Vb 2022: Doha csöndje – feszült várakozás a nyitány előtt

Ez a cikk nem betűkkel kezdődik, hanem egy lélegzetvételnyi szünettel, egy kihagyott mondattal. Bárki odaképzelheti első gondolatát a katari világbajnoksággal kapcsolatban, szabad hangsúlyválasztással. Lehet a végén értetlen vagy kíváncsi kérdőjel, haragos vagy izgatott felkiáltójel, belenyugvó vagy tárgyilagos pont.

Elmondom én is, mit jelent nekem ez a csönd.

Elsőként a várakozás csöndjét. Nem ezzel illik most nyitni, valahogy a november-decemberi, rongyosra vitatott arab torna előtt nehezebben lobban fel az ember lelkesedése. Elmaradt a szokásos nagy rákészülés, mintha a boltok is csak az utolsó pillanatban kaptak volna észbe a focis plüssmacik, válogatottas csecsebecsék, szurkolói limlomok akcióit illetően. Váratlanul önt el minket a minden korábbinál hömpölygőbb meccsdömping, de mégiscsak ez a legtisztább ár: minőségi meccseket nézünk, ritkán látott messzi futballnemzetek játékát csodálhatjuk, számolgathatunk, ámulhatunk, meghökkenhetünk, szórakozhatunk. És jöhetnek a megunhatatlan slágerkérdések. Megvédi-e világbajnoki címét Franciaország? Megszerzi-e hatodik címét a két évtizede nyeretlen Brazília? Kiemelkedik-e a mezőnyből a megtörhetetlen szuperhős Németország? Mire megy a hagyományos európai túlsúllyal szemben Afrika, Ázsia, Amerika? Mire lesznek képesek a nagyszínpadtól búcsúzó legendák, a 35 éves argentin Lionel Messi és a 37 éves portugál Cristiano Ronaldo? És a többi csillag? Kylian Mbappé, Neymar, Robert Lewandowski vagy Luka Modric? Ki lesz a torna nagy felfedezettje? A világbajnokság csodálatos találmány, nem lehet annyira elrontani, hogy ne szüljön magától váratlan fordulatokat, felejthetetlen történeteket, tündöklő hősöket.

De most, a vasárnapi Katar–Ecuador nyitó mérkőzés előtt nemcsak a helyszínül szolgáló Al-Bajt Stadiont üli meg a csönd még. Itt van a levegőben a tiltakozás, az ellenérzés csöndje, én is érzem. Ösztönös ellenkezés ez a hagyományos, emberarcú futballvilág háttérbe szorulása ellen, a globális esélyegyenlőség zászlaja alatt föld körüli biznisztúrát folytató futballvezetői szellem ellen, a szórakoztatóipari jelleg katari vb-vel szimbolizált féktelen előretörése ellen. Emberi sorsokat szórakoztatási, üzleti érdekeknek alárendelni nem szabad, a pénz bűvölete nem csorbíthatja az igazságérzetet.

A csönd ugyanakkor a tisztelet jele is. A vendégtől elvárható megbecsülés gesztusa a futballvilág vendéglátó­jának, a köszöneté mindazoknak a katari, nepáli, pakisztáni, indiai, Srí Lanka-i, bangladesi, kenyai vagy éppen magyar embereknek, akik fáradoztak a világbajnokság előkészületein. És egy gondolatnyi csönd azoknak, akiknek közülük már késő köszönetet mondani. Katarban ugyanazt tapasztalom az első néhány itt töltött óra találkozásai során metróállomáson, utcán, sajtóközpontban, amit korábban Dél-Afrikában, Brazíliában vagy Oroszországban: a sokakat riasztó vezetői visszaélések, visszataszító gyakorlatok a hétköznapi emberek szintjére a legkevésbé sem szűrődnek le. Bármilyen furcsa ebbe belegondolni, a Katarban élők láthatóan hatalmas büszkeséggel és nagy nyitottsággal fogadják a vb-re érkező idegeneket, szinte esetlen igyekezettel, őszintén törekedve a legjobb vendéglátásra.

Ezért is indokolt visszavenni most egy pillanatra a hangerőt. Lehet ez az előítélet-mentesség csöndje is, amely nyitottan, a bizalmatlanság, rosszindulat mérgező hatásai nélkül várja a helyi hangokat, élményeket, tapasztalatokat. Az általános médiazajban szükség is lenne időnként a józan csöndre, amely nem keverendő össze a cinkos hallgatással.

És persze van a csöndnek egy feszültséggel terhes, aggodalommal, bántó előérzésekkel teli változata is. Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke szombati sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, nem háborút, hanem világbajnokságot rendeznek, és mondatának nem csupán átvitt értelme volt. Néhány napja a világ legtehetősebb országait tömörítő G20-ak Balin rendezett tanácskozásán felszólalásában a FIFA-vezető az orosz–ukrán háborúról szólva arra kérte az érintetteket, hogy a labdarúgó-világbajnokság alkalmából kössenek egy hónapra fegyverszünetet.

„A futball a jónak az ereje. Nem vagyunk naivak, tudjuk, hogy a labdarúgás nem oldja meg a világ problémáit. Tisztában vagyunk azzal, hogy szervezetünk fókuszában a sportnak kell állnia, de tény, a futball egyesíti a világot, a vb-t ötmilliárd ember nézi majd, így alkalmas pozitív ösztönzőnek, közvetíteni a remény üzenetét.”

Néma városba érkeztem az éjszaka közepén, a dohai Hamad Nemzetközi Repülőtéren lézengő kései utasok, utolsó kuncsaftjukra leső taxisok, bezárva ásítozó üzletek furcsa üresség érzetét keltették, miközben a varázslatos csomagolás, a futball ihlette reklámok, a vendégeket köszöntő neonfeliratok ünnep előtti állapotról tanúskodtak. Valami elkezdődik a katari eseménnyel, ami több, mint a labdarúgó-világbajnokság, talán már régen el is kezdődött.

Csönd van, sűrű csönd.

VILÁGBAJNOKSÁG, KATAR
CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ
A-CSOPORT
17.00, al-Hor: Katar–Ecuador (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!