„Karel Poborsky az a fajta futballista, akiről ha megemlékezünk nagyapakorunkban fehér szakállunkat pajkosan összekócoló unokáink családi körében, egyetlen egy momentumot tudunk majd felidézni: 1996-os csodálatos Eb-gólját” – írtuk a futballista életrajzában az idők kezdetén, ezért most megkövetjük magunkat. Igaz, ki hitte volna annak idején, hogy a futballban ritkábbak lesznek az igazi egyéniségek, mint a fehér holló?!
A Manchester Unitedben, a Lazióban és a Benficában is megforduló, jellegzetes frizurájú szélsőt az angliai kontinenstornán szerzett gólja miatt emlegetik leggyakrabban, amikor is összesen hét (!) portugál játékos közül emelte át szemtelenül a kor egyik legjobb kapusát, Vítor Baiát.
Első profi klubja a Ceské Budejovice volt, odahaza a leghíresebb a Sparta Praha, majd négymillió eurót fizetett érte az MU. Érdemes megnézni, kiket segített a passzaival, akkor, amikor még tömve voltak a keretek klasszikus csatárokkal: Angliában Éric Cantona, Andy Cole, Brian McClair, Ole Gunnar Solskjaer és Teddy Sheringham, Portugáliában Joao Pinto, Nuno Gomes, Brian Deane, Jorge Cadete, Dean Saunders és Pierre van Hooijdonk, Olaszországban Claudio López, Marcelo Salas, Hernán Crespo, Simone Inzaghi, Fabrizio Ravanelli és Darko Kovacsevics várta középen a beadásokat. A válogatottban meg Pavel Kuka, Jan Koller és Milan Baros.
Más idők voltak azok.
Poborsky 2002-ben szakított a Lazióval, még öt évet játszott a két említett cseh csapatban, a válogatottnak a 2006-os világbajnokságon intett búcsút, majd a válogatott technikai igazgatója lett, két évre. Kis pihenő után a játékosok szövetségének elnöke lett, 2013-ig, innen átült a Ceské elnöki székébe. Korábban volt vezetőségi tag ugyanott, még játékosként kezdte, majd segítette ugyanilyen formában a Cseh Labarúgó-szövetséget is. Tavaly indult a szövetségi elnöki posztért, de nem járt sikerrel.
2016-ban nagyon rossz hírek érkeztek felőle, az arcizmai megbénultak, őt pedig mesterséges kómában tartották, olyan súlyos fertőzést kapott egy, a szakállában megbújó kullancstól…
Három hétig lebegett élet és halál között, utána sokáig sem beszélni, sem enni nem tudott, szerencsére teljesen felépült, ma – hipszterszakáll nélkül – a cseh szövetségnek dolgozik, az utánpótlást felügyelő igazgatóként, akadémiák alapításával és segítésével foglalkozik. Tagja ismét a veteráncsapatoknak, bár nem játszik annyi gálán már, mint korábban.
Sikeres vállalkozó is: előbb egy kórházi ágyakat és egyéb orvosi eszközöket gyártó cégbe szállt be, ez jól megy ma is, főleg Nyugatra exportál. 2003-ban ingatlanos céget alapított a feleségével, három évre rá elkezdtek éttermeket is vásárolni hozzá, az első egy kávézó volt Ceské Budejovicében. Korábban tulajdonos volt egy sportbolthálózatban, de még érdekesebb, hogy 2012-ben nagy fölénnyel megnyert egy választást, és képviselő lett a régiójában – amikor azonban válása után elköltözött a dél-csehországi Hluboká nad Vltavouból Prágába, le kellett mondania.
Idősebbik lánya, Klara országos bajnok erőemelésben.