Azt hitték a győzelemről, hogy sajtóhiba: tíz top 10 száz nappal a vb előtt

A LEGEK: 10 MEGLEPETÉS • 10 GÓL • 10 BOTRÁNYMECCS • 10 ROSSZFIÚ • 10 REMEK CSAPAT, MELY NEM NYERT VB-T • 10 REMEK CSAPAT, MELY KI SEM JUTOTT • 10 KORREKORDER • 10 SZTORI A KÖZÖNSÉGRŐL • 10 RÉSZTVEVŐ VÁNDORBOTTAL A KÉZBEN • 10 SZTORI MEZEKRŐL

♦♦♦ TOP 10 MEGLEPETÉS A VB-KEN ♦♦♦

1. Egyesült Államok–Anglia 1:0 (1950. június 25.)

Anglia a futballban is megélte a „Splendid Isolation” (tündöklő elszigeteltség) korát: 1950-ig a válogatott egyik világbajnokságon sem lépett pályára. Amikor igen, akkor felsőbbrendűsége teljes tudatában és a fogadóirodáknál a legnagyobb esélyesként tette. Chilét le is pöcizték az angolok 2:0-s győzelemmel, aztán jött az Egyesült Államok. Az angolok oly biztosak voltak győzelmükben, hogy a világ egyik legjobb játékosának tartott Stanley Matthews-t be sem tették a csapatba a pofozógépnek szánt amerikaiak ellen. A félamatőr – a gárdában szerepelt tanár, postás és mosogatófiú is –, teljesen összeszokatlan és magát eleve áldozati báránynak tartó amerikai csapat aztán Joe Gaetjens góljával szétrúgta a tervezett mészárszéket, és olyan vereséget mért Angliára, amelyet azóta sem értenek a futball őshazájában. Több angol lap a 0:1 láttán azt hitte, sajtóhibás az eredmény, és megváltoztatta 10:1-re. A New York Times lapzárta előtt kapott táviratot, és nem merte leközölni – szintén sajtóhibát gyanítva.

Pedig nem sajtóhiba volt.

2. Uruguay–Brazília 2:1 (1950. július 16.)

Kétszázezres üvöltő hazai közönség, pazar brazil forma, „kelléknek” tartott uruguayiak. Friaca vezető gólja után a tömeg már világbajnokot ünnepelt, a diadalt világgá kiáltó lapok már nyomtatásra készen álltak. Aztán jött a 66. percben Schiaffino. A 79. percben pedig Ghiggia. A tömeg elnémult, és a mérkőzés után nemzeti gyász kezdődött. A hihetetlen kudarc után a szervezők is eltűntek, a kezdőkörben a trófeával tanácstalanul álldogáló Jules Rimet-nek úgy kellett kihívnia Varelát, hogy átvegye a világbajnokoknak járó elismerést. A braziloknak ekkor már mindegy volt. A Maracanazo ma is fogalom, a teljes sokk futballnyelvre leképezése.

3. NSZK–Magyarország 3:2 (1954. július 4.)

Ami a braziloknak a Maracanazo, az nekünk Bern – a németeknek a berni csoda. A magyar futballtörténelem egyik legtöbbet elemzett mérkőzésén a világ méltán legjobbjának tartott Aranycsapat elbukott. Az eső volt az ok? A németek jobb felszerelése? Jobb fizikuma? Az elbizakodottság 2:0 után? A felforgatott magyar összeállítás? Mindez együtt? Vagy más? Sosem tudjuk meg. Németország eufóriában ünnepelt, itthon kirobbant a feszültség, a traumát a magyar futball azóta sem heverte ki. A mérkőzés végeredményét mutató óra a Stade de Suisse előtt áll. És mindig az lesz rajta: Ungarn 2, Deutschland 3.

4. Észak-Korea–Olaszország 1:0 (1966. július 19.)

