Bastien Rodriguez: Európában rosszul mérik fel a mexikói futballt

EURÓPAI SZEMMEL NÉZVE milyen a mexikói futball?

Ezt a kérdéskört nem egyszerű körbejárni, hiszen viszonylag kevesen érkeznek az öreg kontinensről az amerikai országba, hogy a labdarúgásában dolgozzanak. Mégis, sikerült felvennünk a kapcsolatot egy elemzővel, aki a helyi első osztályban dolgozik – ő nem más, mint a Franciaországból érkező Bastien Rodriguez. Kacskaringókkal teli út az övé, néhány év alatt futott be különleges pályát a futball világában. Az amatőr francia labdarúgásból nem tudott kitörni, így felesége hazájába, Kolumbiába költözött, ahol előbb utánpótlás- és női csapatok mellett dolgozott elemzőként, majd az América de Calival bajnoki címet nyert az élvonalban. Később a szintén kolumbiai Juniornál, majd 2023 januárjában immár játékosmegfigyelőként Mexikóban a Tigresnél kapott lehetőséget, egy éve pedig az Atlas vezető elemzőjeként dolgozik Guadalajarában. Éppen ezért különösen érdekes, hogyan látja a mexikói futballt és a válogatottat: egyszerre van európai összehasonlítási alapja és mély helyismerete. A Mexikó–Dél-Korea mérkőzés előtt arról beszélt lapunknak, hogy szerinte a mexikói válogatott sokkal erősebb annál, mint amilyennek Európában tartják, több játékosa is megállná a helyét a topligákban, a dél-koreaiak ellen pedig az első igazán nehéz teszt vár rá.

„Nagyon jó benyomást tett rám Mexikó az első mérkőzésén Dél-Afrika ellen – mondta lapunknak Bastien Rodriguez. – Különösen a letámadása és a labdabirtoklása tetszett. Olyan csapatot láttam, amely kezdeményező akar lenni, járatni akarja a labdát. Kicsit meglepett a letámadás intenzitása, mert korábban a válogatott nem játszott ilyen stílusban – hagyományosabb, klasszikusabb futballt láttunk tőle. Nem tudom pontosan, mi áll a változás mögött, talán a másodedzőként dolgozó Rafa Márquez hatása, de egyértelműen más arcát mutatta az együttes. Az is segített, hogy korán gólt szerzett, mert így tökéletes forgatókönyv szerint alakult számára a mérkőzés. Lehet, hogy az ellenfél nem tartozik a legerősebbek közé, de ettől még reménykeltő volt az összkép.”     

A francia szakember szerint a válogatott teljesítményének megítélését nagyban befolyásolja az is, hogy Európában mennyire keveset tudnak a mexikói bajnokság valódi erejéről. Úgy érzi, a Liga MX-et és vele együtt a nemzeti csapatot rendszeresen alulértékelik.

„Ha európai összehasonlítást kellene mondanom, szerintem Mexikó a legjobb tíz válogatott környékén helyezkedik el. Talán meglepően hangzik, de szerintem valahol Belgium szintje körül lehet a csapat ereje. Láttam a belgák és a portugálok elleni felkészülési mérkőzést, különösen előbbivel szemben volt nagyon meggyőző a válogatott játéka. Szerintem a mexikói futballt rosszul mérik fel Európában. Franciaországban sokszor azt hallom, ha egy negyvenéves játékos, mint André-Pierre Gignac még mindig meghatározó labdarúgó lehet Mexikóban, akkor biztosan gyenge a bajnokság. Nos, ezt teljesen másként látom. A mexikói klubok rendkívül gazdagok, a játékosok nagyon jó fizetést kapnak, ezért a legjobbak hosszú időn át maradnak az országban. Nem olyan a rendszer, mint Kolumbiában, Argentínában vagy Uruguayban, ahol a legnagyobb tehetségek gyorsan Európába kerülnek, emiatt sokakban az a tévképzet alakulhat ki, hogy Mexikóban nincsenek európai szintű futballisták – pedig valójában sokkal több van, mint gondolnák. A liga szerintem valamivel erősebb és versenyképesebb is, mint az MLS, nem mellesleg itt három rossz eredmény után már veszélybe kerülhet egy vezetőedző állása, folyamatos nyomás alatt kell dolgozni.”     

