Kiszámíthatatlan csoportba kerültek Didier Drogbáék (Fotó: Reuters)

KOLUMBIA

Változnak az idők: egykor a hajbáró Carlos Valderramától, most Radamel Falcaótól függ a kolumbiaiak világbajnoki szereplése. Anno a frenetikus karmester a világ 16 legjobb csapata közé vezényelte övéit, de Falcao a maga góljaival még messzebbre röpítheti válogatottját, ugyanis a Monaco támadója rendelkezik valamivel, amivel Valderrama nem bírt: egy európai bajnokságokban veretessé vált csapattal. Tény és való, nem olyan bolondos már a gárda, mint volt Freddy Rincón, Víctor Aristizábal vagy Faustino Asprilla idején, ám manapság többet ér az ösztönnél a hajtás, a technikát elnyomja a sarabolás; no és az sem árt, ha nem ver szét egy csapatot a giga-ego, mint történt az az „aranygenerációval" 1994-ben.

Példásan mutatja az új időszámítást Paraguay tavalyi legyőzése: idegenben, egy órát emberhátrányban játszva is nyertek a kolumbiaiak, méghozzá a csapat Achilles-sarkának tartott Mario Yepes duplájával. Három szövetségi elnök, kilenc szövetségi kapitány és sokmilliárdnyi idegsejt elfogyasztása után ezzel a győzelemmel jutottak ki a vb-re, 16 év kihagyás után.

A gyenge selejtezős rajt (iksz odahaza Venezuela ellen, vereség az argentinoktól) után a rutinos argentin szakember, José Pekerman kapta kézbe, majd szedte ráncba a csapatot, minimális változtatásokkal a keretben, de vasfegyelmet bevezetve. Aki nem állt be a sorba, repült, és még a média is rövid pórázra került.

„Hallani sem akarok az egyéniségről, csakis a csapat számít" – szögezte le Pekerman, akit természetesen csakis az olyan eredmények igazolhattak, mint például az Argentínában elért döntetlen (2006-ban ugyebár még az albicelestével járta meg a vébét a kapitány). Bár mindenki a csodás támadókat sorolja a válogatottból, nem árt hangsúlyozni, hogy a selejtezők alatt hétszer sem kaptak gólt, és 16 mérkőzésen összesen csak 13-szor kapituláltak; nem véletlenül dicsekedett azzal mesterük, hogy immár Kolumbiáé az egyik legerősebb válogatott, mert remek képességű, ám dolgozni is képes játékosokkal rendelkezik, akik értik a nemzetközi labdarúgás nyelvét.

„Nyolc évvel ezelőtt Pekerman az argentinokkal a németek ellen tíz percre volt attól, hogy továbblépjen az elődöntőbe, végül tizenegyesekkel kiesett a csapata. Ha most megolajozza a csikorgó kolumbiai védelmet, még messzebb juthat" – vélekedett a csapat esélyeiről a World Soccer szakírója, Carl Worswick.

„Az elmúlt három vébénken mi voltunk saját magunk legnagyobb ellenfelei – tartja nemzeti tizenegyéről Federico Arango, a Bestiario del Balón szerkesztője. – Kiestünk Kamerun ellen 1990-ben, és a be nem teljesített lehetőségek miatt szétesett a csapat, 1998-ban Asprillát bizarr módon hazazavarták, szóval inkább a fejekkel, mintsem a lábakkal akadtak gondjaink. Pekerman csapata azonban érett és hidegvérű, ezért aztán optimista vagyok."

Mi tagadás, rá is férne némi felszabadult siker a kábítószer-háborúk és az utcai erőszak (amely alól a futball sem kivétel, havi szinten történnek gyilkosságok a lelátókon, és sok szurkoló életébe került már, hogy rivális klubok hordáival találkozott, saját kedvencei mezében) uralta országra.

ERŐSSÉGEK

+ Csatársor. Nem csak Falcaóból áll a csapat eleje, hiszen a 13 selejtezőn 9 gólt szerző ék mellett ott a bő keretben a Sevillával Európa-liga-győztes Carlos Bacca, a Berlinből Robert Lewandowski-pótlásként Dortmundba költöző Adrián Ramos, a River Plate őstehetsége, Téofilo Gutiérrez, no és legfőképp Jackson Martínez, akiért mindent megadnának a topklubok a Portónak. Igaz, ami igaz: az ő játékjoguk összesen nem ér annyit, mint a „Tigrisé"...

+ Vasfegyelem. A védelemben Yepes és Camilo Zúniga, a középpályán Fredy Guarín, a csatársorban a már sok öltözőt szétdúló Gutiérrez sem könnyű ember, azaz volt dolga bőven Pekermannak, amíg egységes(ebb) csapatot kovácsolt. Több oldalról kell kezelni kell a Falcao-faktort is, hiszen egyrészt minden sajtós csak rá kíváncsi, másrészt nagy kérdés, milyen formában tér vissza súlyos sérülése után. Mestervizsga lesz a felkészülés (egy a nyilvánosság elől elzárt Sao Pauló-i sportcentrumban alapoznak majd) és a torna Pekerman számára, de ha eddig eljutott az argentin, aligha dobja a végére a lovak közé a gyeplőt.

+ Szélsők. A védelemben és fentebb is: a bal oldalon Pablo Armero és Zúniga, a jobbon Juan Cuadrado és James Rodríguez képes váratlan villanásokra, és az sem mellékes éppen, hogy évek óta a vén kontinensen edződnek (a két védő a Napolié, a 24 millió eurót érő Cuadrado a Fiorentináé, Rodríguezért pedig 45 milliót adott tavaly a Monaco). Rájuk is igaz egyébként, ami az összes játékosra: igazán nagy címeket még nem nyertek karrierjük során, Yepest kivéve ideális futballistakornak örvendenek, túlzottan nincsenek még kifacsarva és éhezik a sikert. Adott esetben ez mindennél többet érhet!