Észak-Korea gyakorlatilag a semmiből lépett a vb-térképre, és két meccsen keresztül úgy tűnt, érdekes színfoltnál többet nem is jelent az 1966-os tornán. A villámgyors koreaiakat a szovjetek fizikumból bedarálták 3:0-ra, az 1962-es vb-elődöntős chileiek elleni 1:1 ugyan kisebb meglepetés volt, de jöttek a 3. fordulóban az olasz sztárok. Az olaszoknak az iksz is jó volt, egész addig, míg Pak Du Ik a middlesbrough-i közönség őrjöngését kiváltva be nem talált Albertosi hálójába. Az olasz sztárcsapat hazament (a reptéren minden létező tárggyal megdobálta őket a tüntető tömeg), a KNDK pedig tovább, sőt, 3:0-ra vezetett Portugália ellen, de Eusébio és társai megakadályozták az újabb csodát (3:5).

5. NSZK–Algéria 1–2 (1982. június 16.)

Az afrikai futballpotenciál első nagy demonstrációja volt a mérkőzés. A később BEK-döntős hőssé is váló Rabah Madzser góljára „Kalle” Rummenigge még válaszolt, ám Lahdar Bellumi gólja egészen megdöbbentő algériai győzelmet hozott a világklasszis nyugatnémet válogatott ellen. Ez sem volt elég: az utolsó körben Algéria már minden meccsét lejátszva, tehetetlenül nézte, ahogy a nyugatnémet és osztrák válogatott nagynémet koalíciót alkotva, megegyezéses meccsen kiejti őket a csoportmérkőzések végén.

6. Bulgária–Németország 2–1 (1994. július 10.)

A bolgárok dicséretesen szerepeltek az 1994-es vb-n: ugyan az elején kaptak egy irdatlan pofont Nigériától, de aztán Görögország és Argentína ellen javítottak, és bejutottak a nyolcaddöntőbe. Itt tizenegyesekkel túljutottak Mexikón, és mindenki azt gondolta, a címvédő németek ellen vége a dalnak. A németek is így gondolhatták Matthäus vezető gólja után, hogy aztán a 75. és a 78. perc között fejre álljon a futballvilág rendje. Hriszto Sztoicskov becsűrt egy szabadot, aztán Jordan Lecskov gyönyörű csukafejessel a hálóba küldte a németeket kivégző gólt. A világbajnok hazakullogott.

7. Argentína–Kamerun 0–1 (1990. június 8.)

Ruggeri. Burruchaga. Maradona. Olarticoechea. Világbajnokok. A másik oldalon N'Kono. Kana-Biyik. Makanaky. Omam-Biyik. Itt csak egy kimenetel lehet – gondolták a futballbarátok az 1990-es világbajnokság nyitó mérkőzése előtt. André Kana-Biyiket kiállították egy óra után, így úgy tűnt, a kameruniaknak csak a hősies helytállás maradt. Vagy mégsem. Francois Omam-Biyik fejese Pumpido segítségével becsorgott, a kameruniak pedig azt is elviselték, hogy a Caniggiát a vb-történelem egyik legbrutálisabb faultjával eltipró Massingot is kiállítsa a játékvezető. Kilenc emberrel vertek világbajnokot.

8. NDK–NSZK 1–0 (1974. június 22.)

Totális presztízscsata a kettéosztott Németországban, nyugatnémet földön. Az NSZK és az NDK politikusai is árgus szemmel figyeltek, és természetesen a német futballrajongóknak nem volt nagyobb meccs ennél. Már mindkét csapat továbbjutott, ez enyhített a feszültségen, de nem enyhített a hatalmas favorit NSZK bánatán, miután Jürgen Sparwasser a 77. percben megszerezte az NDK győztes gólját. Aztán a végén mégis a nyugatnémetek buliztak nagyobbat – de az NDK futballtörténelmének ez volt a legnagyobb pillanata.

9. Costa Rica–Skócia 1–0 (1990. június 16.)

Costa Rica futballjáról ma sem igazán tájékozott az európai futballrajongó, pláne nem volt az 1990-ben. A verdikt: a Costa Rica–Skócia mérkőzés „globális kettes.” Hát persze. Costa Rica nem volt hajlandó berezelni az igen jó nevű skót válogatottól, Juan Cayasso pedig egy szenzációs támadás végén el is süllyesztette Andy Roxburgh csapatát.

