Olaszország árnyéka 2006-os önmagának

Shane Smeltz gólja után kapitulált a világbajnok védelme (Fotó: Action Images)

Marcello Lippi, az azúrkékek szövetségi kapitánya csupán egy helyen változtatott a Paraguay elleni kezdőhöz képest, méghozzá kényszerűségből a kapuban: Gianluigi Buffon helyén ezúttal is Federico Marchetti állt a gólvonal előtt, vele egyébként még soha nem kaptak ki az olaszok.

Most azonban alaposan fel volt adva a squadra azzurrának: már a 7. percben kapitulált az azúrkékek védelme! Simon Elliott bal oldali szabadrúgása után Fabio Cannavaro hibázott nagyot, Shane Smeltz pedig közelről, lesgyanús körülmények között a hálóba lőtt. 0–1

Nem véletlenül mondta a mérkőzés előtt Ricki Herbert új-zélandi kapitány, hogy igyekeznek minél több pontrúgást kiharcolni az olasz térfélen: a világbajnok védelme már az első ilyen helyzetnél megingott. Óriási meglepetés már maga a tény is, hogy a világbajnokság egyik leggyengébb együttesének tartott óceániai gárda betalált a címvédőnek!

Új-Zéland természetesen teljesen visszahúzódott a gól után, de az olaszok lassan eszméltek, s jellemzően védőik révén voltak leginkább veszélyesek. Az első európai helyzet Giorgio Chiellini előtt adódott: sarokrúgás után Cannavaro készítette le mellel védőtársának a labdát, utóbbi azonban hat méterről a kapu fölé lőtt. A 23. percben Gianluca Zambrotta lőtt 20 méterről, nem sokkal fölé.

Négy perccel később Riccardo Montolivo hasonló helyzetből még közelebb járt a gólszerzéshez, lövése után a jobb oldali kapufán csattant a labda. A 28. percben büntetővé érett az olasz nyomás: Tommy Smith rántotta le az ötösön Daniele De Rossit, a tizenegyest pedig Vincenzo Iaquinta nagy erővel a kapu bal oldalába rúgta. 1–1

Az egyenlítő találat után állandósult a mérkőzés képe: olasz labdatartás, kevesebb helyzettel. De Rossi hosszabbításban eleresztett lövése jelentette a legtöbb veszélyt az új-zélandi kapura, Mark Paston nehezen védett.

A félidőben Marcello Lippi cserékkel igyekezett frissíteni csapatán, a keveset mutató Simone Pepe és Alberto Gilardino helyére Mauro Camoranesi, illetve Antonio Di Natale érkezett. Di Natale négy perc után rögtön egy lövéssel vétette észre magát, és a folytatásban is olasz lábakon fordult meg többet a labda, ám az új-zélandiak remekül szűkítették a területet, így a tizenhatos előtt rendre hibázott valamelyik olasz előkészítőember.

A 60. percben Iaquinta maradt egy pillanatra üresen a tizenhatoson belül, de csak egy másodpercre, mert a lövés pillanatában már ketten vették körül a csatárt, aki így nem is találta el a kaput.

Lippi beküldte Giampaolo Pazzinit is, mégis majdnem az új-zélandiak szereztek gólt: Cannavaro rossz felszabadító fejese után Ivan Vicelich csak centikkel lőtt a jobb felső sarok mellé.

A squadra azzurra ment előre becsülettel, de támadásai sablonosnak tűntek, Montolivóban és Di Nataléban volt talán csak lendület, de a támadások befejezése rendre pontatlan volt, miközben a beíveléseknél az All Whites is felvette a versenyt, Iaquinta fejese után például Reid mentett nagyot. 

A 83. percben Chris Wood csapta be csúnyán Cannavarót, aki (ismét) csak árnyéka volt önmagának, lövése azonban nem sokkal a bal alsó sarok mellett hagyta el a játékteret. A túloldalon Camoranesi próbálkozott 30 méterről, Prestont meg is tornáztatta a lövés, ám a kapus nehezen hárított a bal felső elől.

Ez volt az utolsó nagy helyzet a mérkőzésen: Olaszország nem bírt Új-Zélanddal, és riválisához hasonlóan két ponttal, 2–2-es gólkülönbséggel áll a csoportban.