Többet ésszel, mint pénzzel – Cselőtei Márk publicisztikája

Másfél évtizede nevet a futballvilág a Paris Saint-Germainen, amely katari tulajdonosi háttérrel, temérdek arab pénzzel próbál Európa és a világ tetejére jutni, de ezen időszak alatt mindössze egy Bajnokok Ligája-döntős szereplés jött össze a klubnak, no meg tucatnyi hazai siker, az azonban nem csillapítja a vezetőség és a szurkolók étvágyát. 

Ez most tényleg az az év lesz? – tehetik fel sokan a kérdést az utóbbi hetekben, a PSG ugyanis szárnyal. Április elejére hivatalosan is bajnok a Ligue 1-ben, ott van a Francia Kupa döntőjében, míg a BL-ben a legfőbb favorit, alapszakaszgyőztes Liverpoolt búcsúztatva jutott be a negyeddöntőbe, amelyben a nála jóval esélytelenebb Aston Villa az ellenfele. Ígéretes eredménysor, s ugyan a végső megdicsőülés még messze, érdemes utánajárni, mitől más ez a projekt Párizsban, mint az eddigiek. 

Ennek megvilágításához érdemes azzal kezdeni, eddig mit csinált rosszul a PSG, hiszen a laikusok úgy általában kevéssé értik, hogyan lehet ez a – még mindig rengeteg pénzből, de ésszel épülő – keret sikeres, s miképp vallott kudarcot a világ akkoriban legfélelmetesebb támadótriója: Lionel Messi, Neymar Jr. és Kylian Mbappé. A PSG a 2010-es évek elején, a katari hatalomátvételt követően igyekezett a legnagyobb sztárokkal feltölteni a keretét, a vezetőség vélte, ez vezet majd sikerre, miközben edzőnek is gigászokat szerződtetett, elég csak Carlo Ancelottira gondolunk. A Zlatan Ibrahimovic, Edinson Cavani, Thiago Silva fémjelezte korszak összességében sikeresnek mondható, de csak a hazai porondon, a Bajnokok Ligájában elmaradtak a várt eredmények. A tétet aztán 2017-ben emelte a PSG, amikor Neymart máig átigazolási világrekordnak számító 222 millió euróért szerződtette Barcelonából, majd ugyanazon a nyáron Kylian Mbappé is megérkezett a Monacótól, akiért összességében 180 millió eurót fizettek ki. Igaz, az utóbbit évek alatt, részletekben, de a tény attól még sokkoló: máig ez a futballvilág két legdrágább transzfere. 

Az új korszakot a szokásos hazai sikeresség és a BL-bukdácsolás jellemezte, egészen 2020-ig, akkor, a koronavírus-járvány miatt eltolt, egymeccses párharcokkal befejezett idényben a párizsiak Thomas Tuchel vezetésével eljutottak a BL-döntőig, amelyben 1–0-ra kaptak ki a Bayern Münchentől úgy, hogy mindkét emlegetett sztárjuknak volt ziccere a mérkőzés megnyeréséhez. A vezetőség úgy látta, a recept végre-valahára használható, úgyhogy 2021 nyarán minden eddiginél nagyobb költekezésbe kezdett – igaz, jobbára transzferdíj nélkül, de hatalmas fizetésért cserébe érkeztek sztárok, akik összesen 340 millió eurónyi piaci értéket tettek ki. Az azóta már nyolcszoros aranylabdás Lionel Messi is ekkor csatlakozott elhagyva a Barcelonát. Összeállt a rettegett álomcsapat, egy mindennél félelmetesebbnek hangzó támadósorral, a sikerek mégis elmaradtak. 

Az ok korántsem megfejthetetlen. A Ligue 1-védelmeket persze játszi könnyedséggel szedte szét a Messi, Neymar, Mbappé trió, de védekezni egyikük sem tudott s akart, ennek pedig végeláthatatlan láncreakció lett a vége, ami a legnagyobb ellenfelek ellen, a Bajnokok Ligájában rendszeresen kiütközött. Szépen lassan, a kudarcok hatására a PSG is elkezdte felismerni, hogy csapatkohézióra, nagy munkabírású játékosokra, nagy potenciálú tehetségekre, összeszokottságra, állandóságra van szükség ahhoz, hogy a legnagyobb kupaporondon is diadal legyen. Önmagában a sikert nem lehet pénzen megvenni, a sztárok összevásárlása nem jelent automatikus győzelmet. Mint a filmekben, amikor a főszereplő nagy nehezen, sokadjára megérti a tanulságot, s karakterfejlődésen megy keresztül, hogy aztán a történet végére hős váljék belőle, úgy a PSG-nél is rájöttek: lépni kell, mert hiába tetszett a katari tulajdonosnak, Nasszer Al-Kelaifinak, hogy szülőhazájában minden idők egyik legnagyobb vb-döntős csatáját két játékosa, Mbappé és Messi vívta egymással 2022-ben, ha ez legfeljebb marketingfogásnak felelt meg, BL-serleget nem hozott a konyhára. A PSG 2023 nyarán ennek megfelelően Messit és Neymart is elengedte, míg a francia csatárt megtartotta, de már azzal számolt, hogy ő 2024-ben ingyen kiléphet lejáró szerződéséből. Ekkor döntöttek úgy Párizsban, hogy kezdődjön el a valódi szakmai munka, a pénzszórást váltsa fel a gondolkodás. Persze ezt az utat is könnyebb végigjárni, ha van miből… 