10. Franciaország–Szenegál 0–1 (2002. május 31.)

Franciaország Európa és a világ futballtrónjáról tekinthetett le a riválisokra 2002-ben, hogy aztán látványosan szétessen a sikercsapata. Szenegál ugyan friss Afrika-kupa-ezüstérmesként érkezett, de sok esélyt nem adtak neki. Aztán Papa Bouba Diop betalált a nyitó meccsen, El Hadji Diouf a cseleivel őrületbe kergette a franciákat, akik végül meg is adták magukat. Hogy aztán nyeretlenül, szerzett gól nélkül essenek ki – a szenegáliak pedig eljussanak a negyeddöntőig, ahol a törökök állták útjukat.

♦♦♦ TOP 10 VB-GÓL ♦♦♦

1. Diego Maradona kétszer (1986. június 22., Argentína–Anglia negyeddöntő)

Minden idők legpofátlanabb vb-gólja és minden idők legszebb vb-gólja öt percen belül. Ennél többet nem kell mondani. A szólógól Víctor Hugo Morales tolmácsolásában maga a tökély – Morales kommentátortársa a 2014-es világbajnokságon egyébként épp Maradona lesz.

2. Dennis Bergkamp (1998. július 4., Hollandia–Argentína negyeddöntő)

A holland–argentin negyeddöntő 1–1-re állt, amikor egy felívelés megtalálta Dennis Bergkampot… a folytatás maga a technikai tökély. Akárcsak Jack van Gelder rádiókommentátor őrült tombolása, amivel megadta a gólnak, ami járt neki.

3. Manuel Negrete (1986. június 15., Mexikó–Bulgária nyolcaddöntő)

Manuel Negrete balszerencséje, hogy az összeállításokban a '86-os világbajnokság legszebb góljának járó legendás státust Maradona kisajátította, pedig a mexikói játékos félollózása – és az azt megelőző, emelgetős támadásépítés – is megérdemli a fanfárt. Ezzel a góllal szerzett vezetést a nyolcaddöntőben Mexikó.

4. Carlos Alberto (1970. június 21., Brazília–Olaszország döntő)

Rajzoljuk csak fel a gólt: Tostao. Brito. Clodoaldo. Pelé. Gérson. Clodoaldo. Rivelino. Jairzinho. Pelé. Carlos Alberto. Mindössze ketten maradtak ki a támadásépítésből a brazil válogatott tagjai közül. A vb-döntő ekkor már eldőlt (Brazília 3–1-re vezetett), de a selecao felépített egy olyan támadást, amelyet akkor és azóta a legszebbek között tartanak számon. A támadásépítésben ki kell emelni Clodoaldo szerepét – a védekező középpályás négy olaszt átverve hozta ki a labdát –, és persze azt, hogy az akciót gyilkos lövéssel befejező Carlos Alberto Torres a jobbhátvéd volt.

5. Esteban Cambiasso (2006. június 16., Argentína–Szerbia és Montenegró, csoportmérkőzés)

Még egy tökéletes támadásépítés, ezúttal Argentínától. Huszonöt passz, a végére egy megsemmisítő erejű Esteban Cambiasso-góllal – a szerbek közben rohangásznak, mint pók a falon, de nem igazán találják a labdát. Ez volt a második gól a hatból, amely a szerb válogatott hálójába került. Cambiasso egyébként csak csereként lépett pályára a mérkőzésen.

6. Josimar (1986. június 12., Észak-Írország–Brazília)

A Franz Beckenbauernek tulajdonított aforizma szerint ha nem tudjuk, mit kezdjünk a labdával, a legjobb, ha belőjük a kapuba. A brazil Josimar ezeknek megfelelően cselekedett, az irdatlan bomba „szenvedő alanya” az északírek legendás kapusa, Pat Jennings. Ő látta a legjobb helyről a gólt, mást nemigen tehetett.

7. Pelé (1958. június 29., Brazília–Svédország döntő)

Egy levétel, egy esernyő, egy kapás, a svéd kapus azt sem tudja, hol van. Edson Arantes do Nascimento, azaz Pelé 17 évesen és 249 naposan szerezte a gólt az 1958-as döntőben, természetesen azóta is ő a legfiatalabb játékos, aki betalált vb-fináléban.

