Maradona különös gólörömén úszott el a vb-arany?

MIÉRT? Nagyon sok szurkoló és szakértő leteszi még ma is a nagyesküt, hogy az 1994-es labdarúgó-világbajnokságot Argentína nyerte volna, ha nincs Diego Armando Maradona doppingügye. Pontosabban újabb doppingügye...

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG MELLETT. Lehet őt szeretni, szellemi képességei és különcségei miatt lenézni, zűrös ügyei, bűncselekményei miatt elítélni, de a tények makacs dolgok: Diego Maradona minden idők egyik legzseniálisabb labdarúgója volt, a Jóisten őt a futball művészének teremtette; a kisujjától kezdve a füléig minden azt a célt szolgálta, hogy kiszolgálja a közönséget, és mindent megtegyen a labdával a pályákon, amit csak emberi elme elképzelhet. Sajnos hamar kiderült, hogy az iskolákat és a szellemi pallérozódást sem kellett volna elhanyagolnia, de Maradona az Argentinos Juniors és a Boca Juniors után a Barcelonában is megállta a helyét (58 mérkőzésen 38 gól a csontzene és a csatárnyuvasztás virágkorában!), Nápolyban a város királya lett, közben a válogatottat 1986-ban vb-aranyéremig, négy évre rá vb-ezüstéremig vezette.

Az olaszországi nagy tornán nem tudta megismételni 1986-os teljesítményét, azután a rossznyelvek szerint „találtak némi vizeletet az általa leadott kokainmintában”, így 15 hónapra eltiltották. A Sevillában tért vissza, nem éppen sudár termetén meglátszott a kihagyás, azonban a futballtudása nem kopott meg, így az 1994-es, amerikai világbajnokságon szeretett volna visszatérni a futball nagyszínpadára. Ez sikerült neki, bár nem éppen így képzelte el.

AZ A BIZONYOS... Nagy reményekkel utaztak a tornára az argentinok: ugyan az 1986-os hősök közül már csak Maradona és a remek védő, Oscar Ruggeri maradt, az 1990-es, nem éppen világszínvonalú keretből sem sokan voltak ott, de a kapuban az olaszországi hőst, Sergio Goycocheát kiszorító Luis Islasszal, a védelemben a José Chamot (Foggia, milyen remek csapat volt az akkor!), Roberto Sensini (a Serie A egyik legjobb védője volt), Ruggeri (ekkor már nem a Real Madridban légióskodott, hanem hazatért a San Lorenzóhoz), Fernando Cáceres (a megbízható védelmi mindenes a Real Zaragoza légiósa volt, a kemény futballistát 2009-ben több lövéssel megsebesítették, egy golyó a szemén át behatolva a fejében állt meg, de a csodával határos módon túlélte ezt) négyessel; a középpályán a legjobb korban lévő, az éppen a nagy áttörés előtt álló Fernando Redondo, Diego Simeone kettőssel, no és elöl a villámgyors, csúcsformát mutató Claudio Caniggiával, a világsztár Gabriel Batistutával (aki az lett Firenzében, ami Maradona Nápolyban) és a kicsit mindig is alulértékelt Abel Balbóval (aki a Serie A talán legszebb évtizedében az Udinese, a Roma, a Fiorentina és a Parma színeiben két idényben is eljutott 20 gól fölé, tíz találat fölött pedig hét alkalommal zárt) az esélyesek közé tartoztak – éppen azért, mert Maradona hatalmas becsvággyal és meglepően soványan érkezett a tornára.