GYENGE PONTOK

– Yepes. Nem kétséges, a 38 éves csapatkapitány Pekermannál is alapember, de a bekk nem bírja már a versenyt a fiatalokkal: hiába ér sokat a rutinja, helyezkedése és gólerőssége, ha mindig magában rejti (sőt, elő is hozza) a hibákat. Szerepe megkérdőjelezhetetlen az öltözőben és a pályán, ám nagy szerencsére van szüksége ahhoz, hogy lehozza sokba kerülő baki nélkül élete első és utolsó világbajnokságát.

– Szűrő. Ilyen remek szélsők mellé megbízható középső védők és tripla tüdejű védekező középpályás kell, utóbbiból lehetőleg kettő – nos, bár akadnak megbízható középső középpályásai Pekermannak, mint például az Elchében játszó Carlos Sánchez vagy a toulouse-i Abel Aguilar, de egyik sem olyan karakteres, mint volt korábban Leonel Álvarez (a kispadon éppen Pekerman elődje) vagy Rincón. Sánchezéknél is tapasztaltabb Edwin Valencia (Fluminense) és Elkin Soto (Mainz), ám ők sem képesek kiemelkedően teljesíteni válogatott szinten.

– Sérülések és formahanyatlás. A legnagyobb áldozat természetesen Falcao, de Yepes és Luis Perea is kihagyta az idény egy részét, akárcsak a milanos Cristián Zapata. Zúniga Nápolyban egyenesen hat hónapig lábadozott, Pablo Armero elvétve lépett pályára tavasszal a WHU-ban, a kapitánykedvenc középpályás, Macnelly Torres pedig 30 évesen a szaúdi bajnokságból készült a vébére, pár tétmérkőzéssel, nem is lesz a 23-as keret tagja. Kétséges az Udinese örök ígéretének, Luis Murielnek (a kolumbiai C. Ronaldo) szereplése is, ő június elejére épül csak fel.

A SZTÁR: FALCAO. A nagy Sólyom, naná. Képzelhetjük, mekkora pánik tört ki Kolumbiában, amikor a gólszóró januárban a negyedosztályú Monts d'Or Azergues elleni kupamérkőzésen keresztszalag-szakadást szenvedett! Az orvosi stáb és Falcao bizakodik, utóbbi nemrégiben elkezdte az edzéseket is, bár saját apja óvja attól, hogy 60 százalékos állapotban pályára lépjen Brazíliában, hiszen „erő és a sebesség nélkül" csak magának és csapatának árthat. Nemrégiben maga a csatár is elismerte, hogy csak akkor van értelme a kerettagságának, ha hasznára válik övéinek – kevés az esély arra, hogy bombaformában térjen vissza, de lélektanilag fontos lesz a társainak, no és legalább két védőt leköt a személye. Hatvanszázalékosan is.

NAGY HIÁNYZÓK. A Sporting CP gólerős támadója, Fredy Montero a mesés konkurencia áldozata lett, akárcsak a nápolyi Duván Zapata, a valenciai Dorlan Pabón vagy a laziós Brayan Perea. A közel ötvenszeres válogatott támadó, Hugo Rodallega (Fulham) dettó, és hiába zárt jó idényt Granadában a védő Jeison Murillo, még várnia kell a válogatottságra.

TAKTIKAI FELÁLLÁS:4–4–1–1. Amely gyakran átcsúszik a szélsőknek és a támadó középpályásoknak köszönhetően 4–2–2–2-be vagy 4–2–3–1-be. A szélekről már szót ejtettünk, az Armero, Zúniga; Cuadrado, J. Rodríguez négyes lendülete sokat ér. Zúniga kiesésekor a jobbhátvéd posztja „fekete lyuk", nem tudni, mire vinné a tornán a PSV-s Santiago Arias. Itt Zapata is bevethető. Egyébként sem tudni, ki lesz Yepes párja, a jó formát mutató Zapata vagy a veterán Luis Perea (utóbbi esetben a védelmi duó együtt 73 éves lenne). Szerencséjükre a kapuban David Ospina egyre biztosabb pont, remek idényt zárt a Nice-ben, egyes lapok szerint ott a helye a liga álomcsapatában is. Ha klasszis szűrője nincs is Pek mesternek, két remek karmesterrel rendelkezik, Fredy Guarínnal és a portói Juan Quinteróval, akik azonban ritkán férnek be zárt rendszerébe, sokkal szívesebben forgatja a középpálya szívében Valencia mellett az Aguilar, Sánchez, Aldo Ramírez hármast, és ilyenkor a szervezés Rodríguezre marad.

Az egy szem ék ugyebár Falcao, sérülése esetén Bacca vagy Martínez helyettesíti, és kissé mögötte helyezkedik majd el a nem is kissé bohókás Gutiérrez, aki stílusában a régi időket idézi, de szellemiségében is. Néhány szakértő a csatársor minden posztján bevethető Víctor Ibarbót tartja a titkos fegyvernek, ha ő a bal szélen kap lehetőséget, Rodríguez játszik középen, a csatár(ok) mögött, de igaz ez Martínezre is. Ha utóbbi lép Falcao helyére, portói előkészítőjét, Quinterót is magával ránthatja a kezdőbe, már csak azért is, mert a szövetségi kapitány kimondottan nem nagy híve Guarínnak.

