CSEH TOP 10

Minden idők legjobb cseh(szlovák) kapusát tisztelhetjük az 1942-ben született, nem éppen kapustermetű Ivo Viktorban (vajon mit szólna ehhez Frantisek Plánicka?), aki sokak szerint az egész keleti blokk legjobb kapuvédője a szovjet „Kesztyüsev”, Lev Jasin mögött. Odahaza sokszoros bajnok és kupagyőztes volt, ötszörös év játékosa, de manapság szinte csakis az 1976-os Eb miatt szoktuk emlegetni a nevét: mind a fénykorukat élő hollandok, mind a nyugatnémetek ellen parádésan védett (ne feledjük, két évvel korábban ők meccseltek egymással a világbajnokság fináléjában). Jellemző módon év végén az Aranylabda-választáson az NSZK-beli Franz Beckenbauer diadalmaskodott a holland Rob Rensenbrink előtt, de a bronzlabdát a nagy Ivo érdemelte ki. Bár a magyar futball is dicsekedhet nagyivókkal, sőt cseh kollégájuk annyiban is különbözik tőlük, hogy 1969-ben is a legjobb kapus volt a France Football mérvadó voksolásán. Az aranykezű Plánicka méltó utóda az IFFHS szerint minden idők 24. legjobb kapusa, maga Plánicka a hatodik ezen a listán. Egyébként Viktor már az 1970-es vb-n is szerepelt, mérsékelt sikerrel, de azt elmondhatja magáról, hogy ő volt az a kapus, akinek Pelé kis híján gólt vágott a felezőről (egyébként első válogatottsága alkalmával Pelé avatta fel: négy perc után). „A 34 éves kapus karrierje legjobb hetét produkálta az 1976-os Eb-n. A hollandok és a németek ellen a csodával határos védéseket mutatott be” – indokolta az uefa.com, hogy miért került be Viktor a torna álomcsapatába. A Dukla fekete párduca ezzel véget is vetett válogatottbeli karrierjének, majd 1977 őszén a magyarok elleni gála alkalmával búcsúzott. Később edzősködött, kevés sikerrel.

ANTON ONDRUS

A csehszlovákok szlovák származású védőjének nevét, mi tagadás, ma már kevesen ismerik. Az 1950-ben napvilágot látott Ondrus nem meglepő módon 1976-ban futotta élete formáját, a Slovan söprögetője csapatkapitányként nőtt a mezőny fölé – kollégái közül – a tornán. A nyugatnémetek és a hollandok ellen remekelt: az elődöntőben az első két gólt ő jegyezte (igaz, a másodikat saját kapusának, Viktornak postázta, mert Ruud Geels lövése megpattant rajta), a fináléban nem rajta tudtak kifogni a szövetségi németek, ráadásul értékesítette a maga tizenegyesét a „szétlövésben”, a harmadik körben. Szerepelt még a bronzot hozó 1980-as Eb-n is, kevesebb egyéni csillogással, majd sikerei elismeréseképpen Nyugatra igazolhatott: a belga FC Bruges-ben, a francia Évianben és a svájci FC Bielben. A légi párbajok hőse Svájcban telepedett le, majd 2008-ban a válogatott menedzsere lett.

RADOSLAV LÁTAL

Nem is olyan régen, 1996-ban került be az Eb-álomkeretbe Radoslav Látal, de még a tornát a tv előtt végigizguló szerzőnek is igencsak erőltetnie kellett emlékezetét, hogy felidézze a cseh fizimiskáját (egyébként nem is sikerült). Látal egyébként a torna előtt és után a középpályás védekező szekciót erősítette, de Angliában egy sorral hátrább tevékenykedett, közmegelégedésre. Összesen 58 alkalommal ölthette magára a válogatott mezét, pályafutása alatt megfordult a Schalke 04-ben is, amelyben honfitársával, a gyűrött arcú Jiri Nemeccel nagyszerű párost alkotott. Pályafutását a Baník Ostravában fejezte be, bajnoki címmel, 35 esztendősen. Ő is trénernek állt, jelenleg az FK Baník Sokolovot gardírozza.