A sportigazgatói székben ülő Luís Campos teljhatalmat kapott a keretépítésre, míg a vezetőedzői pozíciót innentől a Barcelonával 2015-ben triplázó, a legutóbbi vb-n a spanyol válogatottat irányító Luis Enrique vette át, akinek jól meghatározott stílusa, játékfilozófiája van, ami identitást adott egy addig csaknem másfél évtizeden át azt nélkülöző csapatnak. Amikor tavaly nyáron Kylian Mbappé is távozott, sokan úgy vélték, a már süllyedő hajót hagyja el a francia futballista, a keret jelentős számú sztárt vesztett, miközben jobbára csak fiatalok érkeztek, megint távolabb került a BL-álom.

Kezeljük helyén a történteket, 2025 áprilisára a PSG még mindig csak a BL negyeddöntőjében van ott, ahol többször is járt már korábban, én azonban ennek ellenére is kijelentem: akik így gondolják, bizony tévednek. Még mindig emberi ésszel nehezen felfogható pénzmennyiségből, de Párizsban bizony végre-valahára csapatépítés zajlik, ráadásul nem is akármilyen. A keretben maradtak játékosok a sztárkorszakból, mint Gianluigi Donnarumma, Asraf Hakimi, Marquinhos vagy éppen Nuno Mendes, de ők kivétel nélkül beálltak a sorba, s nagyszerűen futballoznak. A fiatalok? Nos, a védelembe érkező Willian Pacho, Lucas Beraldo dél-amerikai duó kiválóan teljesít, a középpálya pedig két gyémántot tartogat a saját nevelésű, még mindig csak 19 éves Warren Zaire-Emery és az egy évvel idősebb, nyáron érkező Joao Neves személyében, míg a csatársorban tündököl az egyaránt francia válogatott Bradley Barcola és Désiré Doué, az utóbbi ráadásul a húszat sem töltötte még be. Kreatív és jó „munkásnak” ott van a Vitinha, Fabián Ruiz középpályás páros, de a csillagok sem fogytak el: Ousmane Dembélének a mostani karrierje messze legjobb, legeredményesebb idénye, a télen pedig a grúz Maradonaként emlegetett Hvicsa Kvarachelia is megérkezett, még veszélyesebbé téve a támadásokat. A keret tehát átalakult, a régóta várt egyensúly pedig megteremtetett a csapatrészek között, ami által nemcsak sikeres jelene van, de annál még sokkal ígéretesebb jövője lehet a PSG-nek.

Luis Enrique keze alatt, Luís Campos szakmai iránymutatásával a PSG a pénzcsap megnyitása óta először néz ki valódi csapatként, amelynek ráadásul reális esélye van megnyerni a Bajnokok Ligáját, története során először. Ehhez előbb az Aston Villán kell átverekedniük magukat a párizsiaknak. A birminghamiek kerete jóval gyengébb, de bőven van veszélyes fegyverük, miközben a kispadon a korábbi PSG-edző Unai Emery ül, aki szívesen törne borsot korábbi együttese orra alá. Ha ez a küldetés sikerül, a Real Madrid vagy az Arsenal vár Dembéléékre az elődöntőben, ami sokkal nehezebb feladat. Nem állítom, hogy a PSG ebben az évben bizonyosan felül Európa trónjára, amire oly régóta vágyik, de azt igen, hogy az elkövetkező néhány évben jóval nagyobb esélye lesz rá, mint a sztárkorszakban, mert a klub végre-valahára okosan használja fel azt a temérdek pénzt, amivel másfél évtizede gazdálkodik.

Előremutató, jól felépített, nagy potenciált rejtő projekt ez. Többet ésszel, mint pénzzel – csak leesett a tantusz. 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!