A válogatott játéka a fegyelmezett védekezésre, váratlan, széleken vezetett kontrákra, de mindenekelőtt a labdabirtoklásra és a középpálya megszállására épül, rövid, pontos passzokkal.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: JOSÉ PEKERMAN. Miután az 1949-ben született, erősen közepes labdarúgó-karriert (Argentinos Juniors, Independiente Medellín) maga mögött hagyó edző 1994 és 2001 között háromszor is U20-as világbajnok lett az argentin fiatalokkal, magától értetődő módon lépett elő a felnőttek kapitányává. A 2006-os világbajnokság után azonban lemondott, és Mexikóban dolgozott (Toluca, Tigres), amíg fel nem kérték a kolumbiai válogatott élére, ahová magával vitte az egykori vb-ezüstös Nestor Lorenzót asszisztensnek, Gabriel Wainert pedig taktikai gurunak. Miután kigyomlálta a válogatottat, 2012-ben és 2013-ban is megválasztották az év edzőjének Dél-Amerikában. Szerződése a világbajnokságig szól, egyelőre nem hajlandó azt meghosszabbítani – talán a triplázás után nagyobb falatra vágyik majd.

GÖRÖGORSZÁG

Rendre üti-vágja a média és a független szurkolósereg a görög válogatottat, legalább annyira, mint amennyire annak tagjai gyepálják a pályán az ellenfeleket, de azt azért el kell ismernünk, hogy képességeikből kihozzák a maximumot a hellének. A 2004-es Európa-bajnoki siker óta két kontinenstornára és két vébére is kijutottak, 2012-ben például két gólt rúgva estek ki a németek ellen. Prof. Szalpingidisz és a Greece Klinika címmel írtunk akkor elemzést a mezőnymunkát mesterfokon űző csapatról, amely azóta sem sokat változott. A szövetségi kapitány, Fernando Santos sem a taktikán, sem a hozzáálláson, sem az alapcsapaton nem változtatott, és mielőtt elkezdenénk fanyalogni, említsük meg gyorsan, hogy a pótselejtezőkön könnyedén ütötték ki a nekünk oly' sok keserűséget okozó Romániát. Santos a Halkiasz – Toroszidisz, A. Papadopulosz, Papasztathopulosz, Holevasz – Maniatisz, Kacuranisz, Karagunisz – Ninisz, Gekasz, Szalpingidisz alapcsapattal készült az Eb-re, közülük a ma már 40 éves Kosztasz Halkiasz és az örök tehetség Ninisz nem került be a mostani keretbe.

Amelynek életkora a néhány igen fiatal csere cseréjével együtt is csak 28.2 év, ezért is távozik majd a portugál mester a torna után, és ezért lesz a vébé egy generáció dinoszauruszainak búcsútrappolása. „Minden lehetséges, senki sem gondolta volna, hogy 2012-ben nem az utolsó helyen végzünk a csoportban" – lelkesítette övéit Santos, aki messzemenően elégedett a sorsolással is, és nem az idős játékosok miatt aggódik elsősorban, hanem a Brazíliában rájuk váró kétórás buszos utazások miatt. Eljutottak ugyan odáig a görögök, hogy egyáltalán nem keltene meglepetést a továbbjutásuk, de az is igaz, hogy a semleges szurkolónak elsősorban a csapategység és a küzdőszellem megcsodálása miatt érdemes néznie őket.

„Mindig akkor nyújtottuk a legjobb teljesítményt, ha ellenfelünk esélytelennek könyvelt el minket. Így tettek a románok is a pótselejtezőn, aztán láthatták, mi lett a vége. 2010-ben azt hittük, továbbjutunk a könnyűnek elkönyvelt csoportból, de nem jött össze, és most is nyílt négyesnek tűnik a mienk, nincs egyértelmű esélyes. A cél a legjobb 16 közé jutás, noha nem lesz egyszerű ezt elérni" – vélekedik Jorgosz Maziasz, a SportDay újságírója.

A Kalózhajó eleddig kétszer kötött ki a világbajnokságon. 1994-ben háromszor is kikaptak a hellének, de legalább játszhattak Diego Maradona ellen, legutóbb pedig elverték Nigériát, ám Dél-Koreától és az argentinoktól kikaptak, egyaránt 2–0-ra. Nagy utat tett meg a válogatott az első, 1929-es mérkőzése óta odáig, hogy esélye legyen a vb-nyolcaddöntőre – az Eb-győzelem tizedik évfordulóján.

ERŐSSÉGEK

+ Védelem. Bár a Schalke üstököse, Kirjakosz Papadopulosz nem vehet részt a nagy kalandban, a dortmundi Szokratisz Papasztathopulosz és a római Vaszilisz Toroszidisz által vezényelt alakzat így is a hellének fő erőssége lesz. A selejtezők során a bosnyákok elleni idegenbeli 1–3-mal együtt is összesen négy (!) gólt kaptak. Nem mondjuk, hogy Toroszidisz vagy Hosze Holevasz ontja a gólpasszokat, de higgyék el, előbbi kivételével ettől a csapattól senki sem várja, hogy egy védő több legyen, ami. Falanx. Ez itt Spárta!

+ Taktikai fegyelem. Tény, ami tény: bár Otto Rehhagel, a 2004-es hős messze jár, Santos nem babrálta az örökölt gépezetet, amelyben mindenki tudja a dolgát, harciasan és elszántan végrehajtja azt akár fél lábbal is (lásd Marosi Gergely elemzését). Santos ismeri jól a görög mentalitást: noha a válogatott talán legnagyobb erénye fogyhatatlan lelkesedése, ha kell, a mester leordítja Jorgosz Karaguniszt is.

+ Csatárok. Ne csodálkozzunk: bár a románok elleni párharctól eltekintve ritkán van gólokkal tömve a Kalózhajó raktára, a két szélen Jorgosz Szamarasz és a roppant sokoldalú Dimitrisz Szalpingidisz nemcsak megőrjíti az ellenfelet rakkolós stílusával, de asszisztokban és gólokban sem szegény a statisztikájuk. Legfőbb feladatuk a nagy csillag, Konsztantinosz Mitroglu elé hordani a labdát, aki egymaga háromszor köszönt be a románoknak. A veterán Teofanisz Gekaszt ismét besorozták, és a balszélső Lazarosz Hrisztodulopulosz sem csak az online kommentátorokat ejti kétségbe.