8. Giovanni van Bronckhorst (2010. július 6., Uruguay–Hollandia elődöntő)

Itt fejezzük ki tiszteletünket további állkapocs-kiakasztó, ám a listára nem férő bombagólok előtt – Arie Haan Olaszország, Igor Belanov Belgium elleni és Maxi Rodríguez Mexikó elleni találatára gondolunk elsősorban –, de a brutális bombák díszhelyét Gio van Bronckhorstnak adnánk.

9. Farkas János (1966. július 15., Magyarország–Brazília csoportmérkőzés)

Ennyire húzzunk haza, pláne, hogy annak idején minden idők egyik legszebb vb-támadásaként emlegették a brazilok elleni második magyar gólt. Az akciót igazán beindító Albert-pörgetés a szélre, Bene beadása és Farkas érkezése egyaránt mintaszerű.

10. Szaid al-Ovairan (1994. június 29., Belgium–Szaúd-Arábia csoportmérkőzés)

Minden idők legjobb szaúd-arábiai vb-szereplését egy csodálatos szóló koronázta, Szaid al-Ovairan a saját térfele közepéről startolt, hogy aztán csak a gólörömnél álljon meg. Tény, hogy mázlija is volt közben, de ez nem csökkenti a gól szépségét. Itt is említsünk meg még két szólót: 1990-ben Roberto Baggio a csehszlovákok ellen gondolta úgy, hogy megoldja egymaga, és meg is oldotta; míg 1998-ban Michael Owen argentinoknak lőtt gólja óda a gyorsasághoz.

♦♦♦ A VB SÖTÉT OLDALA: 10 BOTRÁNYOS MECCS ♦♦♦

1. NSZK–Ausztria 1–0 (1982. június 25.)

Mivel a továbbjutásért küzdő Algéria egy nappal korábban 3–2-re legyőzte Chilét, a másik két csapat tudta, milyen eredmény kell: egy- vagy kétgólos nyugatnémet győzelem az NSZK és Ausztria továbbjutását jelentette. Horst Hrubesch a 10. percben betalált, és ezzel véget is ért a mérkőzés, a csapatok ettől kezdve csak csalták a futballt. A közönség felháborodva figyelte a nyilvánvalóan megegyezéses mérkőzést, a szurkolók a „Kifelé! Kifelé!” rigmussal tüntettek. A német ARD kommentátora, Eberhard Stanjek nem volt hajlandó kommentálni a meccset, osztrák kollégája azt tanácsolta, hogy a nézők kapcsolják ki a tévét. Az algériai szurkolók nem láttak a pipától, és bankjegyeket lobogtattak a csapatok felé. Algéria a FIFA-hoz fordult, de hiába, a pályán elért eredmény maradt. A szégyenletes mérkőzés azt eredményezte, hogy az 1986-os világbajnokságtól az egyes csoportok utolsó fordulóbeli mérkőzéseit mindig egy időben kell kezdeni.

2. Chile–Olaszország 2:0 (1962. június 2.)

Ha valakinek volt olyan balszerencséje, hogy látta a teljes mérkőzést, a futball megcsúfolását láthatta: a két csapatnak esze ágában sem volt a labdával törődni. A középkezdés után rögtön jött egy szabálytalanság, a 12. percben az olasz Giorgio Ferrinit kiállították, a 41. percben csapattársa, Mario David követte, miután fejbe rúgta az őt megütő (de nem kiállított) Leonel Sánchezt. Sánchez később még eltörte Humberto Maschio orrát is, szankció nélkül. Háromszor rendőrök avatkoztak közbe, undorító rugdosódás folyt a pályán. Chile 2:0-ra nyert végül. „Ez volt a legostobább, legfelháborítóbb, legundorítóbb, legszégyenletesebb mérkőzés a futball történetében” – mondta a BBC-s David Coleman a meccsre. A mérkőzés játékvezetője, Ken Aston később feltalálta a sárga és piros lapokat.

3. Portugália–Hollandia 1–0 (2006. június 25.)

Négy piros, tizenhat sárga, új rekord. Valentin Ivanov játékvezető kezéből teljesen kicsúszott az irányítás a nyolcaddöntőben – Sepp Blatter emlékezetes megjegyzése szerint magának is kioszthatott volna egy sárgát –, a két csapat játékosai mindvégig eltökélten irtották egymást. Costinha, a Cristiano Ronaldót a pályáról már a meccs elején lerúgó (de csak később kiállított) Khalid Boulahrouz, Giovanni van Bronckhorst és Deco kapott pirosat a brutális mérkőzésen.

4. Argentína–Peru 6–0 (1978. június 21.)

Mivel a rivális brazilok már korábban lejátszották a mérkőzésüket, az argentinok tudták, legalább négy góllal kell nyerniük a döntőbe jutáshoz. Hattal nyertek, a mérkőzés mindenkinek gyanús, döntő bizonyíték a mai napig nincs. A felállított forgatókönyvek: lefizették a peruiakat, vagy egyszerűen megfenyegették őket. 2012 februárjában Genaro Ledesma volt perui szenátor bíróság előtt vallotta, hogy a mérkőzés valóban megegyezéses volt, a két ország kormánya közti megegyezés eredményeképp. A perui kapus, Ramón „el Loco” Quiroga egyébként Argentínában született…

5. Magyarország–Brazília 4:2 (1954. június 27.)

A berni szakadó esőben a második félidőre elszabadult a pokol: Bozsik József és Nilton Santos dulakodásért jutott a kiállítás sorsára, Humberto Tozzi pedig Lóránt Gyula felrúgásáért masírozhatott lefelé. A két, teljesen begőzölt csapat az öltözőfolyosón és az öltözőben folytatta, amit a pályán elkezdett, a brazilok megrohamozták a magyarokat. A Times verdiktje a negyeddöntőről: „Életemben nem láttam még ennyire kegyetlen belépőket, az ellenfelek lekaszálását, fenyegetését és sunyi ütéseket, amikor a bíró épp nem látta.” Az elődöntő (Magyarország–Uruguay 4:2) ezzel szemben a futball legszebb arcát mutatta.

6. Brazília–Csehszlovákia 1:1 (1938. június 12.)

A vb-negyeddöntőben a két csapat nem a labdára koncentrált, Hertzka Pál pedig hagyta ezt, bár így is kiállított három játékost (két brazilt és egy csehszlovákot). A csehek legendás kapusa, Frantisek Plánicka egy szabálytalanság után eltörte a kezét, de így is a pályán maradt, Oldrich Nejedlynek eltörték a lábát. Josef Kostálek hasi sérüléssel dőlt ki. A brazilok három játékost – köztük szupersztárjukat, Leonidast – vesztették el a „Bordeaux-i csatában”, amely bunyóval zárult. Két nappal később megismételték a mérkőzést, Brazília 2:1-re nyert. Ezen a meccsen csupán nyolc játékos lépett pályára az 1:1-en „harcoló” 22-ből.

7. Hollandia–Spanyolország 0–1 (2010. július 11.)

Nem szívesen ír le az ember ilyet döntőről, de nem is szívesen nézné vissza a meccset, melyen nagyon megdőlt a vb-döntős laprekord. A „dejongolás” azóta fogalommá vált, a hollandok nyolc sárga és egy sárga utáni piros lapot szedtek be, a spanyolok öt sárgát. Nem volt szép, na. Még Johan Cruyff is azt mondta, hogy a hollandok nagyon mocskos focit játszottak.

8. Dél-Korea–Spanyolország 0–0, 11-esekkel 5–3 (2002. június 22.)

A társházigazda Dél-Korea már alapos játékvezetői hátszéllel lavírozott be Olaszország ellen a negyeddöntőbe, de azon a mérkőzésen legalább szerzett két gólt. Itt nem, a spanyolok két találatát azonban nem adta meg Gamal Gandur játékvezető, aki pocsékul fújt. A spanyolok rablásról beszéltek – az általános vélemény is ez volt –, Iván Helguera megpróbálta a két keze közé kapni a játékvezetőt, de (szerencséjére) nem sikerült az attak. A dél-koreaiak remeklését mindig is beárnyékolja a játékvezetői segítség felemlegetése.

