Trapattoni fegyelme erősíti az írek alázatát - csapatbemutató

Írország felnőttválogatottja éppen tíz év kihagyás után szerepel újra nemzetközi tornán, a 2002-es világbajnokságon a nyolcaddöntőig jutó gárdát bő fél évtizednyi hányattatás után vette kezelésbe a japán-dél-koreai vb-n hazája, Olaszország válogatottjával szintén a legjobb 16-ig jutó Giovanni Trapattoni. A klubedzőként négy országban, Olaszországban, Németországban, Portugáliában és Ausztriában is bajnoki címet szerző szakember pedig el tudta hitetni az írekkel, hogy van visszaút a nagy tornákra.

Két éve csak Thierry Henry pótselejtezőbeli híres kezezése miatt nem lehettek ott, de ebben a selejtezősorozatban melléjük állt a szerencse. Ki is járt nekik a franciákkal való találkozásig veretlenül megvívott vb-hadjárat után.

A válogatottnak kedvezett a sorsolás, az oroszok mellett a vb-szereplő szlovákok, a macedónok, az örmények és az andorraiak szerepeltek a B jelű hatosban. Kihagyhatatlan alkalom volt, és bár az oroszokat is meg lehetett volna fogni, a csoportelsőség nem jött össze. A pótselejtezőben is szerencsés volt Trapattoni együttese: az észteket kapta meg.

A balti csapatot az első meccsen szétfutották az írek, az észt játékosok durva szabálytalanságokkal reagáltak, Kassai Viktor határozottsága révén kettős emberhátrányba kerültek, és az Eb-re jutás a 4–0-s vendégsikerrel záruló találkozón eldőlt.

Trapattoni esősorban pszichésen hatott a csapatra, a 4–4–2-es felálláson némi kísérletezést követően végül nem változtatott: a védekezésre épített taktikában a két középső középpályásra nemritkán szinte csak védekező feladat hárul, és a támadásokat segítő szélsők is gyakran zárnak vissza.

Az utolsó tétmeccsen, az észtek elleni visszavágón itt-ott különbözött a társaság, ekkor Given – O’Shea, St Ledger, Dunne, Ward – Duff (Fahey 79.), Whelan, Andrews, Hunt (McGeady 59.) – R. Keane (Cox 67.), Doyle összeállításban játszottak az írek. Értelemszerűen utóbbi csapat lesz az Eb-n szereplő válogatott alapja is, annyi különbséggel, hogy Stephen Hunt helyett várhatóan Aiden McGeady fut fel-alá a bal szélen.

A KÖZÉPPÁLYA FŐ FELADATA IS A VÉDEKEZÉS

Az íreknek a legutóbbi két világbajnokság győztese, az olasz és a spanyol válogatott ellen hátul kell rendezniük a soraikat, a védelemnek tökéletesen kell működnie. Az alapot a védelem tengelyében egy évtizede együtt játszó Shay Given, Richard Dunne páros biztosítja, a kapuslegenda és az első ránézésre meláknak tűnő, ám termetéhez viszonyítva meglepően gyors középhátvéd ráadásul már egy klubban is játszik, és ha eddig lett volna hiányosság az összeszokottságukban, az Aston Villánál ez eltűnt.

Dunne jó helyezkedésére és az ellenfél kapuja előtti gólérzékenységére is szükség lesz. Társa a védelem tengelyében Sean St Ledger lesz, az angol másodosztályú Leicester Citynél játszó csatár idény közben hullámvölgybe került, de a szezon végére visszanyerte jó formáját, amire nagy szükség lesz Lengyelországban.

A bal oldalon a selejtezősorozat vége felé Stephen Ward kiszorította a kezdőcsapatból a rutinos Kevin Kilbane-t, a pályafutását csatárként kezdő, azóta szinte minden poszton megforduló szélső a támadásokba is be tud majd segíteni, már ha Trapattoni megengedi neki, hogy felfusson. A másik oldalon John O’Shea a rutint képviseli, a Manchester United korábbi játékosa klubszinten éveken át küzdött a nemzetközi porondon, őt nem érheti meglepetés az Eb-n.

A védelemnek a két középső középpályás segít be – a nagyágyúk elleni mérkőzésen mindenképpen hat fővel kell számolni a hátsó alakzatban.

A stoke-i Glenn Whelan Roy Keane méltó utódja, fantasztikusan szerel, kiválóan lát a pályán, és passzai a társ távolságától függetlenül rendre hajszálpontosak. A 28 éves játékos évről évre fejlődik, az Eb-n elsősorban a játék leegyszerűsítését várja tőle Trapattoni, akárcsak középen párjától, Keith Andrewstól. A WBA 31 éves játékosa a higgadtságának tudhatja be, hogy várhatóan kezdeni fog, no meg annak, hogy az egyénieskedést mellőzve igazi csapatjátékos, aminél nincs is nagyobb erény a mindenkori ír válogatottban.

Mert itt most mindkettejüknek elsősorban rombolniuk kell, mintsem építkezni, amit nagyjából meg is szokhattak klubcsapatukban.