GYENGE PONTOK

– Gólszerzés. Mint említettük, a selejtezőcsoportban csak két mérkőzésen kapitulált a védősor, de az is igaz, hogy összesen 12 gólt vágott közben a csapat. Ha Mitroglu olyan formát mutat Brazíliában, mint a Fulhamben, akkor hamarabb kiesnek, mint hogy megtanulná a jó nép leírni (vagy kimondani) azt: Szokratisz Papasztathopulosz, Avraam Papadopulosz kettős.

– Öreg tengely kotyog. A két „Eb-gyösztesz" középember közül Karagunisz 37 éves, Kosztasz Kacuranisz 34. Alekszandrosz Ciolisz sem fiatal, de nem emiatt fő a feje, hanem azért, mert nem fér be a PAOK-ba. Irányító? Az meg ki? – kérdeznek vissza kapásból a görögök.

– Kikapcs. Bármikor képesek percekre mentális sötétségbe borulni, sárga és piros lapok, valamint irtózatos potya gólok kövezik ki ilyenkor a lépteiket. 2012-ben két gólt lőttek a németeknek, aztán nagy erőket mozgósítva elverték saját magukat. Bármilyen furcsa is, ha nyeregben érzik magukat, az jelenti általában a vesztüket.

A SZTÁR: MITROGLU. A zordon tekintetű, 1988-as születésű, remek felépítésű csatár az MSV Duisburgban nevelkedett, és ez sok mindent elárul a stílusáról. Mönchengladbachban nem tudott befutni, az Olympiakoszban viszont 2012-ben BL-hőssé vált, a válogatottban is egyre eredményesebben futballozva. Tavaly ősszel a fél ország aggódott, amikor kiderült, hogy műteni kell, majd a télen a Fulhamhez igazolt Karagunisz mellé, 15 millió euróért. Angliában ismét megsérült, alig párszor lépett pályára, ezért most minden tekintetben ő a hellének Falcaója.

NAGY HIÁNYZÓK. Kirjakosz Papadopulosz a keret második legértékesebb játékosa lenne egészségesen, és már évek óta együtt játszik Papasztathopulosszal. A kontinens egyik legstabilabb védőpárosa esett szét, a lehető legrosszabbkor, ráadásul tartalékuk, Dimitrisz Sziovasz (Olympiakosz) is kidőlt a sorból – ezzel Spárta-szakáll nélkül marad a vb.

TAKTIKAI FELÁLLÁS:4–3–3. A számok néha csalókák, és ezt a tételt fényesen bizonyítja a görög hadrend is, hiszen a támadó szellemű formációt megtöltik a védekezés maximumával. Gyakran átcsapnak 4–4–1–1-be, 4–2–3–1-be vagy a jó öreg 4–4–2-be, de a lényegen ez nem változtat. A románok elleni 3–1-re és a parádés játékra sokan felkapták fejüket, ám erősen kétséges, hogy éppen most kezdenének el változtatni a stílusukon.

Oresztisz Karnezisz végigvédte a selejtezőket, megbízhatóan, de sem az Udinesébe, sem a Granadába nem fért be. Papasztathopulosz erényeit már megénekeltük, a tornán a hozzá hasonlóan ideális felépítésű Avraam Papadopulossszal alkot majd duót. Utóbbival egy klubban (Olympiakosz) játszik a poszttárs Kosztasz Manolasz és a balhátvéd Holevasz, míg a túloldalon kap szerepet a titkos fegyver Toroszidisz, aki valósággal szórja a gólpasszokat, természetesen hellén mértékkel mérve. Rómában bizonyított már, sokat várnak tőle a nyáron. Nem igaz ez a Karagunisz, Ciolisz kettősre, de a futómennyiségre nem lesz panasz; és ne várjunk sok kreativitást a szélső középpályásoktól, még akkor sem, ha a bolognai Hrisztodulopulosz mellett klubtársának, Panajotisz Konének és a genovai Joannisz Fetfacidisznek is akadnak jó pillanatai. Középen nagy kapitánykedvenc az Olympiakosszal nemzetközi rutinra is szert tevő Janisz Maniatisz, aki inkább rombol, mint építkezik.

A 4–3–3-ban kell is a három erőember a középpályára. Előttük a balon a celtices Jorgosz Szamarasztól várják a lendületet, még ha a gyorsasága hagy is kívánnivalót maga után (Lada Szamarasz), és Szalpingidisz is inkább hatékony, mint mozgékony. Képességeik behatárolják a taktikát, ellenben Mitroglu képes behatolni bármilyen védelembe, akár lendületből is. Helyettese, Gekasz veszélyes lehet a pontrúgásoknál, ami továbbra is a görög gólhelyzetek alfája és ómegája. A taktikai B-terv különös sajátossága a Santos-brigádban, hogy olyan tulajdonképpen nincs, sem emberi erőforrásban, sem játékstílusban.

No de 2004-ben is diadalmaskodott az egyszerűség...

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: FERNANDO SANTOS. Nem akármilyen cipőbe lépett Santos a 2010-es vb után, amikor „Otto király" szerződése lejártával távozott, leszerepelve. A portugál egy gyengécske játékoskarrier után az Estrela Amadora kispadjáról egyből a Portóéra ült át, ahol pár éven belül öt nagy címet is elhódított, például Fehér Miklóssal (akinek ő volt első portói edzője). Később a Panathinaikosz, a PAOK és az AEK együttesét is irányította, miközben haza-hazaugrott a Sporting CP-hez és a Benficához. Idegenben lett próféta, szövetségi kapitány, és a kötelező vérfrissítést letudva – nagy felfordulást nem kavarva, de nyilvánvalóan támadóbb szellemre átállva – a legjobb nyolcig vezette csapatát a lengyel-ukrán Eb-n. Brazíliába is eljutott, utána pedig majd új kihívásokat keres, talán Kínában.