9. Anglia–Argentína 1:0 (1966. július 23.)

A házigazda angolok Geoff Hurst góljával megnyerték a negyeddöntőt, amely azonban nem erről lett nevezetes. Rudolf Kreitlein játékvezető kiállította az argentin csapatkapitány Antonio Rattínt – a dél-amerikaiak máig sem értik, hogy miért –, a játékos rendőri noszogatásra hagyta el a játékteret. Az argentinok meg vannak győződve arról, hogy elcsalták a meccsüket, de nézzük az érem másik oldalát is, a meccsen játszó angol George Cohen beszámolóját. „Megpróbáltak megfélemlíteni minket, sunyi dolgokat is bevezettek: köpések, fülhúzások… Amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerették volna, elborultak. Kár érte, mert kiváló, csodálatos csapatot alkottak.” – mondta a Guardiannek. A meccs után az angol szakvezető, Alf Ramsey megtiltotta a mezcserét, és állatoknak nevezte a dél-amerikaiakat.

10. NSZK–Hollandia 2–1 (1990. június 24.)

A valaha volt tán leggyengébb világbajnokságon még a két világsztárokkal telezsúfolt csapat is olyan meccset vívott, amelyről nem a szépség jut az ember eszébe. A nyolcaddöntő meghatározó jelenete volt, mikor a 22. percben Rudi Völler és Frank Rijkaard összekapott, a csata két kiállítással és egy Völlernek irányzott Rijkaard-köpéssel zárult.

♦♦♦ 10 REMEK CSAPAT, MELY NEM TUDOTT VB-T NYERNI ♦♦♦

1. Magyarország, 1954. Most még csak haza sem kell húznunk: a világ sportsajtója egységesen a legjobb válogatottnak tartotta az Aranycsapatot, amely az NSZK közreműködésével csak ezüstig jutott.

2. Hollandia, 1974. A totális futball kirakatcsapata, a futballrajongók kedvencei, Hollandia reménységei. A döntőben azelőtt vezettek, hogy az NSZK egyáltalán labdába ért volna. Aztán kikaptak 2–1-re. Ez volt az első a holland futball három elveszített vb-döntője közül – az oranje ezzel kevesek által irigyelt rekordot tart.

3. Brazília, 1982. Zico, Sócrates, Éder, Falcao voltak a kulcsfigurái a brazilok kultikus '82-es csapatának, amely gyönyörű futballal nem ért el semmit – miután a Paolo Rossi vezette olaszok kíméletlenül kihasználták hibáikat.

4. Franciaország, 1986. Az 1982-es francia csapat legalább olyan erős volt, de Mexikóba már Európa-bajnoki címmel felvértezve érkeztek Platiniék. Hogy aztán ugyanúgy az elődöntőben, az NSZK ellen essenek ki, mint négy évvel korábban.

5. Portugália, 1966. A portugáloknak reális esélyük volt arra, hogy a csúcsformában játszó Eusébio vezérletével újoncként megnyerjék a vb-t, de az elődöntőben belefutottak Angliába. A hatvanas években öt BEK-döntőt megjáró Benficára épülő csapat Torressel, Simoessel, Colunával félelmetes gépezetet alkotott.

6. Ausztria, 1934. A magyarhoz hasonlóan a Jimmy Hogan-féle iskolára épülő harmincas évekbeli osztrák Wundermannschaft esélyesként kezdte a tornát. Magyarországot ki is ejtette, de a némi játékvezetői segítséget is kapó Olaszország ellen már elvérzett az elődöntőben. Ugyanolyan esős, nehéz talajú pályán játszották az elődöntőt, mint amilyenen aztán az Aranycsapat is elvérzett 1954-ben.

7. Olaszország, 1990. Az olaszok mindent a vb-aranyra esélyes csapat felépítésének rendeltek alá, Azeglio Vicini csapata pedig a „besülő” Gianluca Vialli helyett új sztárt is talált „Toto” Schillaci személyében. A védelem gólt sem kapott az elődöntőig, amikor aztán jött Claudio Caniggia, és a tizenegyespárbajban az olaszok nem bírtak az argentinokkal.