HA TÁMADÁS, AKKOR ROPPANT EGYSZERŰ A KÉPLET

Az építő feladatkör az írektől várható egyszerű játék során a szélső középpályásoktól és a visszalépő csatárduótól várható.

Trapattoninak a szélső futók posztján van merítési lehetősége, de meglepődnénk, ha a jobb oldalon kiszorulna a csapatból Damien Duff. Na jó, 33 évesen már nem olyan nagy a teherbírása, mint amit fénykorában, a Chelsea-nél láthattunk tőle, amikor maga volt az energiabomba. Nem rohangál már olyan intenzitással fel s alá az oldalvonal mellett, mint hat-tíz évvel ezelőtt, inkább rutinból oldja meg a feladatát, és mind inkább alapozza játékát a pontos passzokra és kapu elé ívelt labdáira.

Visszavett a tempóból, ami abban is megmutatkozik, hogy már kevésbé keresi a balhét a pályán, a legritkább esetben köt bele a bíróba vagy az ellenfelekbe. Energiáját, amellyel bizony már takarékoskodnia kell, a játékra, s ha kell, bizony a védekezésre fordítja, s ezzel az alázattal nagyon hasznos tagjává válik Trapattoni rendszerének.

A túloldalon Stephen Hunt és Aiden McGeady közül kerül ki a szélső. Védekezésben talán Hunt az erősebb, de a támadások építése szempontjából nagyobb fantázia van a Szpartak Moszkvánál alkalmazott McGeady játékában. Duff-fal szemben gyors és lendületes, 26 évével Ward mellett a kezdőcsapat legfiatalabb tagja. Ha kell, középre húzódik (a szintén sokat futó, támadásokhoz felzárkózó Ward előremerészkedése esetén ezt várhatjuk tőle), és a csatárkettős mögött segíti az építkezést.

Duff és McGeady (vagy Hunt) feladata elsősorban Robbie Keane és Kevin Doyle kiszolgálása lesz.

A Los Angelesben légióskodó Keane, az ír válogatott arca az egyike annak a két labdarúgónak az Eb szereplői közül, aki nem az UEFA-tagállamok bajnokságában játszik (a másik a svéd Christian Wilhelmsson, aki Szaúd-Arábiában profiskodik). Sokan amiatt aggódnak, hogy az MLS-es kaland rosszat tett Keane sebességének és élességének, az eddig 115 válogatott meccsén 53 gólt szerző, a selejtezősorozatban 4 góljával legjobb írként támadó veterán az Eb-n bizonyíthatja ennek ellenkezőjét.

A 31 éves Keane az évek során összeérett Doyle-lal, aki ugyan ebben a szezonban klubszinten és a válogatottnál is visszafogott teljesítményt nyújtott – a Wolverhamptonban 4 bajnoki gólt szerzett, a selejtezősorozatban pedig mindkét találatát Andorra ellen jegyezte. Ennek ellenére töretlenül bíznak benne, a támadójáték pedig arra épül, hogy a szélről beadott labdákkal a fejjátékáról híres Doyle fejét célozzák, a sokrétűbb Keane pedig ott ólálkodik körülötte, és vagy ő fejel, vagy lecsap a lecsorgó labdákra.

Opció lehet a támadások során Shane Long bevetése, neki kifejezetten jó idénye volt a West Bromwichnál, az Arsenal ellen góllal zárta az idényt.

MIRE SZÁMÍTHATUNK AZ ÍREKTŐL AZ EB-N?

Az ír gárda két felkészülési mérkőzését szombaton Bosznia-Hercegovina, illetve június 4-én a magyar válogatott ellen játssza, s gyanúnk szerint egyiken sem az a célja Trapattoninak, hogy a spanyolok és az olaszok elleni, védekezésre épülő játékot szimulálja.

Inkább a horvátok elleni nyitó meccsre tesznek fel mindent, a továbbjutásra csakis annak megnyerése esetén lesz esély. Ezen a találkozón is fontos lesz a védekezés, de itt kaphatnak legnagyobb szerepet a támadók.

A spanyolok ellen a svájciak 2010-es produkciója lehet a példa, a másik kis ország 1–0-s diadala is megmutatta, hol sebezhető a világbajnok – ugyanakkor bizonyára az ibériaiak is tanultak hibájukból. A csoport záró meccse az olaszok ellen akkor is fontos lesz a csapat számára, ha már nem lesz tétje, hiszen Trapattoni honfitársai ellen a kapitány becsületéért is meg kell küzdeniük Keane-éknek.

A józan gondolkodás azt diktálja, az írek esélytelenek a továbbjutásra, hiszen egyénileg kevésbé képzett játékosok alkotják, mint a csoport másik három tagját, és nagyon ötletes játékot sem várhatunk el Trapattoni együttesétől. Ám motiváció, alázatosság és csapatszellem terén mindig példamutatóak, és az olasz mester lehet a garancia arra, hogy ezek az erények Lengyelországban fegyelmezettséggel és szervezettséggel is vegyülnek.

Már szinte csak az kell, hogy kitartson a szerencséjük.