Kész kupleráj! – fakadt ki az egyik válogatott futballista a belgák elleni felkészülési mérkőzést felejthetetlenné tévő prostituáltbotrány után, amikor kiderült, hogy néhány játékos a pályán kívül sokkal jobban célba talál, ha a partner eleve „lefekszik neki". Állítólag Sabri Lamouchi szövetségi kapitánynak is vékonyka a tekintélye, de ez még a kisebbik baj az „Elefántok" háza táján... Pelé híres jóslata óta várjuk az első afrikai világbajnokot, és a narancssárga mezesek rendelkeznek korszakos klasszissal és veretes profikkal is, de hogy ez a vb nem tőlük lesz hangos, az egészen biztos. Hacsak nem indulnak neki a nagy brazil éjszakának „feszültséglevezetni"...

Igaz, így is továbbjuthatnak, ugyanis vb-történelmük során először elkerülték a halálcsoportot (most a „hipszternégyesbe" sorsolták őket), Lamouchi szerint ez lenne számukra a tökéletes eredmény. A védelem „bugos és petyhedt", a középpályán Yaya Tourén kívül mindenki nagy kaszás, Didier Drogba pedig már 36 éves, ám ahhoz éppen eleget játszik, hogy elnyomja a Wilfried Bony, Lacina Traoré kettőst.

Ránézésre pompás eredményeket hozott mostanában a csapat, amely csak szőrmentén változott 2010 óta, és évente egyszer szenvedett vereséget, ám ne feledjük, hogy a selejtezők során nem találkozott komoly ellenfelekkel, az Afrikai Nemzetek Kupáján pedig a csoportkör után búcsúztatta őket Nigéria. Abban bíznak most fanjaik, hogy a Drogba-féle „aranygeneráció" az utolsó tornáján beírja magát a futball nagykönyvébe – válogatott mezben is.

„Az elmúlt két vébén pechünk volt már a sorsolásnál, most viszont az Isten meghallgatta imáinkat. Felcsillant az esély" – fohászkodott a válogatott egykori szövetségi kapitánya, az azzal 1992-ben ANK-győztes Yeo Martial, míg egyik követője, Philippe Troussier egyáltalán nem osztja a lelkesedését.

„Aggódom Elefántcsontpart miatt, nehéz dolguk lesz. Nem élik túl a csoportkört, szerintem Kolumbia és Japán is megelőzi" – így a szakember, aki Japánt és Dél-Koreát kivitte vb-re, de az „Elefántokba" beletört a bicskája.

A válogatottat 1992-ben elátkozó sámánoktól ugyan hivatalos feloldozást nyert némi készpénz fejében az ország kormánya, de jobban járnának egy európai szinten is klasszisnak tekinthető kapussal és egy német szellemben dolgozó vezetőséggel – írtuk a dél-afrikai torna előtt. Azóta öregedett a csapat, egyéb nem változott – talán nem is látja rosszul a helyzetet Lamouchi?

ERŐSSÉGEK

+ Csatársor. Drogba képességeit botorság lenne kétségbe vonni, de sokatmondó, hogy az eddigi két vébéjén egy-egy gólt szerzett, a legutóbbi selejtezők alatt pedig csak hármat. Fiatal, éhes farkasokban nincs hiány, a tízmillióba kerülő Lacina Traoré (aki alaposan rápihent a tornára), a Swansea gólfelelőse, Wilfried Bony (ötödik helyen végzett a góllövőlistán a PL-ben) vagy az orosz bajnokságban újra gólkirályi címet szerző Seydou Doumbia remek és gólerős csatárok, csak éppen nincs helyük Drogba mellett. Legalábbis a csatársorban. A két szélső közül Kaloutól várhatjuk a gólokat, bár a gyorsasága kissé megkopott, a sokoldalú és sokarcú Gervinho pedig, ha jó napot fog ki, az „Elefántok" nyerőembere lehet.

+ Összeszokottság. A nagy generációból sokan kétszeres vb-viseltek, és ne feledjük azt sem, hogy a keret nagy része az abidjani ASEC Mimozas bázisról indult el (tízen, de éppen a csapat magja). Megízlelték egymás oldalán nemegyszer a kudarcot (a kontinenstornákon legjobb eredményük egy ezüst, és egyik vb-n sem élték túl a csoportkört), de a győzelem ízét is, miközben a pályán és az öltözőben a Tourék és Drogba vezérszerepe megkérdőjelezhetetlen.

+ Szűrők. Aki a Yaya Touré, Cheik Tioté, Serey Die hármasnál többet fut 90 perc alatt, az sürgősen jelentkezzen Pintér Attilánál, és ne feledjük el azt sem, hogy Y. Touré a Steven Gerrard, Frank Lampard zsinórmérték mentén fejlődve egyszerre parádés védekező középpályás, fáin irányító és gólerős árnyékék. A Cityt bajnoki címhez segítő középpályás az idényt 24 góllal és 12 gólpasszal zárta...

GYENGE PONTOK

– Kapus. Ismét. Boubacar Barry nincs nemzetközi rutin híján, közel 100-szoros válogatottként zárja a közeljövőben a karrierjét, de a 34 éves, a Lokerenben légióskodó „Copát" sokan tartják a válogatott Achilles-sarkának. Nem alaptalanul.

– Középső védelmi kettős. Szegény Barrynek lesz dolga bőven, hiszen gyakran magára hagyják őt a védői. Akik szintén nem hamvas ifjak már, lévén Kolo Touré és Didier Zokora is 33 esztendős. Előbbi sokszor pihent Liverpoolban, utóbbi a Trabzonsporban nem játszotta végig az idényt. Talán nem is baj, hogy rápihentek picit Brazíliára.