8. Lengyelország, 1974. A lengyelek olimpiai bajnok csapattal érkeztek az NSZK-ba, megverték az argentinokat, az olaszokat, az addig gólt sem kapó svédeket, a jugoszlávokat – majd játékra szinte alkalmatlan pályán kikaptak az NSZK-tól, mikor a vb-döntő egymérkőzésnyire került.

9. Hollandia, 1990. Az Európa-bajnok Ruud Gullittal, Marco van Bastennel a vb legnagyobb sztárjai közül tudott kettőt a soraiban. Hogy aztán – belső problémáktól is feszítve – már a csoportmeccseken is csak szenvedjen, majd a nyolcaddöntőben kiessen az NSZK ellen.

10. Argentína, 2006. Az argentinok lelépték a csoportjukat, csodálatos góllal ejtették ki a 16 között Mexikót, volt Crespójuk, Riquelméjük, Tévezük, Aimaruk, Messijük, Saviolájuk – csak épp elég higgadtságuk nem volt a németek elleni tizenegyespárbajban, hogy továbbjussanak a negyeddöntőből.

♦♦♦ TOP 10 KOROS ÉS „KORTALAN” ♦♦♦

1. Pelé. A brazil szupersztár az 1958-as világbajnokságon robbant be 17 évesen, és a mai napig ő a legfiatalabb játékos, aki valaha döntőben pályára lépett, a legfiatalabb, aki ott gólt szerzett. Ő egyébként a vb-történet legifjabb gólszerzője és mesterhármast szerzője is.

2. Roger Milla. Kamerun kedvencének már ahhoz is elnöki meggyőzés kellett, hogy az 1990-es vb-re visszatérjen, hogy aztán 1994-ben is jelenést tegyen. Gólt is szerzett Oroszország ellen (miközben csapatával felmosták a pályát), 42 évesen és 39 naposan. Ő a vb-korrekorder és vb-gólszerző korrekorder egyaránt.

3. Dino Zoff és Giuseppe Bergomi. Az olasz kapus az 1982-es döntőben már 40 éves és 133 napos volt, a védelemben előtte a tejfelesszájú Bergomi 18 éves és 201 napos. Ez a legnagyobb korkülönbség vb-győztes csapatban.

4. David James. Az angol kapuvédőnek 39 évet és 321 napot kellett megérnie, hogy minden idők legidősebb vb-debütánsa legyen 2010-ben, az Algéria elleni csoportmérkőzésen.

5. Norman Whiteside. Az északír tini Pelé rekordját adta át a múltnak, amikor pályára lépett 1982-ben a Jugoszlávia elleni vb-meccsen. 17 éves és 41 napos volt ekkor. A vb előtt nem sokkal még az FA ifjúsági kupában játszott!

6. Tore Keller. A svéd csatár – aki már az 1924-es olimpián bronzérmet szerzett – mesterhármast ért el az 1938-as vb-n Kuba ellen 33 évesen és 159 naposan. Ő a legidősebb, vb-meccsen három gólt elérő játékos.

7. Nils Liedholm. Még egy svéd veterán: a legendás „Gre-No-Li” (Gren, Nordahl, Liedholm) csatártrió tagja és a svéd futballtörténelem legjobb játékosa csaknem 36 éves volt, amikor gólt szerzett a brazilok elleni 1958-as vb döntőn. Ő a döntők legidősebb gólszerzője.

8. Juan José Tramutola. Az argentin szakember 1929-ben már Copa Américát nyert a csapattal, majd 1930-ban vb-döntőbe vezette a válogatottat – még nem volt ekkor 28 éves! Tramutola Francisco Olazarral együtt irányította a csapatot. A döntőn játszó tizenegyből ketten is idősebbek voltak nála.

9. Otto Rehhagel. Tramutola „ellenpárja”, 71 évesen és 317 naposan minden idők legidősebb, vb-csapatot irányító szövetségi kapitánya.

10. Juan Gardeazábal. A spanyol játékvezető az 1958-as tornán mindössze 24 évesen és 193 naposan vezetett mérkőzést, így sok játékos idősebb volt nála.

