Kis cseh Eb-történelem

Vágólapra másolva!
2016.05.07. 17:01
„A cseh válogatott időről-időre kitermel egy nagy generációt, amely a világversenyeken rendre éremesélyesként száll harcba, majd testületileg 10-15 éves Csipkerózsika-álomba merül" – írtuk jó néhány éve a cseh nemzeti csapatról. „A jelek szerint most elérkeztek a szakaszhatárra, hiszen már a 2006-os világbajnokságon is kudarcot vallottak, ráadásul a Pavel Nedved féle korosztály utolsó mohikánjai is visszavonultak a nemzeti csapattól” – vélekedtünk a 2008-as kontinenstorna előtt, arra utalva, hogy ugyan már nem tartanak hosszas szüneteket egy-egy Eb-részvétel között, ám finoman szólva sem esélyesként utaznak el oda. A 2012-es Eb előtt nem sokra tartották őket, de egyáltalán nem vallottak szégyent, és bizony a 2016-os kontinensbajnokságnak sem ők a nagy esélyesei.
ELSŐRE HARMADIKOK



Az Osztrák-Magyar Monarchia futball-emlőin megerősödött, majd a nagy keleti testvériségben önként (de még mennyire önként!) egyesült csehszlovák válogatott az első, 1960-as Európai Nemzetek Kupáján rögtön érmet szerzett. Bár a négyes döntő első találkozóján kikaptak a nagyon testvéri Szovjetuniótól (0:3), a bronzmérkőzésen a Schrojff – Novák, Popluhár, Safránek – Bubernik, Masopust – Pavlovic, Vojta, Molnár, Bubník, Dolinsky gárda 2:0-ra megverte a házigazdákat, az elődöntő elveszítésétől valóságos sokkot kapó franciákat.

A keretből két esztendő múlva többen is ott voltak a világbajnokságon a fináléig jutó gárdában, Viliam Schrojff nevét mi magyarok is megjegyeztük egy (futball)életre. Az 1964-es torna selejtezőin azonban nagy meglepetésre vereséget szenvedtek a szintén testvéri NDK-tól, majd a későbbi Eb-indulásokkor a címvédő spanyolok és a románok törtek borsot akkori északi szomszédaink orra alá. Egyébként 1967-ben csak pokoli izgalmak után, nyertesnek hitt helyzetből estek ki az írek ellen.

1976: ANTONÍN PANENKA ÉVE

A következő kiírásban semmit sem bíztak a véletlenre: a selejtezőcsoportban megelőzték az angolokat, a nyolcaddöntőben volt merszük felülmúlni a „CCCP-t”; Jugoszláviában, a négyes tormán pedig az 1974-es vébé két finalistáját, a hollandokat és a nyugatnémeteket is legyűrték. Szó szerint, ugyanis mindkétszer hosszabbítás után győztek, a döntőben egyenesen tizenegyespárbajban. Utóbbi esetben nagy hiba is lett volna korábban döntésre vinni a mérkőzést, hiszen így lemaradt volna a világ Antonin Panenka zseniálisan pimasz „alálöbbölős” tizenegyeséről!

A remek gárda minden csapatrészében rendelkezett legalább egy korszakos klasszissal (a kapuban Ivo Viktor, a védelemben Andrej Ondrus, a középpályán Marián Masny és Zdenek Nehoda, elől Panenka), akik közül csak Viktor nem volt ott 1980-ban az olaszországi kontinenstornán, ahol a csehek egy bronzérmet szereztek. Egyébként 1976-ban a torna álomcsapatába Viktor, Ján Pivarník, Jaroslav Pollak, Ondrus, Nehoda és Panenka is bekerült, de 1980-ban már egy cseh vitéz sem fért be oda. Csak a rend kedvéért: csoportjukban a későbbi győztes NSZK előzte meg őket, a kisdöntőben a két év múlva világbajnoki aranyig jutó olaszokat gyűrték le – tizenegyesek után. Naná...