– Hozzáállás. Sem a németországi, sem a dél-afrikai nagy tornán nem szaggatták az istrángot az „Elefántok", sokkal több lelkesedést vártak tőlük szurkolóik. Szegény ország a hazájuk, de a szeretetet csak közvetve érzik, sokan csak minimális kapcsolatot tartanak fent Elefántcsontparttal, többen már nem is ott születtek.

A SZTÁR: YAYA TOURÉ. Ha megengednek egy sejtést, ez nem Drogba tornája lesz, pontosabban ez sem az ő vébéje lesz. Nagy kérdés, mit lép ez esetben Lamouchi, lesz-e mersze korán lecserélni őt. Aki a csapatot a vállain viszi, az a kis Touré, aki meghódította ugyan a PL-t, többször is, de igazi nagy dobása a nemzeti csapatban váratott magára. Afrikai játékosoktól merőben szokatlanul 30-as éveibe lépve is bombaformának örvend, sőt, éppen most virágzott ki. Talán nem is a megfelelő társak hiánya lesz a legégetőbb problémája Brazíliában, hanem az, hogy ebben az idényben 49 mérkőzésen lépett pályára a klubjában.

NAGY HIÁNYZÓK. Drogba galatás csapattársa, a viharvert bekk, Emmanuel Eboué (az első „aranygerenerációs", akivel Lamouchi leszámolt) és a Montpellier balbekkje, Siaka Tiéné „technikai okokból" nem került a keretbe, és kiesett az utolsó szűrőn a sokak által a kezdőbe várt középpályás, Romaric is. El tudtuk volna képzelni a keretben a WHU-s Guy Demelt, igaz, a kispesti Abdul Kader Keitát is. Apropó, Honvéd: a klub egykori játékosa, Benjamin Angoua ott lehet a vébén!

TAKTIKAI FELÁLLÁS:4–3–3. Egy európai csapat Afrikából – írtuk róluk a 2010-es vb előtt, és ez a megállapítás ma is ül. Lamouchi nem változtatott a korábbi hadrenden, amely tulajdonképpen 4–2–1–2–1, bár ha jobban meggondoljuk, a kétcsatáros felállás jobban passzolna a keret adottságaihoz. A Barry, K. Touré, Zokora trió nyűgjeit már megénekeltük, a jobbon Aurier, a balon a veretes Bundesliga-profi (de semmi több) Arthur Boka alapember. Csereügyben sem állnak rosszul, noha a Sol Bamba, Benjamin, Constant Djakpa-vonulat sem világrengető éppen.

A tengelyben Romaric kiesését a bázeli Die használhatja ki, a B-sor itt felejtős, bár csak az eltiltástól kell félniük Yayáéknak, a fáradtságtól nem. A „Ló-vontatta" csatársorról már elmélkedtünk, a jobbon említsük meg a 2006 tavaszán még a holland válogatottal kacérkodó Kalout (csak a rigorózus bürokraták akadályozták meg, hogy holland színekben a németországi vb-n testvére, Bonaventure Kalou ellen lépjen pályára a holland–elefántcsontparti mérkőzésen), aki ismét remek idényt zárt a Lille-ben, és a selejtezők során házi gólkirály lett. A jobb- és balszélső Gervinho több lyukasóra mellett is 19 kanadai ponttal zárt a Serie A-ban. A variációkat szinte a végtelenig bővíti, hogy Drogbán kívül az összes támadó bevethető mindkét szélen, sőt, Bony fickándozik a középcsatár mögött is.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy ledarálja-e a háromfős középpálya az ellent (a védelmi bakikat adottnak tekinthetjük), az Aurier-vel megerősített szélsők képesek lesznek-e ipari mennyiségben Drogba („Ló" azért nem zárt olyan rossz idényt Törökországban) fejére ívelni a labdákat, megvillannak-e az „elefántborjak", bejönnek-e Yaya átlövései és bírják-e végig az alapemberek. Talán egy megerősített középső védelmet hozó 3–5–2-vel több esélyük lenne?

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: SABRI LAMOUCHI. „A technikás irányítót 2003 nyarán azért vették meg a Parmától, hogy végre legyen egy igazi karmestere a csapatnak, aki jobbnál jobb labdákkal futtatja a szélsőket és Christian Vierit" – írtuk egy ódon adatbankban a tunéziai származású francia középpályásról a 2000-es évek közepén. Akkor az Interhez igazolt, előtte az Auxerre és a Monaco, aztán a Genoa és a Marseille híveit boldogította, mielőtt át nem ugrott Katarba egy kis pénzt keresni öregkorára. 2009-ben, 38 évesen vonult vissza az 1996-ban a gallokkal a kontinenstornán elődöntőig jutó Lamouchi, majd nemsokára teljesen váratlanul „főelefánt" lett. A tavalyi ANK-n nem remekelt, sok szava nincs az öltözőben a pletykák szerint, ezért is lesz olasz lapok szerint az utóda a vb-t követően Giovanni Trapattoni. Egy biztos: az eredményei sokkal jobbak, mint elfogadottsága.

JAPÁN

Ha a szakemberek szerint a japánnál valamivel erősebb dél-koreai válogatottat Ázsia Metallicájának neveztük játékstílusuk miatt, akkor a Felkelő Nap fiai lehetnének a labdarúgás dijung-disung DJ-i: előadásaik bizonyos igényeket kielégítenek, egy szintig könnyen eljutnak, célközönségük maximálisan vevő rájuk – de a szakma csúcsai felmérhetetlen messzeségben állnak előttük.