ANTONÍN PANENKA

„Cipőt a cipőboltból – tanultuk meg a szocializmus virágkorában, ennek megfelelően senki sem lőtte szebben a Panenka-féle tizenegyest, mint maga a jó öreg cseh(szlovák) mester. Értelemszerűen nem egy sörgyárudvari nősök–nőtlenek rangadón írt történelmet a bajszos játékos, hanem az 1976-os Európa-bajnoki finálét választotta ki erre: korának egyik legkiválóbb kapusát, Sepp Maiert küldte el tűzszerszámért a bal sarokba, majd jöhetett az immáron ikonikus ívelés és a jellegzetes, két felemelt kézzel bemutatott gólöröm, amellyel egyúttal az Eb-aranyat megtisztelte” – írtuk egykoron idők talán leghíresebb 11-esrúgójáról. 2008-ban járta be legutoljára a komoly sajtót a nagy hír hősünkről: az akkor hatvanéves Panenka bejelentette, hogy csípőműtétje után vissza akar térni a pályákra, megunván a golfozást és a biliárdozást. Pedig igazi aktív korára sem lehetett panasza: 59 válogatott fellépésén 17-szer volt eredményes a joviális cseh, aki 1967 és 1981 között szolgálta a Bohemians Prahát, majd kiengedték légióskodni és pénzmagot keresni a bécsi Rapidhoz. A St. Pöltenben és a Slovan Wienben vezetett le, egészen negyvenéves koráig. A nevezetes löbbölést eleinte csak az edzéseken gyakorolta kapusával, Zdenek Hruskával, majd 1974-től kezdte élesítgetni felkészülési és tétmérkőzéseken is. Azért a modern korban Maierék biztosan felkészültek volna rá, lett volna erről egy feljegyzés a sportszárbeli cetlin... Hősünk szerepelt az 1980-as Eb-n is, szintén 11-est értékesítve, majd az 1982-es vb-n is villantott még, de korábbi sikereit nem tudta megközelíteni. Később sem szakadt el a futballtól, másod- és kapusedzőként tevékenykedett, jelenleg a Bohemians 1905 elnöke. Gömbérzéke ma is hiba nélküli...

PAVEL NEDVED

A „Mi van Nedved, rossz a kedved?” felütéssel bevonult a magyar zenei szubkultúrába is a cseh történelem talán legjobb középpályása. Az 1972-ben, Chebben született Pavel Nedved első profi csapata a Dukla Praha volt, innen emelte ki a Sparta Praha, majd miután az 1996-os Európa-bajnoki ezüsthöz hatalmas mezőnymunkával járult hozzá, a Lazio vette meg. Itt a Serie A egyik legjobb középpályásává nőtte ki magát (kárpótlásként azért is, mert a további válogatottbeli sikerek elkerülték), amit mi sem támaszt jobban alá anyagias világunkban, mint hogy 2001 nyarán a Juventus 41.2 millió eurót fizetett érte. Nem hiába: „Fúria” nyakába vette az „Öreg hölgyet”, és bajnoki címekre vezette a „zebrákat” (hogy némi képzavarral éljünk), még ha kettőt vissza is vett később a rigorózus olasz szövetség. Élete legjobb formáját alighanem 2003-ban hozta, és éppen ekkor maradt le sárga lapjai miatt a BL-döntőről. Év végén az Aranylabdával vigasztalódhatott, és a World Soccer is benne látta az esztendő legjobbját. Nyáron a Serie A legjobbjának választották; odahaza egyébként ötször volt az év labdarúgója, háromszor tagja az UEFA év csapatának, 2004-ben pedig Golden Foot-díjas. Elkísérte a Juventust a másodosztályba is, ahonnan kissé viseltes formában tért vissza, ám utolsó idényére borzasztóan „felszívta magát”, és olyan kiválóan futballozott, hogy sokan el sem hitték, hogy végleg visszavonul. Pedig tényleg. „Így kell befejezni, lábon állva, nem pedig majd térdre rogyva” – bölcselkedett az edzés- és munkaőrült cseh. És hogy egy eddig nem publikált adattal is szolgáljunk búcsúzóul Nedvedről: 1996-ban ezüstcipőt szerzett a cseh bajnokságban 14 találatával.

