Megkönnyebbülés – Somogyi Zsolt jegyzete

Megnyeri, vagy nem nyeri meg? Ez a kérdés foglalkoztatja a vasárnap délután a televízió elé ülő százmilliókat.

Talán nem túlzás, hogy sokan olyanok is szurkolnak Lionel Messi miatt az argentinoknak, akik a hétköznapokban a Real Madridért szorítanak, a világbajnokságokon a brazilok játékáért bolondulnak – de a lelkük mélyén úgy érzik, megérdemelné a világbajnoki címet. Mert hiába volt tizennégyszer az év játékosa Argentínában, hiába nyert hét Aranylabdát, a kritikusai másfél évtizede ezt vetik a szemére: a világbajnoki cím hiányzik. A legendás trófea, amelyet 1978-ban Mario Kempes, 1986-ban Diego Maradona vezérletével megszerzett az argentin csapat, de Messi – eddig legalábbis – nem tudta győzelemre vezetni a csapatát. Hogy aztán az egyik vb-n egy totálisan alkalmatlan kapitány, a másikon egy labdaügyetlen kapus, a harmadikon egyetlen peches meccs akadályozta meg ebben, az nem fontos, arra már nem emlékszik a naphosszat kanapén fetrengő kommentszurkoló – nem nyert, tehát vesztes.

Őrületes nyomás van tehát egyetlen emberen, aki amúgy tízszer volt bajnok Barcelonában (és egyszer Párizsban is), de ez mintha mind nem számítana. Ráadásul 35 évesen, kellő önismerettel kijelentette, bizonyos, hogy ez lesz az utolsó világbajnoki mérkőzése, vagy most lesz világbajnok, vagy soha.

A kérdés nálam az: jobb játékos lesz, ha Argentína nyer? Dehogy! Rosszabb, ha Franciaország? Akkor ez sikertelen karrier? Ugyan már! Gyerekek tízmillióinak adott és ad ma is példát, szerencsések vagyunk, hogy a televíziós technika fejlődésének, a sportcsatornák térnyerésének köszönhetően csaknem két évtizede szinte minden héten, a BL-meccsek idején akár hetente kétszer is láthatjuk játszani. A futballra gyakorolt hatása felmérhetetlen, a valaha született legjobb futballisták legszűkebb listáján a helye, és ez független a döntő kimenetelétől. Nyolc évvel ezelőtt Rióban már játszott döntőt, de akkor a bombaerős német csapat megállította. Argentínában az 1993-as Copa América-siker után csaknem harminc évet vártak az újabb tornagyőzelemre, a három évtizedből másfél már Messi idejére esik, és a tavalyi Copa América-trófea megszerzésekor Lionel Messi zokogásban tört ki. Az euforikus örömöt a megkönnyebbülés váltotta ki, mintha hosszú évek óta cipelt mázsás tehertől szabadult volna meg…

Ugyanez történne Katarban is: a világbajnoki cím egy csodálatos pályafutás megkoronázása lenne.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja.