Kreativitás és/vagy tudatosság

Révész Csaba írása:Révész Csaba írása:

Mielőtt ezzel a témával kapcsolatban kifejtem véleményemet, nézzük, hogy mit is kell érteni a kreativitás szó alatt. Ötletesség, leleményesség.

Ezekkel a kifejezésekkel, leggyakrabban az Aranycsapattal kapcsolatban találkozhattunk, mint a játékukra legjellemzőbb, legkifejezőbb stílusjegyekkel. A világ szemében kreatív, vagyis ötletes leleményes volt az, amit a Puskásék csináltak.

A briliáns technika mellett vajon a kreativitás, ötletesség csak úgy zsigerből jött-e?

Az a játék, amiről a világ akkoriban áradozott vajon csak a magyar ember gyökereiből, belső énjéből fakadt?

Mit is mondott Jules Rimet a FIFA tiszteletbeli elnöke a magyar-angol 7:1 után?

„A magyar csapat világraszóló eredményét két tulajdonságának köszönhette: ötletesek a magyarok elgondolásai és ötletesek a megvalósításuk is.”

Egy másik vélemény a sok száz közül, ami egy angol cikkíró tollából akkoriban megjelent a magyar csapat játékáról.

„Minden megvan a magyarok játékában: a hosszú és rövid passz, teljes uralom a labda felett, villámgyors kirobbanás, „halálosan” pontos átadások, ötletes, váratlan akciók és biztos kapura lövések.”

Ezekből a korabeli véleményekből világosan kitűnik, hogy mi is volt a magyar csapat védjegye: az ötletesség, váratlanság és a tökéletes technika.

Így látták, a mai modern kifejezéssel élve, így jött le a nézők számára az aranycsapat játéka, ezt tükrözte a játék képe.

Most nézzük meg azt, hogy mit is tettek azért a válogatott mellett dolgozó edzők, hogy ámulatba ejtsék a világot.

Sebes Gusztáv írta a Magyar labdarúgás című könyvében, ami 1955-ben jelent meg.

„A felkészítés során csatáraink sokat gyakorolták a gyors helyváltoztatásokat és helycseréket. Rendszeresen végeztek gyors mozgásban helyváltoztatásokkal és helycserékkel tarkított támadásokat. Fő cél volt a támadó szellemű játék BEIDEGZÉSE . A tervszerű védekezésből a tervszerű támadás gyors elindítása. Az edzéseken a csapatrészek állandóan együtt dolgoztak. Ez hozzásegítette a játékosokat ahhoz, hogy jól megismerjék egymás gondolatait, játékmódszerét és szokásait.”

A világbajnokságra így készült a Sebes csapat:

„A kintlévő edzők: Bukovi, Mándi, Kalocsay, Kalmár egyenként foglalkoztak a játékosokkal.”

„Nagy gondot fordítottunk a csapatrészek munkájára is…”

Micsoda nevek, micsoda edzőlegendák! Az akkori időkben ez azt jelentette, mintha ma Csank, Verebes, Garami és Mezey segítené Pintér Attila munkáját.

Most már láthatjuk milyen nagy gondot, energiát fordítottak Sebesék, a mai modern kifejezéssel élve, a csapatrészek összecsiszolására.

Az előző okfejtésemre hivatkozva, azt állítom, hogy minden TUDATOS volt, amit Puskásék annak idején csináltak a pályán. És ez kulcskérdés a mai modern labdarúgásunkra nézve is, hogy tervszerű, célszerű-e a játékosok felkészítése e tekintetben, vagy várják az edzők a csodát, a kreativitást a játékosoktól?

Kreatív-e ma a világ futballja?

Mitől kreatív a futball?

Hol van szükség, vagyis a pálya melyik területén van szükség kreativitásra?

Jó-e, hogyha minden játékos kreatív játékra törekszik?

Számos olyan kérdés, ami felvetődik bennem, vagy talán a szakemberekben is felvetődik. Mezey tanítása szerint a csapatjátékot fel lehet építeni a 16-ig, a kapu előtt viszont szükség van ötletre, leleményességre, az előkészítésnél és a befejezésnél egyaránt. Ezek szerint van, ami tanítható és van, amire születni kell.

Nyílván szükség van minden csapatban olyan játékosra, vagy játékosokra, akiktől a kreativitást várja az edző, és aki a lehetséges három megoldásból a negyediket húzza elő a cilinderéből. Az már régen rossz, hogyha a védő kezd el kreatívan játszani vagy a középpályás ötletszerű megoldásokat választ, amit még a csapattárs sem ért meg, és ezzel hozza szorult helyzetbe őt. A kreatív megoldásra viszont szükség van, hiszen ezzel, gólveszélyes helyzet alakulhat ki a kapu előtt. A mai futballban egyre kevesebb a szó igazi értelmében vett kreatív játékos, azonban láthatunk KREATÍV megoldásokat. A legjobb példa erre a Zlatan Ibrahimovich negyedik ollózós gólja, amit a németeknek lőtt. Számomra ez a kreativitás, a leleményesség, helyzetfelismerés, és technika legmagasabb iskolája.

A kreativitásnak, viszont számomra van egy másfajta kicsengése is.

Mit értek ezen?

Az én olvasatomban a kreativitásnak nincs iránya és célja, ezért megfoghatatlan, és nem tudom kötni semmihez, ebből adódóan csak közvetett célja lehet az utánpótlás nevelésnek, legfeljebb következménye egyfajta játékfelfogásnak.

Az edzőképzés a magyar tradíció jegyében zászlójára tűzte a kreatív futball megvalósítását, a kreatív játékosok nevelését. Tovább megyek, az Egervári nyilatkozataiból is mindig az csengett ki, hogy kreatív játékot vár a válogatottól. Láthattuk, hogy milyen sikerrel!

Hogyha Sebesék receptjét követte volna, ami ugye abból állt, hogy a tökéletességig összecsiszolták, beidegezték a csapatrészek játékát, akkor jogosan kérhette volna számon, a játékosain akár a kreativitást is.

De mint ahogy az kiderült az egyik játékosának nyilatkozatából Egervári rábízta a csapatra a játékszervezést, azt hogy mit csináljanak a pályán, mint utólag kiderült, ez végzetes hibának bizonyult.

Visszatérve Puskásékhoz, vagyis, ahogyan ők begyakorolták a csapatjátékot a legapróbb precizitással, az a nézők számára ötletes, váratlan volt, de az én megítélésem szerint, ez a TUDATOS felkészülésüket tükrözte.

Nevezhetjük akár kombinációnak, gyors helycserés támadásnak, vagy alakzatépítés-bontásnak a közös bennük a játékosok együttműködése. Ezen azt értem, amit a tradíció edzői, az ésszerű és célszerű játékot. Valóban szükség van kreatív megoldásokra képes játékosokra, de leginkább ésszerűen és célszerűen helyezkedő játékosokra, akik biztosítják a csapatmunkát.

Mit jelent az ésszerű és célszerű helyezkedés a játékszervezésben?

Azokat a tudatos támogató, helyezkedő mozgásokat, amelyektől folyamatos lesz a játék. Én személy szerint a magas szintű EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN látom az igazán jó futballt.

Mit is mond Ferenczi a Futball-filozófiák könyvében a brazilok játékukról?

"A brazilok játéka attól emelkedik művészi szintre, hogy a játékszervezésűk, ami az alakzatépítés-bontás magas iskolája, a laikus nézők számára már-már követhetetlen."

Mondok egy másik példát erre.

A FUTSALBAN, szinte már az unalomig ismételt mozgássorokat végeznek a játékosok, amit nevezhetünk akár alakzatépítés-bontásnak, spanyol forgásnak, vagy ahogyan én nevezem 4-es 8-as forgásnak, az együttműködés igen magas szintjére képesek eljutni. Ez számomra nem kreatív, hanem igazi munkásfoci, néha egy-egy kreatív megoldással fűszerezve. Ugyanezt látom a Barcelona játékában is, vagyis futsalt játszik a négy középpályása a pálya közepén, amit én úgy nevezek, hogy „rendszer a rendszerben”.

Az edzőképzés helyesen tűzte zászlójára a kreatív futball filozófiáját, de ahhoz hogy ez a játék képében is visszatükröződjön, mindenekelőtt meg kell tanítani a fiatalokat arra, hogy képekben gondolkodjanak. A képlátásuk fejlesztésére legalkalmasabbak az alakzatok, amelyek által a gondolkodásuk is fejlődik, hiszen az alakzatokban 3-4 játékos együttgondolkodását hangolhatjuk össze, és ebből adódóan a végkifejlet lehet akár a KREATIVITÁS is.