Hatodszor a tornán a svédek, talán legszürkébb csapatukkal

A SZOKÁSOS HARMADIKOKA SZOKÁSOS HARMADIKOK

A II. világháború utáni másfél évtizedben fénykorát élő (olimpiai arany 1948-ból, világbajnoki bronz 1950-ből, ezüst 1958-ból) allsvenskan az Európa-bajnokságok legelső, 1960-as kiírásán nem indult, a következő torna selejtezőiben pedig egy igazi északi rangadóval kezdett, Norvégia ellen.

Kiütötték szomszédaikat, majd az akkoriban igen erős jugoszláv válogatottat is, ám a címvédő szovjetekkel végül nem bírtak. A következő négy kiírásban rendre a selejtezőcsoport harmadik pozíciójáig jutottak csupán, csak 1984-ben léptek feljebb egy hellyel Glenn Strömbergék. Az 1988-as Eb-ről kevéssel csúsztak le a svédek, akik ekkor újra több nemzetközi sztárral dicsekedhettek (Glenn Strömberg – Atalanta, Johnny Ekström – Bayern München, Mats Magnusson – Benfica, Roland Nilsson – Sheffield Wednesday, Glenn Hysén – Liverpool), így nyilvánvaló volt, hogy nem sokáig halogatják már első kontinenstorna-részvételüket.

A DÖNTŐBEN IS HARMADIKOK

Az 1990-es olaszországi világbajnokságra egy kéttornás szünet után kijutottak a „háromkoronások”, a fiatalok, Roger Ljung, Stefan Schwarz, Klas Ingesson, Anders Limpar, Jonas Thern és Tomas Brolin lendületére építve, ám ott csúnyán leszerepeltek. Nem úgy az 1992-es, hazai rendezésű Eb-n: Tommy Svensson szövetségi kapitány legényei Ravelli – R. Nilsson, J. Eriksson, P. Andersson, Björklund – Ingesson, Schwarz, Thern, Limpar – Brolin, K. Andersson (Dahlin, 17.) felállásban 1–1-et játszottak kezdésként Michel Platini galljaival, majd könnyedén megnyerték csoportjukat, a későbbi aranyos dánokat és a Gary Linekerrel a fedélzeten ellenük vonuló angolokat is felülmúlva.

Az elődöntőben a németekkel akadtak össze, és 3–2-es vereséget szenvedtek (a találkozó nem volt ilyen szoros, mint az eredmény). A bronzérmet egy társtettesként elkövetett arany- és ezüstcipővel toldották meg Thomas Brolin, illetve Jan Eriksson révén, és friss, üde játékával az Eb színfoltja volt a sárga mezes csapat.

Ez a korosztály egyébként két év múlva ért fel a csúcsra egy világbajnoki bronzéremmel, immáron Jesper Blomqvisttal, Teddy Luciccal, Henrik Larssonnal és Hakan Milddel a keretben.

Az 1996-os, angliai torna kvalifikációja során a svájciak és a törökök is megelőzték őket, de a holland-belga versengésre kijutottak Lars Lagerbäck és Tommy Söderberg társkapitányok fiai.

A bronzérmesek (a Lucic, Roland Nilsson, Kennet Andersson, Patrik Andersson, Joachim Björklund, H. Larsson, Mild féle vonulat) és az új generáció (Freddie Ljungberg, Daniel Andersson, Olof Mellberg, Johan Mjällby) mixtúrája viszont egyetlen pontra volt csupán érdemes. A 2004-es kontinenstornán az Isaksson – Lucic (Wilhelmsson, 41.), Mellberg, A. Jakobsson, Edman – M. Nilsson, Linderoth, A. Svensson (Källström, 77.) – Ljungberg – Ibrahimovic (Allbäck, 81.), H. Larsson összeállításban kezdő allsvenskan 5–0-ra legázolta a bolgárokat, 1–1-re végzett az olaszokkal (Zlatan Ibrahimovic minden idők egyik legszebb gólját sarkazta Gianluigi Buffon hálójába), majd a dánokkal vívott mélységesen barátságos északi rangadó 2–2-jével kiejtették a taljánokat és továbbjuttatták önmagukat.

