Az elődöntőig gyakorlatilag a papírformának megfelelő mederben zajlott az Európa-bajnokság, a csoportkör előtt ugyan feltétlenül lehetett számolni Oroszország és Hollandia nyolc közé jutásával, ám előbbi végül hagyta kiénekelni a sajtot a szájából, míg utóbbi egy rendkívül kemény csoportban bukott el. A negyeddöntő mérkőzések ugyanakkor az előzetes esélylatolgatásoknak megfelelően zajlottak: a leginkább kétesélyesnek tartott olasz–angol párharc mellett a három favorit igazolta előzetes esélyeit.
Németország | 12 pont (9–4)* |
Spanyolország | 10 (8–1) |
Portugália | 9 (6–4) |
Olaszország | 6 (4–2) |
*A negyeddöntős meccsekért is pontokat osztottunk (90 perc alapján). Zárójelben a gólkülönbség. |
Érdekesség, hogy a legjobb négy mezőnye a B- és a C-csoportból kerül ki: a „halálcsoportból” induló németek és portugálok négy közé jutásának jogosságát aligha vitathatja bárki is, de a spanyol, olasz kettős is megmérettetett már három kemény Eb-erőpróbán.
Az eddigi eredmények ugyanakkor nem változtattak azon a képen, miszerint a címvédő és világbajnok spanyolok, illetve a kitűnő formában lévő németek a kontinensviadal trófeájának fő várományosai. Az olasz mellett ez az a két csapat, amelyik még nem kapott ki az Eb-n, és amelyik a legtöbb gólt szerezte.
Mi lehet az, amivel a fent említett két esélyest esetleg meg lehet fogni? Mi kell ahhoz, hogy mégis összejöjjön az „álomdöntő”? Lássunk néhány felvetést!
PORTUGÁLIA
Forma (7). Jól sikerült Paulo Bento és a portugálok formaidőzítése: a dánok elleni fellépés előtt ebben az évben nem nyert mérkőzést az együttes, ráadásul mindössze egy gólt szerzett a törökök elleni, 3–1-re elveszített hazai összecsapáson. Ehhez képest immár három fellépés óta veretlen a Bento-csapat, és a három egygólos győzelem – gyakorlatilag mindegyik amolyan élet-halál meccsen – arra utal, mentálisan is rendben vannak Cristiano Ronaldóék.
–Németország 0–1 (Gomez 73.) |
–Dánia 3–2 (Pepe 24., Postiga 36., Varela 87., ill. Bendtner 41., 80.) |
–Hollandia 2–1 (Cristiano Ronaldo 28., 74., ill. Van der Vaart 11.) |
–Csehország 1–0 (Cristiano Ronaldo 79.) |
A csapat erősségei/gyengeségei (7). A feljebb már említett három szűken vett mérkőzés arra utal: mentálisan erős portugál válogatottat láthatunk. Az elődöntőben ráadásul az esélyesség terhe nélkül lép pályára Spanyolország ellen, amely két éve búcsúztatta a vb nyolcaddöntőjében. Azóta meglehetősen átalakult a portugál válogatott a Carlos Queirozt váltó Paulo Bento irányításával.
Bento stabilitást hozott a válogatottba, miközben Cristiano Ronaldónak gyakorlatilag szabad kezet adott támadásban. Ismert történet, miszerint Bento kinevezésére CR7 bólintott rá, miután a szakember – akivel még játszott együtt és állítólag már-már baráti a kapcsolata – biztosította, a piszkos munkát nem neki kell majd elvégezni a középpályán.
A Bento által kitalált 4–3–3 kifejezetten működőképesnek tűnik, amiben nem lehet nem észrevenni a sportingos alapokat (Bento 2000-től 2004-ig a lisszaboni klub játékosa, 2005–2009 között vezetőedzője volt). A kapitány az elmúlt hat meccsen egyaránt ugyanazzal a kezdővel küldte pályára a csapatot, ebből a kezdőből heten játszanak vagy játszottak hosszabb-rövidebb ideig a Sportingban (Rui Patrício, Joao Pereira, Miguel Veloso, Joao Moutinho, Nani, Hélder Postiga, Cristiano Ronaldo). A három középpályás, Raul Meireles, Miguel Veloso és Joao Moutinho rendkívüli munkát végez, a stabilitást pedig tovább erősíti ez az összeszokottság, ami egyébként a Pepe-Fábio Coentrao, illetve Fábio Coentrao-Cristiano Ronaldo játékkapcsolatban is megmutatkozik.
Az állandóság a spanyolok elleni meccsen némileg biztosan megtörik, miután Hélder Postiga megsérült a csehek ellen, és nem játszhat. Bento határozottan kijelentette, hogy szisztémát nem fog változtatni a spanyolok ellen sem, így az a legvalószínűbb, hogy Hugo Almeida kerül be középcsatárként a csapatba. Arra a posztra, amely egyébként a portugálok leggyengébb pontjának is tűnik: a seleccao teljesítménye kétségkívül Ronaldo-függő, ám azért, hogy ez így van, az elmúlt években sokat tettek a válogatott más csatárai, akik a nemzeti csapatban rendre elmaradtak a várakozástól.
