Kivégezték a Szerethetőt! Hol vagy Jimmy Hogan?

„Letészem a lantot” – Arany János

„Letészem a lantot Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!”…..

Nem. Nem fogom sem Egervárit sem mást gyalázni, azt majd megteszi más – hozzáteszem jogosan – helyettem. Szakmai elemzésekbe sem próbálok belebonyolódni mert nem értek hozzá. A tegnapi mérkőzés után azt sem tudom mihez lenne kedvem egyáltalán, ha a futball szóba kerül. Az hogy Muhi, Trianon, Mohács annyira elcsépeltek, hogy nem is hozakodom vele elő…. de mégis. Ezeket a szörnyű nemzettragédiákat az is összeköti, hogy majdnem a teljes pusztulását okozták egy nemzetnek. De csak majdnem. Mert egyvalamit kijelenthetünk. Mindegyik után volt annyi tartás morális erő, vagy csak az ősi magyarságból táplálkozó nyers élni akarás, ami nem engedte eltűnni nyomtalanul a népünket. Ez az erő eltűnt, kiveszett belőlünk. Az okokat mindenki tudja de senki nem tesz ellene. Ez sajnos létkérdéssé lépett elő az élet minden területén nem csak a futballban.

Talán ebből a pár sorból is látszik – még így negyvenen túl is – mennyire fontos nekem a futball. Sok vita indult ki családomban a fociból és most talán el kell ismernem hibáztam. Hibáztam, hogy hittem, biztattam, reménykedtem…. A legrosszabb és legfájóbb most nem is a számszerű eredmény hanem a módja annak ahogy kivégezték a válogatottunkat a hollandok. Még csak haragudni sem tudok rájuk, hiszen a kötelességüket teljesítették. Kiszolgálták a közönségüket és rangjához méltón - komolyan vették a mérkőzést. Nekünk pedig nem maradt más csak a szokásos, reménykedni a következő selejtezősorozatban, vagy még az sem. Mert itt most ki kell mondani NINCS TOVÁBB!

Évtizedek óta folyik a szemfényvesztés. Nem nézünk szembe a tényekkel és lehet már késő is. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy nem látják a „szakemberek”, hogy rendszerváltás kell. A 1:8 irányt kell mutasson, mint tette a 6:3 annak idején.

Ezzel a vereséggel sokkal többet ártottak a labdarúgásnak és Magyarországnak azok akik ezért felelősek érte mint gondolnák. Itthon a labdarúgás mindig több volt mint egy sport. A focinkban benne volt minden érzelem, évezredes tradíció, gondolkodásmód, életstílus. Ezeket nem csak én mondom hanem a futballon kívülről jött szakemberek ,művészettörténészek is. Ugyanez megfigyelhető más sikeres sportágainkban, ahol érdekes mód még álljuk a sarat pedig a támogatásuk össze sem mérhető a futballal.

Nem tudom egy szóval jellemezni azt ami hiányzik…illetve megpróbálom. A Vagányság talán

Ami magában foglalja a tiszteletet – lásd Rejtő – .

Élni akarást, csavaros észjárást – pl. A tizedes meg a többiek.

Hűséget , kitartást– Klapka György .

Virtuozitást – Albert Flórián

és folytathatnám a sort.

Újrakezdeni újraépíteni mindig nehezebb mint először, de a futballunk őskorában a XX. század elején nem féltünk segítséget kérni máshonnan az építkezéshez. Szerintem itt az ideje kimondani ezt a saját erőnkből nem tudjuk megoldani. Nem tudunk felzárkózni mert valaminek még a híján vagyunk és ez a valami a szakértelem.

Akkor a magyar futballtársadalom segítséget kapott egy ember személyében akit úgy hívtak Jimmy Hogan. Ő alapozta meg a nagybetűs „Magyaros Stílust”a magyarság gondolkodásmódjából kiindulva egy olyan edzői garnitúra épült fel tanításai hatására akik sikert sikerre halmoztak A londoni 6:3 előtt az akkori magyar szakvezetés elismerte és nem gátolta azokat akik segíteni szándékoztak. Nem gáncsolták és találtak ki róla hülyeségeket, hogy szakmaiságát megkérdőjelezzék. Nem akarták a saját alacsony színvonalukra lehúzni hanem fel akartak kapaszkodni mellé. Most ilyen összefogásra van szükség még akár annak az árán is, hogy teljesen át kell értelmeznünk az MLSZ irányvonalait. Álproblémák gyártása, és fölösleges feszültségkeltés helyett a szakmaiságra kell helyezni a hangsúlyt.

Az MLSZ-nek valóban úgy kéne működni mint egy multicégnek ha ezt az utat választották. A nem teljesítőktől a tehetségtelenektől a felesleges terhektől meg kell szabadulni. Nem kell hátrafelé mutogatni „bűnösöket keresni” hanem csak annyit kell tenni, akik egy kicsit is hozzá járultak a sikertelenséghez egyszerűen nem szabad az utánpótlás és úgy egyáltalán a futball közelébe engedni.

A tegnapi közvetítés után csak bénultan ültem és hallgattam Jenőéket . Megütötte fülemet egy mondat amiben benn volt minden. Kovács Zoli kimondta „ Mi sem voltunk jobbak annak idején” . Talán ez volt az első őszinte mondat ami magyar futballista szájából hallottam hosszú ideje ami a valós helyzetre vonatkozott. Igen ti sem voltatok különbek sajnos. Felnőtt egy olyan generáció aki csak itthon volt sztár. Néhány év itt ott aztán a hazakullogás majd sérülés. Edzést elkerülni, éjszakázni, edzőt buktatni, bundázni …..igen ezekben mesterré váltatok sajnos. Most ezen kor „ikonjai” dolgoznak az utánpótlásokban tisztelet a csekély kivételnek. A Sebes Gusztávék utáni edzőgenerációról pedig még ez sem mondható el.

Mára beletörődtem abba, hogy az én életemben már nem fogunk kijutni EB –re, VB-re de ennél az a rosszabb, hogy akkor kinek épülnek az általam is üdvözölt stadionok? Mert ha nem lesz szakmai rendszerváltás akkor maximum óriási reklámfelületek lesznek nézők nélkül.

Itt most két lehetőség van. Vagy megy tovább a tili - toli, rasszizmus elleni, harc és a többi MLSZ baromság, vagy gyors fájdalmaktól és vitáktól sem mentes teljes szemléletváltás aminek hatására talán 20 év múlva lesznek eredmények. Ja és kell egy új Jimmy Hogan is aki ha már mi magyarok nem tudjuk, legalább hívjunk olyan valakit aki megteremti megint a mi Futballkultúránkat.