PATRIK BERGER

Hősünk az 1996-os Eb-n tűnt fel remek játékával és a fináléban vágott góljával. Ekkoriban már az érte a Slaviának 900 ezer mai eurót adó Dortmundban légióskodott, innen vette meg 3.5 millióért a torna után a Liverpool. Az 1973-as születésű Berger 2003-ig játszott itt, ám nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. A Portsmouthban, az Aston Villában és a Stoke Cityben is próbálkozott még az egy-két kiváló mérkőzést felmutatni mindig képes balszélső, majd 2008-ban hazatért nevelőegyesületéhez, a Sparta Prahához. 2010 legelején unta meg sorozatos sérüléseit, ekkor vonult vissza. A válogatottban 44/18-as mutatóval jeleskedő Bergernek a 2000-es kontinenstornán is jelenése volt, 1996-ban az év játékosának választották meg odahaza.

ZDENEK NEHODA

Az 1976-os kontinenstorna egyik legjobb középpályását tisztelhetjük a cseh Nehoda személyében, akire bizony már csak az idősebb NSO-olvasók emlékezhetnek aktív korából – a később világra jövőknek talán mint Pavel Nedved ügynöke lehet ismerős. Pedig már tizenévesen válogatottnak mondhatta magát az 1952-es születésű támadó középpályás, jobbszélső, aki 1971 és 1983 között a Duklában kereste kenyerét, majd akkori szokás szerint őszülő halántékkal karrierje végén kiengedték „Nyugatra”. A Darmstadtban, a Standard Liege-ben és a Grenoble-ban már csak pármérkőzéses felvillanásai voltak, majd a sokadosztályú osztrák Amaliendorfból vonult vissza 1993-ban. Odahaza kétszer is volt az év játékosa, sokáig csúcstartó 91 válogatottbeli fellépésével (ezeken 31 gólt szerzett), 1979-ben a France Football szerint a 8. legjobb európai labdarúgó, a lengyel Zbigniew Boniekkel holtversenyben. No de térjünk vissza 1976-ra! „A 24 éves támadó fejelte a győztes gólt az elődöntőben a hollandok ellen, majd második lövőként nem hibázta el tizenegyesét a döntőbeli szétlövésben” – támasztja alá álomcsapatbeli tagságát az uefa.com. Jelenleg, mint említettük, játékosügynök, leghíresebb pártfogoltjai Tomás Sivok, Tomas Necid, Tomas Hübschman és Zdenek Grygera.

KAREL POBORSKY

A szélső bőségesen bőséges életrajzát itt olvashatja el!