Krízisben (7). A hollandok ellen sikerült a fordítás, a németek ellen nem, ugyanakkor a dánok ellen a hajrában 2–2 után is sikerült újítani. Van tartása a csapatnak, ennek ellenére kérdéses, képes lenne-e a franciáknál nagyobb nyomást kifejteni, ha hátrányba kerül Spanyolország ellen.
Potenciál (5). Sokat kihozott magából eddig a portugál csapat, de a spanyol válogatott kétségkívül jobb erőkből áll. Silvestre Varela találata jelezte: a kispadban is van némi tartalék, ám alighanem kíméletlen helyzetkihasználásra lesz szükségük a portugáloknak, ha ennél is többet akarnak.
SPANYOLORSZÁG
Forma (8). Kilenc mérkőzés óta veretlen a spanyol csapat, ebben az évben mindössze az olaszok elleni meccsen játszott döntetlent. Lehet, hogy a játéka nem olyan látványos, mint korábban, ám az eredményességre eddig nem lehetett panasz.
–Olaszország 1–1 (Fabregas 64., ill. Di Natale 61.) |
–Írország 4–0 (F. Torres 4., 70., David Silva 49., Fabregas 83.) |
–Horvátország 1–0 (Jesús Navas 88.) |
–Franciaország 2–0 (Xabi Alonso 19., 91. – a másodikat 11-esből) |
A csapat erősségei/gyengeségei (9). Tizenkilenc világbajnokkal és tizenkét Európa-bajnokkal botorság lenne a negatívumokat hajkurászni a spanyolok keretében, játékukat a „tiki-taka” miatt mégis kritika éri, mondván unalmas.
Valamit azonban le kell szögezni: bár a válogatott a látványos – akiknek a szubjektív jelző esetleg nem tetszik: gólerős – futballt garantáló FC Barcelona és Real Madrid alapjain nyugszik, a spanyolok akkor váltak azzá a világhatalommá, amit ma is jelentenek, amikor megtanulták az ismert mondást, miszerint a csatákat a támadósorok, a bajnokságokat viszont a védelmek nyerik.
Spanyolország a 2008-as Eb-n három, a 2010-es vb-n kettő gólt kapott, az egyenes kieséses szakaszban egyet sem. Tehát még egyszer: a selección a két nagy torna legutóbbi nyolc(!) ki-ki mérkőzésén nem kapott gólt!
–Portugália 1–0 (Gomez 73.) |
–Hollandia 2–1 (Gomez 24., 38., ill. Van Persie 73.) |
–Dánia 2–1 (Podolski 19., L. Bender 80., ill. Krohn-Dehli 24.) |
–Görögország 4–2 (Lahm 39., Khedira 61., Klose 68., Reus 74., ill. Szamarasz 55., Szalpingidisz 89. – 11-esből) |
A csapat erősségei/gyengeségei (9). Németország úgy tudta le a Görögország elleni negyeddöntőt, hogy a csoportmeccseken állandó kezdők közül két szélsőjét és első számú gólfelelősét is leváltotta. Lukas Podolski, Thomas Müller és Mario Gomez helyett jött André Schürrle, Marco Reus és Miroslav Klose, és mintha semmi sem változott volna. A csapat ugyanúgy működött, és végül simán nyert.
Alighanem Joachim Löw már előre is gondolkodott a váltásokkal, Olaszországot így két nappal több pihenővel és több poszton friss erővel várja a csapat, miközben az olaszok 120 percig aszalódtak az angolok ellen, s akkor még a stresszmentesebb periódusokról nem is beszéltünk.
–Spanyolország 1–1 (Di Natale 61., ill. Fabregas 64.) |
–Horvátország 1–1 (Pirlo 39., ill. Mandzukic 72.) |
–Írország 2–0 (Cassano 35., Balotelli 90.) |
–Anglia 0–0 – tizenegyesekkel 4–2 |
A csapat erősségei/gyengeségei (7). A cserekapusokat leszámítva mindössze két játékos van az olaszoknál, aki még nem lépett pályára az Eb-n: Angelo Ogbonna és Fabio Borini, mindenki más szerepelt legalább két összecsapáson.
Cesare Prandelli tehát gyakorlatilag a teljes keretet használja, ráadásul kollégáival ellentétben nemcsak játékoscseréket alkalmaz taktikai eszközként, hanem jelentős szerkezetváltásokat is (lásd Daniele De Rossi védelembe vezénylése az első mérkőzéseken vagy Riccardo Montolivo és Andrea Pirlo együttes szerepeltetése az angolok ellen).
A németek ellen tehát aligha kell számolni az olaszok fáradtságával, az Eb egyik legfelkészültebb szakemberének tűnő Prandelli – aki egyébként is nagy taktikai agytröszt – pedig alighanem az elődöntőre is kifundál valamit. Nehéz elképzelni például, hogy a kisebb sérüléssel küszködő Thiago Motta újra kimaradjon a kezdőből (az edző egyedül az eltiltott Christian Maggióra nem számíthat majd).