Mondjuk mindezt akkor is, ha az olasz Alberto Zaccheroni olyan nemzetközileg is ismert csillagokra támaszkodhat, mint Honda Keiszuke (AC Milan), Kagava Sindzsi (Manchester United), Okazaki Sindzsi (Mainz) vagy Nagatomo Juto (Internazionale), és a keretből heten a Bundesligában erősödnek. A vb-selejtezők megvívása unott ujjgyakorlat a „Kék szamurájok" számára, akik azért kapták meg – hatodik külföldi kapitányként – Zaccheronit a „nyakukba", hogy ne legyen végre nagyobb sikereik gátja a taktikai fegyelmezetlenségük. Talán nem is ez lesz Brazíliában a kabalafiguraként Pikacsut kapó „japók" legnagyobb gondja, hanem az, hogy vezéreik formán kívül játszadoztak tavasszal, alapembereik a klubjaikban sokszor perememberek, a tartalékok pedig nem véletlenül szerepelnek odahaza. Szervezett, fegyelmezett, lendületes játékuk adott helyzetben mindenkinek gondot okoz, de ha agresszív, helyzeteit jó arányban értékesítő ellenféllel akadnak össze, végük; sőt, bár az Ázsia-kupán nyertek, a vb-kvalifikációk során kínos pofonokat kaptak. Ezzel együtt is ők vívták ki leghamarabb a részvételt az összes válogatott közül.

„Azt hiszem, a csapat sokat tanult a Konföderációs Kupából. Az a gyerek, amelyik soha nem esik el, nem tanulja meg soha, hogyan kell elesni" – bölcselkedett a kapitány, utalva az „elővébén" elszenvedett három vereségre. „Japán hatodszor jut ki a vébére, de ennyi nem elég. Legutóbb a legjobb 16 közé került, ez a legjobb eredménye a hazai torna óta, a csoportból való továbblépés most is a minimum. A négyes egyik tagja sem nyeri meg a vb-t, tehát nem rossz a sorsolás, de nem is könnyű. 2010-ben megverték Kamerunt az első mérkőzésen, abból a csapatból sokan itt vannak ezúttal is, és ha elverik most Elefántcsontpartot, akkor a lelkesedés egy darabig viheti őket. Sőt, a D-csoportot elnézve, ahonnan ellenfél érkezhet, a legjobb nyolc közé is juthatnak. Ám ha az edzőjük nem tud némi taktikai rugalmasságot adni csapatának, a korai kiesés is a pakliban van" – árnyalta a képet a World Soccer számára Tabizava Naoja, a Soccer Digest munkatársa.

Ide nekünk az ilyen gondokat...

+ Lendület. Olyan szélső mindenessel, mint Nagatomo, a villámléptű Hondával vagy a dortmundos formát hozó Kavagával nem nagy kunszt váratlan húzásokkal sokkolni az ellent, és ne feledkezzünk meg a titkos fegyverről, a Szalai Ádámot góljaival is pótló Okazakiról. Rövidpasszos, gyors futballjuk őrjítő lehet.

+ Éhség. Nemcsak csapatként, hanem egyénenként is éhezik a sikert a japánok, az ottani társadalomra vonatkozó elvárásokon felül is. Evidens, hogy a Japánban játszók be szeretnének törni a vén kontinensre, de az a tény, hogy Hondáék mögött finoman szólva is felemás idény áll, arra sarkallja őket, hogy Brazíliából üzenjenek haza edzőiknek: helyük van ott is a kezdőben. Ne feledjük: a vb testet-lelket gyilkoló miliőjében egyáltalán nem hátrány, ha oda egy játékos csak 15-20 bajnokival érkezik a lábaiban.

GYENGE PONTOK

– Védelem. Még mindig, noha a 2010-ben kiöregedett védőket felváltó fiatalok között akadnak remek szélsőhátvédek, ám középen kicsi a választék. Konno Jaszujuki a Gamba Oszaka profija, Josida Maja többnyire a Southampton kispadjának tartozéka, és a vérbeli bravúrkapus Kavasima Eidzsi sem mindig muzsikált fényesen a Standard Liege-ben.

– Helyzetkihasználás. Nagy gyengéje a japán válogatottnak most is, hogy nincs olyan támadója, aki három helyzetből kettőt berúg, olyan pedig különösen nincs, aki a semmiből is képes lenne bekaparni egy pici kis gólocskát. Mostanában nem honosítottak senkit Dél-Amerikából, a japán-holland Mike Havenaar pedig kikopott a keretből. Minden szem Okazakin...

– Haszebe Makoto sérülése. A Nürnberg légiósa alapember Zacc mesternél, ezért is okoz komoly fejtörést az olasznak, hogy a most 30 éves középső középpályás sokáig sérüléssel bajlódott, még ha fel is épült a tornára. Fiatal riválisai súlytalanok, Endo Jaszuhito pedig már 34 esztendős.

A SZTÁR: HONDA. Még mindig Honda-motoros a válogatott, azaz a hirtelenszőke szélső a legnagyobb csillaga a „szamurájoknak", még akkor is, ha mostanában sem Moszkvában, sem Milánóban nem parádézott. Kék mezben sokkal jobb, az elmúlt évben nyolc gólt és két asszisztot jegyzett a nemzeti tizenegyben, nem véletlenül várja „Keiszuke császártól" a tömeg a csodát. Még akkor is, ha lassúsága és önzősége miatt sokan a gárda Achilles-sarkát is benne látják.

NAGY HIÁNYZÓK. Havenaarról már szóltunk, de poszttársa, Maeda Rjoicsi is sokat szerepelt a közelmúltban, kétszer kezdett a Konföderációs Kupán. A herthás szűrő, Hoszogai Hadzsime is régi bútordarab, míg a fiatal Mijaicsi Rjónak nem jött be a PL.

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–2–3–1. „Tudják jól, hogy mindenem a 3–4–3, de a japánok a 4–2–3–1-et preferálják. Természetesen megpróbálkoztunk más felállással is, ám mindig visszatértünk ehhez, mert a többiben nem jártasak. Nem töltenek elegendő időt a válogatottnál ahhoz, hogy mindenki tudja, mi a dolga kedvencemben, a 3–4–3-ban. Ehhez egyszerűen nincs elég időnk, ezért maradunk a réginél" – adott betekintést Zacc egy szövetségi taktikai guru kínjaiba. Sokat nem variálhat, de nem is igazán kell.

