Laurent Blanc – edzőportré

Blanc karrierje igencsak kacskaringós volt: a Montpellier után megfordult a Napolinál, a Nimes-nél, a Saint-Étienne-nél, az Auxerre-nél, a Barcelonánál, a Marseille-nél, az Internazionalénál és végül a Manchester Unitednél. 97-szer szerepelt a „gall kakasok" között, védő létére 16-szor volt eredményes. A 190 centiméter magas hátvéd 1992 és 2000 között három kontinenstornán vett részt és csak egy világbajnokságon – azon viszont aranyérmet nyert. 1998-ban világklasszis szintű védőmunkája mellett a vb-k első aranygólját is megszerezte Paraguay ellen, és a torna szimbóluma lett a mérkőzések előtti, Fabien Barthez tar fejére nyomott puszija. Blanc éppen a fináléban nem játszhatott, miután az elődöntőben kiállították a horvátok ellen.

A 2000-es Eb-arany után (korábban az U21-esekkel is felült a vén kontinens trónjára) vonult vissza a nemzeti csapatból. 2003-ban az MU-tól és labdarúgó-pályafutásától bajnoki arannyal búcsúzott, majd 2007-ben felcsapott edzőnek: a Bordeaux élén elnyerte az év edzője-címet, és bajnoki aranyra vezényelte legényeit. A 2010-es világbajnokságon csúnyán megbukott Raymond Domenechről már a torna előtt köztudott volt, hogy Dél-Afrikában lesz hattyúdala, és az is, hogy alighanem Blanc lesz utóda. Így is lett, és a fiatal szakember ráncba szedte a gárdát, és néhány fiatalra fontos szerepet osztva, a vb-bűnbakok zömét indexre téve (majd párnak megbocsátva) magabiztosan kivezette a gárdát az Eb-re.