A sors hamar megbüntette őket: a negyeddöntőben a hollandokkal 120 perc után 0–0-ra végeztek, a tizenegyespárbajban pechjükre Ibrahimovic és Mellberg lába is megremegett. Pedig a hosszabbításban egy kapufát és egy lécet is lőttek...

IBRAHIMOVIC SEM SEGÍTETT A VÉSZES KREATIVITÁS-HIÁNYON

A 2006-os vébét becsülettel letudó sárga mezesek, immáron a fénykorát élő Ibrahimoviccal, a kispadon az egyedül maradt Lagerbäckkel és az örökifjú Henke Larssont harmadszor is visszacsábítva a címeres mezbe kijutottak a 2008-as kontinenstornára. Az osztrák-svájci viadalon csoportjukban legyűrték a görög nosztalgiajáratot, majd sokáig 1–1-re álltak a későbbi győztes spanyolokkal, ám a legvégén egy nagy védelmi (és a svédek szerint játékvezetői) hibát kihasznált David Villa mattolta őket. A harmadik körben az oroszokkal csaptak össze, de simán elveszítették a ki-ki mérkőzést.

A világbajnoki selejtezőkön viszont váratlan kudarcot vallottak, a dánok és a portugálok is megfricskázták őket, az újabb Eb-kvalifikációt ellenben már sikerrel vették, a magyaroktól elszenvedett vereség ellenére is. Erik Hamrén szövetségi kapitány nem épített új csapatot a vb-kudarcot követően, igaz, a nagy öregek nélkül újabb csalódás érte volna őket, hiszen a fiatal üstökösök felbukkanására azóta is várnak Svédországban. A hollandok elleni utolsó selejtezős találkozón pályára lépők (Isaksson – M. Olsson, Mellberg, Majstorovic, Lustig – S. Larsson, A. Svensson, Källström, R. Elm –Toivonen (Wernbloom, 74.), Elmander) közül mindössze négyen nem voltak ott az Euro 2008-on...

A lengyel-ukrán torna sem róluk szólt, bár legalább a franciákat megverték, miután az ukránoktól és az angoloktól kikaptak. Az újabb vb-selejtezős bukta Erik Hamrén által erőltetett támadó jellegű 4–2–3–1-es felállás visszaadta a helyét a „brusztolós 4–4–2-re", amely újabb Eb-szereplést eredményezett.

BÚCSÚZIK AZ ÖRÖK ZLATAN

„Tipikusan félkarú óriás a mostani sárga-kék had, bár igaz, ez a fél kar (Zlatan Ibrahimovic) rettentő csontos, és hatalmasakat üt. Ennyivel van ennyi világklasszisunk – ismerte el a szövetségi kapitány, Erik Hamrén, hozzátéve: Egyszerűen imádom! Mi is imádnánk a helyében, a selejtezők során a nagy Ibra a selejtezők során holmi 11 gólt lőtt, és még egy gólpasszt is kiosztott, a dánok elleni ki-ki meccseken a négy svéd gólból hármat ő szerzett. A legutóbbi Eb óta a tétmérkőzéseken, ha játszott, a szerzett gólok 74 százalékában részes, ha ő nem lőtt gólt vagy nem jegyzett asszisztot, nem is nyertek a svédek – ezért kering körötte az északi hideg világ. Nélküle egyáltalán nem ment válogatottjának, a legutóbbi Eb óta nyolc nélküle letudott találkozóból csak egyet nyert meg. Liechtenstein ellen” – írtuk róluk a franciaországi torna előtt.

Nagyobbak az esélyeink, ha neki adjuk a labdát – bólintott rá a Zlatan után legtöbbet érő svéd labdarúgó, a CSZKA Moszkva középpályása, Pontus Wernbloom is a nyilvánvalóra. Sokatmondó, hogy a sárga-kékek legjobbja, reményeik letéteményese egy bőven harminc fölötti ék, legyen az mégolyan gólerős is, második legjobbjuk egy Oroszországban edződő szűrő, a harmadik meg az FK Krasznodar középső védője, Andreas Granqvist – a negyedik pedig az a Marcus Berg, aki Ibrahimovic ékpárjaként a selejtezők végén és a dánok elleni párharcokban hős lehetett volna, ha négy-öt hatalmas zicceréből legalább egyet értékesít.