a legszűkebb elittel. A szövetségi kapitányi posztot 2020 augusztusa óta betöltő Kasper Hjulmand kinevezése napjától szajkózza, missziójának tekinti, hogy a válogatott egységbe forrassza az országot, s minden állampolgára magáénak érezze a nemzeti csapatot. Az irány jó, ugyanis hatalmas a népszerűsége a Christian Eriksen vezette tizenegynek.
Dánia az erős ellenfelekkel szemben előszeretettel alkalmaz 3–4–3-as felállást, míg a visszafogottabb játékerőt képviselőkkel szemben a támadóbb szellemű 4–3–3-at erőlteti. Sokrétűségét jellemzi, hogy a franciákat és az osztrákokat 4–2–3–1-es hadrendben győzte le a Nemzetek Ligájában. Játékosai távolról is veszélyesen lőnek, a csapat NL-ben szerzett kilenc góljából hármat is a tizenhatoson kívülről ért el, míg a legutóbbi Eb-n Mikkel Damsgaard, Andreas Christensen, Kasper Dolberg távoli góljára emlékezhetünk.
Kasper Hjulmand lapzártánkig 21 labdarúgót nevezett meg a Katarba utazó 26-os keretéből, a kiadó helyekért tíz-tizenkét játékos van versenyben. A szűk listán Jannik Vestergaard, a Leicester hátvédje, illetve az RB Leipzig támadója, Yussuf Poulsen sem szerepel.
TUNÉZIA
A világbajnokságon részt vevő öt afrikai nemzet közül egyedül a tunéziai az, amely még sosem jutott túl a csoportkörön. A tizenhat közé jutásra ezúttal sincs sok esélye, hiszen a világranglista első tíz helyezettje közül kettő is csoportellenfele. Ráadásul némi bizonytalanság övezte a részvételét, október végén ugyanis a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) figyelmeztette tunéziai tagszervezetét, hogy veszélybe kerülhet a világbajnoki indulása, ha kiderül, hogy a kormány beavatkozik a szervezet működésébe. A szankciók, úgy tűnik, elmaradnak.
Ettől még nem nyugodhat meg a válogatott, amely legutóbbi felkészülési mérkőzésén nagy pofont kapott. A Brazíliával lekötött tesztmeccse 5–1-es vereséggel ért véget, s ami a végeredménynél is fájóbb, olyan hibákat követtek el a játékosok, amelyek az afrikai válogatottak elleni mérkőzéseken nem voltak jellemzőek. A gárda egyik legnagyobb fegyverének masszív védekezését tartották, Dzsalel Kadri szövetségi kapitány irányításával az említett brazilok elleni összecsapáson kívül ugyanis mind a hét találkozón megőrizte kapuját a góltól.
Az összecsiszolódás és a felkészülés jegyében az együttes tizenhat játékosa vasárnap Szaúd-Arábiába utazott egyhetes edzőtáborba. A keret többi tagját hétfőig megnevezik, a társaság Dohában találkozhat először, ahol Iránnal játszik főpróbának beillő tesztmeccset.
A gárda a 4–3–3-as felállást erőlteti, de ez védekezéskor sokszor tűnhet 4–1–4–1-esnek. Kadri alighanem arra alapoz majd, hogy kiaknázza csapata legnagyobb erősségét, középpályája szervezettségét. A ferencvárosi Aissa Laidounira és a kölni Eliesz Szhirire fontos szerep hárul, az ő feladatuk ugyanis a gyors átmenetek biztosítása, továbbá elsősorban rajtuk múlik a középpályás védekezés hatékonysága. Egyelőre Laidouni az egyetlen az NB I-ből, aki hivatalosan is vb-kerettagnak mondhatja magát; az FTC legutóbb 2014-ben delegált játékost a világbajnokságra a bosnyák Muhamed Besic személyében.
AUSZTRÁLIA
Játékerejét tekintve kilóg a kvartettből – lefelé. Ausztrália sorozatban ötödik világbajnokságára készülhet, ám göröngyös út vezetett Katarba, selejtezős csoportjában meglepetésre a harmadik helyen zárt, s pótselejtezőre kényszerült. Előbb az Arab Emírségekkel, majd az interkontinentális viadalon Peruval csapott össze, dél-amerikai vetélytársát tizenegyesekkel ejtette ki.
A nemzetközi sportsajtó egyetért abban, a kerete gyengébb, mint négy évvel ezelőtt Oroszországban volt. Emblematikus figurák híján van, keretében nem találni Mark Schwarzer, Tim Cahill vagy Mile Jedinak formátumú labdarúgót. Kérdés, ki lehet a csoport legszerényebb képességű együttesének húzóembere. Mivel a kontrajáték nem erőssége, nehéz elképzelni, miként gyűrheti le erősebb vetélytársait – kíváncsian várjuk a nyerő ausztrál taktikát.
A szigetország közvéleménye néhány napja beleszállt Graham Arnold szövetségi kapitányba, amiért kihagyta a keretből a rutinos Tom Rogicot (West Brom), Mitchell Langerakot (Nagoja), valamint a jövő reménységének tartott Cristian Volpatót (Roma). Elfogultsággal azonban nem lehet vádolni a posztot 2018 óta betöltő szakembert, hiszen nem postázott meghívót az al-Vakrában szereplő vejének, Trent Sainsburynek sem. A 18 éves Garang Kuol azonban bekerült a keretbe – érdemes lesz rá figyelni, január elsejétől ugyanis az angol élvonalbeli Newcastle United játékosa lesz.
Ausztrália általában 4–2–3–1-es hadrendben játszik, de a 4–1–4–1 sem idegen tőle. Talán furcsának tetszhet, de abban bízhat, hogy fel lesz készülve a rá váró körülményekre, a koronavírus-járvány tombolása idején ugyanis az Arab Emírségekben, légkondicionált létesítményekben játszott.