Bastien Rodriguez amondó, a mexikói futball legnagyobb paradoxona éppen az, hogy miközben Európában kevés játékosa ismert, valójában több futballistája is topligás képességekkel van megáldva

„Julián Quinones tökéletes példa erre. Szerintem ő egyértelműen európai szintű futballista. Fizikailag és technikailag is különleges játékos, ráadásul olyan profi, akiből nincs sok Mexikóban. Tizenhét évesen érkezett az országba, megfordult a Tigresnél és az Atlasnál, kulcsszerepe volt abban, hogy az Atlas hetven év után ismét bajnok lett. Hosszú távon volt képes kiugró teljesítményre, hiszen az Américával is halmozta a trófeákat. Meggyőződésem, hogy a Premier League-ben vagy bármelyik topligában futballozhatna, nem véletlenül előzte meg a szaúdi liga góllövőlistáján Cristiano Ronaldót. Sokan kérdezik tőlem Európából, hogy a válogatottból súlyos sérülés miatt kimaradó Marcel Ruiz, a Cruz Azult erősítő Chiquete Orozco vagy a Dél-Afrika ellen felfelé kimagasló Érik Lira készen áll-e a tengerentúli szintre – én azt mondom, igen, többségükben megvan a szükséges képesség. A probléma inkább az, hogy egy mexikói játékos megszerzése sokkal többe kerül, mint egy hasonló képességű kolumbiai, uruguayi vagy argentin futballistáé. A belga vagy francia kluboknak egyszerűbb és olcsóbb Dél-Amerikából vásárolniuk, ezért fordul elő, hogy a mexikói játékosok ritkábban kerülnek Európába, pedig a tudásuk alapján sokan alkalmasak lennének rá.”     

A válogatottnak ugyanakkor ez a helyzet előnyt is jelenthet, hiszen a futballisták jelentős része hosszú ideig együtt marad a hazai közegben – a huszonhat tagú vb-keretből tizennégyen szerepelnek odahaza. A francia futballszakember úgy véli, a jelenlegi csapatban megvan a lehetőség, hogy kiugró eredményt érjen el.

„Ha a játékosok egyéni képességeit nézem, szerintem ez a válogatott képes lehet a negyeddöntőig jutni. Az elmúlt években az volt a probléma, hogy nem volt elég kiegyensúlyozott a teljesítmény, egyik mérkőzésen nagyon jól futballozott a csapat, míg a következőn kevésbé, pedig a keret a minősége alapján szerintem ott van a legjobb nyolc között. Ráadásul hazai környezetben játszhat, ami sokat számít. A Dél-Korea elleni találkozó viszont sokkal nehezebb lesz, mint a nyitó meccs volt. A koreaiak rendkívül intenzív futballt játszanak, taktikailag fegyelmezettek, és több játékosuk szerepel Európa legerősebb bajnokságaiban. Olyan csapatnak látom, amely folyamatosan támadni akar, ugyanakkor szervezett marad, ezért elsősorban a fegyelem és a pozíciós játék döntheti el a mérkőzést.”     

A mexikóiakat ráadásul a védelem vezére, César Montes eltiltása is nehéz helyzetbe hozza. Bastien Rodrigueznek azonban erre is megvan a maga elképzelése.

„Szerintem több megoldás is létezik César Montes pótlására: én Edson Álvarezt vinném hátra középhátvédnek. Megvan hozzá a rutinja, a vezetői kvalitása és a nemzetközi tapasztalata, hogy a hátsó sorban biztos pont legyen. Ezzel a húzással Érik Lira maradhatna a középpályán, ahol az első meccsen szerintem az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta. Más lehetőségek is vannak, például a jobbhátvéd Israel Reyes szerepeltetése belső védőként, de számomra Edson Álvarez jelenti a legbiztonságosabb megoldást – nemcsak a játéka miatt, hanem mert vezérként tudja irányítani a társakat. Az első mérkőzés után úgy érzem, Érik Lira megnyerte magának a középpályás posztot: stabilitást adott a csapatnak, és Julián Quinones mellett ő volt a legjobb játékos. Kíváncsi vagyok, milyen döntést hoz Javier Aguirre szövetségi kapitány.”     

Tanév közben is szünnapot kapnak a diákok a guadalajarai meccs miatt

Jalisco állam kormánya bejelentette, hogy június 18-án szünetel a tanítás az összes oktatási intézményben a Mexikó–Dél-Korea világbajnoki csoportmérkőzés miatt, amelynek Guadalajara ad otthont. Pablo Lemus kormányzó szerint a döntés célja, hogy megkönnyítsék a közlekedést, illetve lehetővé tegyék, hogy a diákok és tanárok is részesei lehessenek a világbajnoki hangulatnak. A rendelkezés ugyanakkor kizárólag az oktatást érinti, a közigazgatási hivatalok és az állami szolgáltatások változatlanul működnek. Nem ez az első hasonló intézkedés a torna során: a nyitó mérkőzés napján Mexikóvárosban és Jaliscóban is felfüggesztették a tanítást, hogy enyhítsék a várható forgalmi terhelést – azt már mi tesszük hozzá, hogy a főváros közlekedése a találkozó napján teljesen megbénult, ezért belegondolni is rossz, mi lett volna, ha nem hoznak ilyen intézkedést.