VLADIMÍR SMICER

Az 1973 márciusában született cseh 2009 novemberében vonult vissza a Slavia Prahából, ahová a Lens, Liverpool, Bordeaux túra után tért meg 2007-ben. Smicer révén az 1996-os Európa-bajnokság egyik utolsó „bölényét” búcsúztatták el a futballpályák. A középen és a széleken is bevethető támadó középpályás még a torna előtt aláírt a Lens-hoz 2.5 millió mai euróért, mint a Slavia UEFA-kupa-menetelésének egyik hőse. Három évvel később 6.8 millióért került Steve McManaman-utódnak a Liverpoolhoz, ahol „Vladi”, ha éppen nem volt sérült, nem játszott rosszul, bár a 2004–05-ös idényre kiszorult a csapatból. Mégis ekkor írta be magát a „vörösök” klubtörténelmébe, hiszen a Milannal vívott BL-döntőben az 56. percben – alig két perccel Steven Gerrard szépítő gólja után – betalált Dida hálójába, majd a tizenegyespárbajban is értékesítette a maga labdáját (két lépésről nekifutva, lévén úgy görcsölt a lába, hogy alig bírt lépni). Mindezt úgy, hogy jól tudta, ez utolsó fellépése a Liverpool színeiben, hiszen egy héttel azelőtt Rafa Benítez menedzser közölte vele: a nyáron mehet, ahová akar. A Konföderációs Kupák első mesterhármasát jegyző Smicer végül a Girondins Bordeaux-t választotta, ahová súlyos sérüléseit is magával vitte, így három Eb után (mindhármon gólt tudott lőni) lemaradt a 2006-os világbajnokságról. 2007 nyarán szerződése lejártával hazatért, de utolsó két idényében már csak játszogatott. A válogatottban 81/27-es mérleggel zárt, jelenleg a nemzeti csapat menedzsere.

ANTONÍN PUC

Emlékezzünk meg röviden a csehszlovák válogatott gólrekorderéről, az 1907 és 1988 között élt Pucról, aki 60 fellépésén 34-szer volt eredményes. „Tonil” a Smíchov, a Slavia és a Viktoria Zizkov csatáraként lett kétszeres csehszlovák gólkirály. 1934-ben vb-ezüstérmes, 1938-ban vb-résztvevő, előbbi alkalomkor két gólt vágott, a fináléban is betalált.

JOSEF MASOPUST

Az 1931-ben született fedezet, azaz középpályás, Josef Masopust az első cseh aranylabdás, aki 1962-ben lett a legjobb európai futballista a France Football szerint. A Teplice, a Dukla és a Molenbeek profija két vb-n és egy Eb-n szerepelt, a válogatottban 63/10-es mutatóval zárt, az UEFA szerint minden idők legjobb cseh futballistája. Visszavonulása után felcsapott edzőnek, volt cseh szövetségi kapitány 1984 és 1987 között, de Indonéziában is megfordult.

JAN KOLLER

Az óriás cseh fejelőgép bővebb portréját itt olvashatja el!

FRANTISEK PLÁNICKA

Emlékezzünk meg az ősidők egyik legnagyobb futballikonjáról, a két világháború közötti idők (a spanyol Ricardo Zamorával, az olasz Giampiero Combival és a magyar Zsák Károllyal egálban) legjobb kapusáról, az 1904-ben napvilágot látott Plánickáról, aki 1926 és 1938 között 73 alkalommal szerepelt a cseh válogatottban (ez a szám egy ideig világrekord volt!). A még az Osztrák-Magyar Monarchiában, Prágában született kapus 1923 és 1939 között a Slavia Prahát erősítette, közel 1000 tétmérkőzésen. 1934-ben vb-ezüstérmes, az IFFHS szerint minden idők kilencedik legjobb kapuvédője. Egyéni tragédiája, hogy az 1934-es vb-döntőben hibázott az olaszok egyenlítő találatánál.

TOMAS SKUHRAVY

Őt nemrégiben megénekeltük egy Hová lett-sorozatunkban.

PAVEL KUKA

Zárjuk a sort a szimpatikus támadóval, az 1968-ban született Kukával, aki a csehszlovák válogatottban 24/7-es, a csehben 63/22-es mérleggel zárt. Ő a politikai változások miatt már bőséggel légióskodhatott, így a Slavia után a Kaiserslauternben (53 bajnoki gólt szerzett itt), a Nürnbergben (10) és a Stuttgartban (1) is megfordult, majd hazatért 2000-ben a Slaviához. 2005-ben a Marila Voticéhez igazolt, innen is vonult vissza. Az 1996-os és a 2000-es Eb-n is szerepelt, összesen egy gólt vágva. Jelenleg játékos-ügynök, például Milan Baros, Vaclav Kadlec, Tomás Rosicky és Jan Polak az ő pártfogoltja.