A csapat fő erőssége a Nagatomo, Kagava balszárny és az egy szem ék mögött elhelyezkedő Honda hármasa – aki ezt a méregfogat kihúzza, megverte őket. A középpálya ura Haszebe, mellette minden bizonnyal a technikás, de kissé lassú és könnyen leütközhető Endo lesz a vízhordó, kiszorítva a kezdőből Jamagucsi Hotarut.

A két középső védő olyan, amilyen, viszont a jobbon mind Ucsida, mind a két Szakai rengeteget segíthet a támadásokban, ami a mai futball alapja. Okazaki gyakran jobbszélsőt játszik, átadva az „élt" a kapitány legújabb felfedezettjének, Okubo Jositónak, aki már 31 éves, de japán gólkirály lett. A Kavaszaki Frontale csatára mögött 50-nél is több válogatottság áll, ám csak alig pár gól, azaz nem biztos, hogy megnyugtató megoldás, de egyszerűen nincs megfelelő alternatívája. Kakitani Joicsiro ugyan gólerős, azonban a Cerezo Oszakában, miközben Oszako Juja Európában edződik, de a német másodosztályban.

B-tervként Honda és Kagava kimehetne a két szélre, Okazaki onnan be középcsatárnak, a karmester pedig a nürnbergi Kijotake Hirosi lehetne, aki remek idényt zárt, csak éppen nem élvezi maradéktalanul az olasz bizalmát. Egyáltalán nem biztos az sem, hogy nem állnak át a háromvédős rendszerre, ekkor minden bizonnyal Morisige Maszato lépne be a védősorba, onnan Nagatomóék egy sorral feljebb, Honda pedig középcsatár lenne Kagava és Okazaki között. Jól érzi a kapitány: ez az emberanyag a 3–4–3-ért kiált.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: ZACCHERONI. Nem véletlenül az 1953-as születésű talján mellett tették le a garast 2010-ben: a Bologna, az Udinese, a Milan, a Lazio, az Inter, a Torino és a Juventus gárdáiban dolgozott együtt csillaggal és vízhordóval, épített igazi csapatot és megőrjítették kényes primadonnák. Kedvesen, udvariasan és tisztelettel viszonyult új kenyéradójához és a japán médiához, ezért hamar befogadták. Ezen az Ázsia-kupa-arany is sokat lendített, no és az a tény, hogy tavaly nem brillíroztak Brazíliában, de soha nem adták meg magukat. Ha kell, a tréner a játékosaival tud keményen is beszélni, többször is volt erre szükség a vb-selejtezők során.

A CSOPORT LEGÉRDEKESEBB FAZONJA: TEÓFILO GUTIÉRREZ

Az 1985-ös születésű Teófilo Antonio Gutiérrez Roncancio napjaink egyik legjobb támadója lehetne, ha szellemileg is képes volna megfelelni a modern futball kihívásainak. Kisebb-nagyobb bunyók, általános erkölcsi alapelvekbe ütköző, a honvággyal indokolt kilengések, saját társak paintball-fegyverrel való meglövöldözése egy vereség után (amelyet követően a szurkolók mankókkal (!) dobálták meg őket), az évezred gólhelyzetének kihagyása, eltiltások beszerzése becsúszásnak álcázott mészárlásokkal, klub otthagyása egészségügyi problémákra való hamis hivatkozásokkal, szerződések semmibe vétele, öltözőbeli dühöngések, csapattárs edzésen történő eltángálása – ez mind-mind Teo. Szebb napjaiban viszont ontja a gólokat, odahaza volt kétszer is gólkirály, s bár a Trabzonspornál leszerepelt, a River Plate látott benne fantáziát és 4.8 millió eurót fizetett érte. Pekerman bízik benne, és Falcaóval vagy anélkül, de hősünk leteheti a névjegyét Brazíliában is – odahaza éppen a botrányai miatt valóságos népi hős a 2010 óta hat klubváltáson áteső csatár.

NSO-VERDIKT A CSOPORTRÓL

„Nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik a csoport, és ezt a kiegyensúlyozottságot az alakítja ki, hogy minden csapatnak teljesen más a gyengesége és az erőssége. A görög válogatott a védelem hatékonyságára, a csapatszellemre és a hatékonyságra épít, ám nem elég gördülékeny a játéka. Elefántcsontpart tele van rendkívüli tehetségű egyéniségekkel, a csapat remek fizikumú, ám a játékosok nem képesek egyenletes szintet hozni és önzők is. Japán szélsebes, remek csapatmunkát végző válogatott, de nincs gyilkos befejező játékosuk. Kolumbia robbanékony gárda, nagyszerű edzővel, aki a világelitbe vitte őket, ám az együttesnek nincs tapasztalata ezen a szinten, és ha Falcao lemarad a tornáról, akkor vezérüket vesztik és nagy csapás éri az önbizalmukat is. Úgy gondolom, a továbbjutást itt nem az a két csapat vívja ki, amelyik szórja a gólokat, hanem az, amelyik keveset kap" – adott tökéletes értékelést a gruppáról Antonisz Ikonomidisz a SportDaytől. Csak annyit tennénk hozzá éles szemű meglátásként, hogy itt aztán tényleg bárki lehet első vagy utolsó, sorra nyílt mérkőzéseket láthatunk, miközben fennáll annak lehetősége is, hogy végiggörcsölik a mérkőzéseket, várva a többiek hibáit. Emlékszünk még, hogyan játszottak Falcaóék a legutóbbi Copán? A leggyengébbnek kikiáltott négyes mindenkinek esélyt ad, mi magunk éles harcot várunk ázsiai és dél-amerikai örömmel, de ez inkább megérzés, mint kinyilatkoztatás.

Tipp: 1. Kolumbia, 2. Japán, 3. Elefántcsontpart, 4. Görögország.