♦♦♦ 10 VB-SZEREPLŐ VÁNDORBOTTAL A KÉZBEN ♦♦♦

1. Luís Monti. Az egyetlen futballista, aki két világbajnoki döntőn játszott két különböző válogatottal. Monti 1930-ban az argentinokkal még vesztett Uruguay ellen, hogy aztán honosított olaszként 1934-ben világbajnoki címet szerezzen.

2. Puskás Ferenc. Puskásnak nem volt szerencséje a világbajnokságokkal: 1950-ben már sztár volt, de a mieink nem indultak a selejtezőkön. 1954-ben Liebrich lerúgta, a vb nagy részét kihagyta, és hiába szerzett gólt a döntőben, maradt az ezüst. 1956 októberében volt utoljára magyar válogatott, majd bekerült az 1962-es spanyol csapatba, amely viszont már a csoportmeccseken leégett. Igaz, a későbbi döntős brazilokkal és csehszlovákokkal volt egy csoportban.

3. Raimundo Orsi. 1929-ben már olasz válogatott volt, így ő nem mondhatja el azt magáról, mint Monti, de azt igen, hogy kontinensbajnok Argentínával (1927, Copa América) és világbajnok Olaszországgal (1934). Különös módon „visszahonosították”, és argentin válogatott meccsel fejezte be karrierját.

4. Bora Milutinovics. Maga a világpolgár. Játékosként nem volt válogatott, ám öt különböző válogatottat irányított világbajnokságon: 1986-ban Mexikót, 1990-ben Costa Ricát, 1994-ben az Egyesült Államokat, 1998-ban Nigériát, majd 2002-ben Kínát.

5. Juan Alberto Schiaffino. Még egy az olasz oriundók közül. Schiaffino a Penarol és az uruguayi válogatott legendás vezéreként lett világbajnok 1950-ben, vb-elődöntős 1954-ben, majd a Milanhoz igazolt és országot váltott. Igaz, az olaszokkal nem jutott ki az 1958-as tornára. Az 1950-es „vb-döntő” másik uruguayi gólszerzője, Alcides Ghiggia is játszott a squadra azzurrában.

6. Kubala László. Volt csehszlovák, magyar és spanyol válogatott, világbajnokságon azonban játékosként sosem szerepelt. Edzőként viszont igen, az 1978-as tornán irányította Spanyolország nemzeti csapatát.

7. Josef Bican. A bécsi születésű, cseh etnikumú gólvágó az 1934-es vb-n az osztrák Wundermannschaft tagja volt, majd – már a prágai Slavia játékosaként – csehszlovák állampolgárságért folyamodott, és meg is kapta azt. Egy adminisztratív baki miatt viszont nem játszhatott csehszlovák színekben az 1938-as tornán, de a válogatott mezt 1949-ig viselte.

8. Joe Gaetjens. Az 1950-es amerikai–angol mérkőzésen győztes gólt szerző középcsatár Haitin élt, de rábólintott az amerikai szövetség felkérésére, és az Egyesült Államok színeiben lett válogatott. Amerikai állampolgárságot sosem kapott, aztán játszott Franciaországban, majd Haitire visszatérve a szigetország válogatottjában is. A haiti diktátor „Papa Doc” Duvalier emberei gyilkolták meg, mivel családja „ellenségesnek” számított.

9. José Santamaría. Nemcsak az olaszok profitáltak a dél-amerikai játékosok honosításából: Santamaría a vb legjobb csapatába is bekerült 1954-ben még uruguayiként, hogy aztán 1962-ben a spanyolokkal is megjárja a világbajnokságot. 1982-ben szövetségi kapitányként irányította a spanyolokat és bukott meg a rossz szereplés következményeképpen.

10. Ernst Willimowski. Az Ernst Otto Prandella néven született futballista a lengyel és a német futballtörténelemben is helyet követelt magának. Ő az első, aki négy gólt szerzett világbajnoki mérkőzésen – 1938-ban, a lengyel válogatott tagjaként –, majd 1941–42-ben a német nemzeti csapatban szerepelt. A II. világháború után árulónak tekintették Lengyelországban, és nem engedték visszatérni a magát mindig sziléziainak tekintő Willimowskit.