ANTONÍN PANENKA LEGENDÁS TIZENEGYESE

MEGLEPETÉSÉRMEK

Legközelebb csak 1996-ban találkozhattunk hőseinkkel – pontosabban már csak a csehekkel – Európa-bajnokságon. A sikeréhes fiatalokkal és rutinos rókákkal vegyes, Dusan Uhrín vezette Kouba – Suchopárek, Hornák, Kadlec, Látal – Berger, Bejbl, Nemec, Nedved – Poborsky, Kuka féle gárda a torna üde színfoltja volt, és csak Oliver Bierhoff történelmi aranygóljával szenvedett vereséget a fináléban a németektől. Bizony, ha van egy klasszis kapusuk a cseheknek, ők a kontinensbajnokok! A németalföldi kontinenstornán, négy év múlva, változatlan csapatmaggal viszont nem jutottak tovább a halálcsoportból (a hollandok, a franciák és a dánok kerültek össze velük).

A portugáliai torna selejtezőin visszavágtak a hollandoknak, majd Karel Brückner kapitány a régi recept alapján remek mixet kevert a rutinos öregekből (Vladimír Smicer, Karel Poborsky, Pavel Nedved), a tehetséges ifjoncokból (Petr Cech, Tomás Ujfalusi, Milan Baros, Marek Jankulovski, Tomás Rosicky) és a szürke csapatemberekből (Tomás Galásek, René Bolf). A piros-kékek egészen az elődöntőig masíroztak, ahol csak némi szerencsével kerekedtek föléjük a későbbi aranyérmes görögök.

1996. EB-DÖNTŐ CSEHORSZÁG–NÉMETORSZÁG 1–2

2008: MÉG ANNYIRA SEM MENT, MINT KORÁBBAN

A 2008-as cseh csapat bemutatója

„Brückner válogatottja nem a legjobb előjelekkel készül a 2008-as Eb-re, ugyanis a már igencsak körmükre nőtt generáció-váltás finoman szólva sem sikeredett zökkenőmentesre: a németországi világbajnokság után az utolsó Eb-ezüstös mohikánok is visszavonultak, ám helyükre egyelőre nem léptek klasszisnak nevezhető utódok" – írtuk róluk a torna előtt, és nem cáfoltak ránk. A félházigazda Svájcot legyőzték ugyan, aztán kikaptak a portugáloktól és nagy csatában a törököktől is. A 2010-es világbajnokságra már ki sem jutott a Petr Rada vezette, folyamatosan átalakuló csapat, amelyet Rada utóda, az egykori remek középpályás, Michal Bílek alaposan átalakított. A 2012-es Eb selejtezőit vereséggel kezdték, de aztán a címvédő spanyolok mögött kiharcolták a második helyet, majd Montenegrót felülmúlták a pótselejtezőn.

A viadalon sem vallottak szégyent, végül hivatalosan a hatodik helyen zártak, a görög, orosz, lengyel trió megelőzése után egyetlen góllal kaptak csak ki a portugáloktól.

Az újabb vb-kvalifikációs buktát követően a joviális új kapitány, Pavel Vrba egyáltalán nem zavarta szét a keretet, így többen is második, harmadik kontinenstornájukra készülhetnek, Petr Cech egyenesen a negyedikre. Ugyanakkor sokat elmond a mai gárdáról, hogy a 33 éves kapus a maga 12 millió eurós értékével messze a keret legdrágábbja, e tekintetben a második és a harmadik, Matej Vydra és Vladimír Darida együttesen nem kóstál ennyit a Transfermarkt szerint. Érdekesség, hogy az 52 éves Vrba korábban dolgozott a szlovák válogatottnál Ján Kocián segédjeként, 2012-ben pedig majdnem szlovák kapitány lett, ám nem engedte el őt akkori klubja, a Plzen.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik