Del Bosque nem látta a fától az erdőt; vége a Xavi-korszaknak?

 

A spanyol szurkolók számára a tegnapi 5–1-es vereség legalább annyira fájhat, mint nekünk az amszterdami 8–1-es. Számunkra egyértelművé vált – már akinek nem volt addig is nyilvánvaló –, hogy nincs helyünk a világbajnokságon, a spanyoloknak pedig azt kell belátniuk, hogy már korántsem verhetetlen az elmúlt években sikert sikerre halmozó nagy generáció. Lényeges különbség azonban a két vereség között, hogy Spanyolországnak megvannak a tartalékai ahhoz, hogy felálljon a tegnapi kiütésből, és egy átszervezett csapattal még ezen a vb-n is lehet keresnivalója, Hollandia ellen is, ha újra összefutnak. Nekünk viszont… (az elmúlt években akárhányszor is találkoztunk velük, mindig padlóra küldtek minket).

A spanyolok azonban csak akkor állhatnak talpra, ha felismerik a kudarc okait, és alapjaiban más csapattal folytatják a vb-t, a keretük ugyanis lehetőséget ad az átalakításra. Lássuk, milyen változásokra lenne szükség, mik vezettek a tegnapi vereséghez.

DEL BOSQUE NEM LÁTTA A FÁTÓL AZ ERDŐT – CSŐDÖT MONDOTT A VÉDEKEZÉS

A spanyol szövetségi kapitány, Vicente del Bosque egyik legnagyobb hibája az volt, hogy nem ismerte fel azokat az intő jeleket, amelyek az elmúlt egy évben már sorakoztak a spanyol csapat körül. Ilyen intő jel volt például az egy évvel ezelőtti, braziloktól elszenvedett 3–0-s vereség a Konföderációs Kupa döntőjében. Tegnap az akkori hátsó alakzatból öten is a pályán voltak – Iker Casillas, Sergio Ramos, Gerard Piqué, Jordi Alba és a védekező középpályás Sergio Busquets. Egyedül a jobbhátvéd posztján változtatott Del Bosque, de az sem jött be (Álvaro Arbeloa helyett César Azpilicueta játszott).

Aztán Del Bosque a Barcelona szezon közbeni látványos erőlködéséből sem tudta levonni a megfelelő következtetéseket. Az ugyanis már hónapok óta világos, hogy például Gerard Piqué képtelen a korábbi megbízható játékát nyújtani, rendre körülményes, kulcsszituációkban lassú. Jordi Alba a szélső felfutásai után nem mindig zár vissza megfelelően, túl nagy folyosók nyílnak mögötte, amit az ellenfelek be tudnak játszani. Sergio Busquets pedig már a Barcában sem látta el tökéletesen a szűrő feladatait, ezért is tudták sokszor leindítani a katalánokat.

Ezek a problémák tegnap a hollandok ellen is szép sorban előjöttek. Ráadásul a kapuban a Real játékosa, Iker Casillas ugyanolyan bizonytalan volt, mint a BL-döntőben az Atlético ellen, de mivel a hollandok jóval többet támadtak, többet is hibázott. Az igazi hiba azonban az lenne, ha vele akarná bárki is elvitetni a balhét, ugyanis az egész csapat vastagon benne volt az 5–1-es vereségben. Így például klubtársa, Sergio Ramos is, akiből egy elmés megfogalmazás szerint fél óra alatt Liptákot csináltak a hollandok.

Érthetetlen, hogy Del Bosque miért nem mert jobban támaszkodni az Atléticóban remek szezont futó játékosokra, a jobbhátvéd Juanfranra és a középpályás Kokéra. Előbbi taktikailag sokkal érettebb és tapasztaltabb is, mint a Chelsea-ben futballozó Azpilicueta, akinek ugyanaz a gyengéje, mint a másik szélen Jordi Albának, túl nagy területeket hagy maga mögött. Meggyőződésünk, hogy a két gólpasszt jegyző Daley Blind Juanfran mellől nem tudott volna olyan szabadon ívelgetni, mint tette azt Azpilicueta mellett.

Koke pedig az Atléticóban már hozzászokhatott ahhoz, hogy a középpályáról visszasegít a védekezésbe. Ennek hiánya volt egyébként a védelem szétesése mellett a tegnapi fiaskó másik fő oka. Sem a védekező középpályások, akiknek ez lett volna a feladatuk – Sergio Busquets és Xabi Alonso –, sem pedig a támadók nem tudtak visszasegíteni, Arjen Robbenék egyszerűen átrohantak a spanyol középpályán.