Az a bizonyos gólöröm 6.47-től

A Sevillából kirúgták, mert majdnem ölre ment mentorával, Carlos Bilardóval, aláírt négymillió dollárért a Newell's Old Boyshoz, ahol edzegetett és játszogatott, amíg innen is ki nem tették a szűrét (párszor lépett csak pályára 1994-ben, de ledobott magáról 12 kilogramm súlyfelesleget). Elvonó- és fogyókúrája után mindenki meglepetésére villogott Amerikában: a görögök ellen zseniálisan tért vissza a vb-galaxisba, csodagólja után az egész világ láthatta az isteni mandulákat, hiszen Diego a legközelebbi kamerába ordította bele a lelkét feszítő boldogságát. Megverték a titkos esélyes Nigériát is – ám a mérkőzés után Maradona lebukott tiltott szerek használata miatt...

Pontosabban: a kokainfogyasztást soha nem tagadó zseni ephedrint használt, amely egy orvosi vény nélkül is kapható gyógyszernek (Nastisol) az összetevői közé tartozik, ezt szénanátha és asztma ellen szedték, orrcsepp formájában. „Az efedrin legfontosabb tulajdonsága a zsírégető hatás. Diéta alatt jelentős segítséget nyújt az izomzat megőrzésében – ez antikatabolikus hatásának tulajdonítható” – írja a testepitek.hu.

Ironikus módon a görögök elleni őrült gólöröme tűnt fel egy amerikai drogszakértőnek, egy hivatalnoknak, aki jelzett a FIFA-nak, és Maradonát annak ellenére megvizsgálták, hogy nem volt ott a kisorsolt játékosok között. A karmester annyira nem félt a lebukástól, hogy az őt a vizsgálatra kísérő hölggyel kéz a kézben sétált le a gyepről!

MIÉRT NEM? Mint később kiderült, így sétált ki a Diego a vb-k történelméből is, nélküle és miatta pedig szétesett ez a remek csapat, mert sem a fiatal karmester, a zseniális, de sokszor öncélúan futballozó Ariel Ortega, sem a szupertehetség, a fénykorát élő Marseille-ben is megforduló, a tornára Dortmundból érkező Leonardo Rodríguez, sem a bocás Alejandro Mancuso nem tudta Diegót pótolni. Mert Diego Maradona csak egy volt...

A védelem közepén és jobb szélén bevethető Sensini, majd Caniggia lesérült (a szélső a gyanú szerint félt a doppingellenőröktől), Hugo Pérez nem léphetett, Ramón Medina Bello nem tudott az örökébe lépni, így kikaptak a csoportban a bolgároktól, majd az egyenes kieséses szakaszban a románoktól is. Igen, két olyan kelet-európai csapattól, amelyet az argentinok pechjére éppen akkor korszakos klasszisok vezettek.

HOGYAN TOVÁBB? A nehézségeken úrrá lenni nem tudó Alfio Basile utóda az 1978-as és 1986-os világbajnok Daniel Passarella lett, a kapitányként is acélkemény mester képes volt kitenni a keretéből a „loboncos” Redondót a nagytakarítása során, talán ezért sem tudott Franciaországban a Carlos Roa – Javier Zanetti, Roberto Ayala, Sensini (Pablo Paz), Nelson Vivas (Chamot) – Ortega (Marcelo Gallardo), Matías Almeyda (Leonardo Astrada), Juan Sebastián Verón, Simeone (Sergio Berti) – Hernán Crespo (Claudio López), Batistuta (Balbo) csapattal bejutni a legjobb négy közé.

És a nagy Maradona? A szertelen, de sajnos sokszor egyáltalán nem szertelen klasszis még visszatért az újabb 15 hónapos eltiltás után, 2001-ben a válogatottban is pálya lépett a Világválogatott ellen, amelyben Ciro Ferrara, Iván Córdoba, Carlos Gamarra, Carlos Valderrama, Enzo Francescoli, Davor Suker, Hriszto Sztoicskov, Éric Cantona, Lothar Matthäus, Álvaro Recoba, René Higuita és Careca is szerepelt. Mégis, nagyon dicstelen folt Maradona életrajzán az 1994-es történet – és sokat veszített ezen az albiceleste is.

Egyesek szerint egy világbajnoki aranyérmet.