Itt jön a másik nagy kérdés! Miért van az, hogy a tiki-takába beleszerelmesedő spanyol edzők, mint amilyen a Bayernt irányító Josep Guardiola vagy Del Bosque, nem tudják kihasználni a Javi Martínezben rejlő képességeket, és a fontos meccseken inkább a padon jegelik (a Real elleni BL-elődöntő egyik meccsén sem kezdett)? Ő igazi daráló, akit egy az egyben nagyon nehéz átjátszani. A 2012–2013-as szezonban védekező középpályásként játszott kulcsszerepet a Bayern BL-győzelmében, de egy sorral hátrébb, a védelemben is használható, Del Bosque a felkészülési meccseken élt is ezzel a lehetőséggel. Nélküle nehezen tudjuk elképzelni a spanyol csapat talpra állítását.

EZ A TIKI-TAKA HALÁLA? – HOVA TŰNT A SPANYOL TÁMADÓJÁTÉK?

A visszhangok alapján kijelenthető: a Spanyolország–Hollandia mérkőzésben sokan igazolva látják a tiki-taka bukását, amiről a közelmúltban a Barcelona vereségei kapcsán már többen beszéltek. Tény, hogy az ellenfelek egyre jobban alkalmazkodtak a spanyolok egyérintős, rengeteg rövid passzra építő játékához, megtalálták az ellenszerét, de ez a blama azért nem tekinthető egy az egyben az említett játékstílus bukásának, mert a spanyolok nem a megszokott tiki-takát játszották. A támadókat célzó mélységi kiugratásokból kevesebbet láthattunk tőlük, mint korábban, és önmagukhoz képest pontatlanabbak is voltak a spanyolok, márpedig a minél több pontos átadás a stílus védjegye. Éppen ezen hiányosságok miatt nem tudták annyira beszorítani a hollandokat a saját tizenhatosuk elé, mint amennyire arra számítani lehetett.

Lássuk mindezt a számok nyelvén is. Xaviék 680-szor passzoltak a meccsen, ebből 566-szor pontosan, ami 83 százaléknak felel meg. Legjobb éveiben 90 százalékos vagy afölötti pontosságot is elért a spanyol válogatott. A támadásépítésben ugyancsak kulcsembernek számító Andrés Iniesta esetében például a 79 százalékos mutató kimondottan alacsony, 80 átadásából csak 63 ért célt. (A meccset végigjátszó spanyolok közül csak Azpilicueta passzolt ennél rosszabb hatásfokkal, 76 százalékosan 58 átadásából 44 volt sikeres.)

A megszokotthoz képest kevés támadópasszt pedig a leginkább az a FIFA-statisztika mutatja , amely szerint a pályára lépő két csatár, a 63 percet játszó Diego Costa és a helyére beálló, csereként 31 percet játszó Fernando Torres összesen 23 labdát kapott a társaktól (előbbi 19-et, utóbbi négyet). Messze ők ketten kapták a legkevesebb labdát. Ezen a listán nem meglepő módon az Iniesta (78 labdát kapott), Xavi (68) páros emelkedik ki, de hiába kaptak sok labdát, többnyire nem tudták tovább építeni az akciókat.

Adódik a kérdés, és nemcsak Spanyolország, hanem a Barcelona vonatkozásában is: az Iniesta, Xavi kettősnek ezen a szinten lejárt az ideje? Erre a kérdésre a magunk részéről nem mernénk egyértelmű választ adni, de a szezon több meccse, köztük a tegnapi találkozó is azt mutatja, hogy meg kell újítani a szisztémát.

A keretben meg is vannak azok a játékosok, akikkel végrehajtható a frissítés, Santi Cazorla akár középen, akár szélen képes új színt hozni, ott van a már említett Koke, és szóba jöhet még a Manchester United sztárja, Juan Mata is

DEL BOSQUE NEM KÉSZÜLT FEL VAN GAAL TAKTIKÁJÁBÓL

Végül, de nem utolsósorban méltassuk egy kicsit a holland csapatot, és szövetségi kapitányát, Louis Van Gaalt, a spanyol bukás egyik legfőbb előidézőjét.

Van Gaal már a vb előtt felismerte, hogy Hollandia védelme finoman szólva is sebezhető, hiányoznak a minőségi védekezéshez szükséges klasszisok. Ezért úgy döntött, hogy a minőségi hiányt mennyiségileg fogja pótolni, és a korábbi négy védő helyett ötöt állított csatasorba, a támadósorba pedig „csupán” Arjen Robbent és Robin van Persie-t állította, abban bízva, ketten is megoldják a feladatot – így is lett.

Az oranje hátsó alakzata tegnap is követett el hibákat, főképp a le is cserélt szűrő, Jonathan de Guzmán járt élen ebben (a hollandoktól ő passzol a leggyengébben, 24 átadásnak csak az 50 százaléka, 12 volt sikeres), de mindig akadt, aki tudott segíteni.

 

A balhátvéd Blind pedig hosszú indításaival a támadásépítésben is döntő szerepet játszott, az első két gólt ő készítette elő, Robin van Persie-nek és Arjen Robbennek is mesteri labdát adott. Meglepődnénk, ha a vb után is az Ajaxban futballozna. Tegyük hozzá, a holland alaptaktika nem változott, továbbra is mélységi indításokkal, keresztlabdákkal, Robben és Van Persie hosszú kiugratásaival operáltak elsősorban, Del Bosque csapatát látszólag mégis váratlanul érte az oranje játéka. Nem készültek fel az indításokra, hagyták, hogy a térfél feléről felpasszolhassák a labdát a hollandok.

Méltassuk egy kicsit a torna előtt kissé talán már leírt, tegnap azonban világklasszis teljesítményt nyújtó, egyaránt két gólt szerző Arjen Robben, Robin van Persie duót is.

Előbbi újfent bizonyította, hogy a ritmusváltási képességet, labdavezetési sebességet tekintve a sportág legnagyobbjai közé tartozik, Cristiano Ronaldóval, Gareth Bale-lel és Lionel Messivel említhető együtt. Az első góljánál egyszerre csinált bolondot Ramosból és Piquéből, míg a másodiknál többméteres hátrányból indulva is lefutotta Ramost, aki még lerántani sem tudta, majd már-már megalázó módon értékesítette a helyzetét. Robben meccsen elért legnagyobb sebessége 31.03 km/óra volt (ennél jobbat csak Jordi Alba ért el 31.61 km/h), míg Ramosé 29.41, Piquéé 26.5. Emellett ő teljesítette a legtöbb sprintet a mezőnyben, 64-et, míg az őt közvetlenül követő Azpilicueta is csak 48-at.

Van Persie pedig főképp az egyenlítő góljával tűnt ki, ugyanis abban a helyzetben a csatárok nagy része alighanem megpróbálja maga elé tenni a labdát, míg ő 14 méterről előrevetődve a kapuba fejelt a kissé kint álló Casillas fölött – klasszis találat volt.

HOGYAN TOVÁBB?

A hollandok a nagyszerű kezdés ellenére sem bízhatják el magukat a folytatást illetően, hiszen például a 2008-as Eb-t három győzelemmel kezdték (az olaszokat és a franciákat is megverték), aztán a nyolc között 3–1-re kikaptak az oroszoktól. Ezzel együtt van okuk az optimizmusra, de a spanyolok helyzete sem reménytelen.

Vicente del Bosque az a fajta edző, aki nagyon ritkán változtat a legjobbnak vélt kezdőcsapatán. Az igazán nagy edzőket azonban éppen az teszi naggyá, hogy felismerik a hibáikat, képesek változtatni rajta. Mint azt cikkünkben is jeleztük már, a spanyol keret megfelelően bő ahhoz, hogy Del Bosque átalakítsa a kezdőcsapatot, ha erre képes lesz, akkor van esély rá, hogy a spanyol armada újra erőre kapjon. A címvédő szerencséje, hogy még idejében jött a pofon, van idő a változtatásra.

B-CSOPORT
SPANYOLORSZÁG–HOLLANDIA 1–5 (1–1)
Salvador, Arena Fonte Nova. Vezette: Rizzoli (olasz)
SPANYOLORSZÁG: Casillas – Azpilicueta, Sergio Ramos, Piqué, Jordi Alba – Xabi Alonso (Pedro, 63.), Busquets – D. Silva (Fabregas, 78.), Xavi, Iniesta – Diego Costa (Fernando Torres, 63.). Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque
HOLLANDIA: Cillessen – Janmaat, Vlaar, De Vrij (Veltman, 77.), Martins Indi, Blind – De Guzmán (Wijnaldum, 62.), Sneijder, N. de Jong – Robben, Van Persie (Lens, 79.). Szövetségi kapitány: Louis van Gaal
Gólszerző: Xabi Alonso (27. – 11-esből), ill. Van Persie (44., 72.), Robben (53., 80.), De Vrij (64.)