A tinó és az ökör esete, avagy nem minden tinóból lesz ökör

Vágólapra másolva!
2014.04.29. 10:04
Címkék
Korábban olvastam egy nyilatkozatot, amelyben egy élvonalbeli játékos azt fejtegette, hogy mennyire örül az új edzőnek, mert az nem könyvből...

Korábban olvastam egy nyilatkozatot, amelyben egy élvonalbeli játékos azt fejtegette, hogy mennyire
örül az új edzőnek, mert az nem könyvből tanulta a szakmát. Arra gondoltam, hogy még mindig van
ilyen? Nyilván én már rég nem labdarúgó aggyal gondolkodom, pedig valamikor én is fociztam.
Döntse el mindenki értékítélete szerint, hogy erre legyek-e büszke vagy sem.
Ez a nyilatkozat késztetett arra, hogy ezzel kapcsolatban kifejtsem a véleményemet, természetesen
nem megbántva senkit.
Még az UEFA képzés bevezetése előtt az edzői társadalom gondolkodását finoman szólva átszőtte
egyfajta ellenérzés a „tanult” edzőkkel kapcsolatban.
Soha nem éreztek „gerozán” szagot az öltözőben.
Könyvből tanulta a futballt.
Soha nem játszott élvonalban, stb.
Ilyen és ehhez hasonló módon nyilatkoztak azokról, akik nem a pályán töltötték a fél életüket.
Természetesen ezzel az ő edzői nagyságukat szerették volna kidomborítani, azt a kőbevésett
igazságot megmondani, hogy csak azokból lehet jó edző, akik valaha vitték valamire a futballban.
Nem értem, hogy miért volt az baj, hogyha valaki tanult és képezte magát. Most teljesen mindegy,
hogy milyen területen, de szereztek diplomát, és a tanulás miatt „elfecsérelt” idő alatt nem tudtak
olyan szintre eljutni a fociban, mint a nem tanult kollégák, akiknek a futballpályafutását nem
hátráltatta az, hogy olyan marhaságokat tanuljanak, mint sportpedagógia, sportpszichológia,
edzéselmélet vagy éppen edzésmódszertan.
Egy időben sikk volt azt hangoztatni: „nehogy már a könyvből tanuljam meg, hogy, mi a futball”-, és
ezt büszkén is mondták úton útfélen. Ők voltak a labdarúgásunk nagy megmondó emberei.
Nyilván ebből adódóan a játékosok is ferde szemmel néztek azokra, akik előzőleg az iskolapadot
koptatták. Csakhogy közben eltelt 30-35 év, és a futballunk nemhogy előre lépett volna, de nagyon
lemaradtunk a világ futballjához képest. És nemcsak azért, mert a nem tanult edzők kirekesztették a
tanultakat, de pestiesen szólva, sose lehet tudni.
Ezek az edzők azt hitték, hogy a kisujjúkban van a szakma, és jól el is tudták magukat adni a
klubvezetőknek, a környezetüknek.
Ők voltak azok, akik a kocsmákban lubickoltak a népszerűségben, úgy állították be magukat, mintha
ott bábáskodtak volna a labdarúgás születésénél.
Különleges kategóriát képeznek a testnevelő tanárokból avanzsált edzők is.(Megjegyzem, én
is testnevelés szakos tanár vagyok.) Az ő bűnük az, hogy komolyabb labdarúgó múlt nélkül ott
szaladgálnak a pálya szélén, és mindenféle ostobaságot bekiabálva elrontják a magyar Messiket
és Neymárokat. Ez a sztereotípia sajnos még mindig él a köztudatban. Való igaz, hogy az, aki 18-
20 évesen tanulásra adta a fejét, annak jó néhány év kimaradt az aktív futballpályafutásából, az
lemaradt, de nem FEJBEN.
Az UEFA- edzőképzés hozott egy másfajta szellemiséget a licenc bevezetésével, jelesül azt, hogy
megpróbált egyenlőséget tenni az edzők között/látszatra/ azáltal, hogy az edzőképző padsoraiba
vezényelte azokat, akik aktív szerepet akartak vállalni a magyar labdarúgásban a különböző
licencek megszerzésével. Így nyílt lehetőség azok számára is, akik az élet más területeiről érkeztek,
mint benzinkutas, zöldséges, építész vagy éppen csavargyáros. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen
közöttük is vannak elhivatott, szakmailag jól felkészült edzők, még talán futballoztak is. De egyfajta
hendikepet érzek az ő javukra, amivel az egyszerű halandó ember nem tud versenyezni velük. Mivel
tehetősebbek, mint az átlagember, akik 80-100 ezer forintot keresnek havonta, így nem okoz gondot
számukra a tanfolyam díjának befizetése.
Az „A” licencig simán eljutnak, de a PRO licenchez már ez sem elég. Válogatottság, élvonalbeli múlt,
Akadémiákon, a Bozsik programban fontos pozíció betöltése, stb., hogy mást most ne is említsek.
Persze, ha tudják finanszírozni a költségeket,- a tanfolyamdíj, a külföldi tanulmányutak stb., - aminek
az összege akár elérheti 1,5-2 millió forintot is.
Tehát ez most az egyenlősdiség! Nem marad más hátra az edzői társadalom bizonyos rétegének, mint
álmodozni, vagy várni a lottó ötöst.
Az edzőképzés képlete most így néz ki.
Pénz - hobbi – diploma – tudás - kispad?
A legfrissebb információ szerint a felvételinél már nem csak azt kell tudni a jövő edzőgenerációjának,
hogy melyik lábra kell felhúzni a jobbos és melyikre a balos csukát, hanem élettani, edzéselméleti
ismeretekről is számot kell adni, és az sem árt, hogyha tudják, hogy a labdarúgók nem az
energiaitalokból nyerik a mozgáshoz szükséges energiát.
És ez már egy nagyon lényeges előrelépés.
Azt azért látni kell, hogy mennyit ér a drágán megszerzett diploma. Még egy-egy arab országban el
lehet adni, de komoly európai bajnokságban viszont semmit sem ér. Nem keresettek a magyar edzők,
nem úgymint a 40-es, 50-es években, amikor ellepték szinte, az egész világot. (a hetvenes évekig
bezárólag több mint 60 országban, több mint száz magyar edző dolgozott szövetségi kapitányként)
Gyártjuk a PRO diplomás edzőket, és már többszöröse van annak, mint amennyi kispad van az
élvonalban, de mint látjuk, van egy szűk kör, ahová nem igazán lehet bejutni, lehet akár tehetséges,
elhivatott az illető, földi halandónak ott nincs helye.
A futballunk színvonala egyre csak zuhan, de mitől is lenne jobb, talán attól, hogy Egervárit váltja a
kispadon Pintér, vagy Pintért váltja Horváth vagy Horváthot váltja Csertői, vagy éppen Csertőit Pintér,
és még folytathatnám a sort. És végül az is lehet, hogy Pintért váltja Horváth a kapitányi poszton?
Ennek nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy megtalálják egyszer Petőfi maradványait.
Ez a magyar edző keringő.
Strauss sem komponálhatott volna jobbat.
Szóval, ha tanulsz, lehetsz te ökör, de akkor meg kell fizetned.
Megjegyzés:
Eredete: A fiatal kasztrált szarvasmarha (=tinó) ha nem tanult bele a kocsi-/ekehúzásba, akkor
hamarosan levágták, tehát nem vált belőle felnőtt állat, azaz ökör.
Korábban olvastam egy nyilatkozatot, amelyben egy élvonalbeli játékos azt fejtegette, hogy mennyire
örül az új edzőnek, mert az nem könyvből tanulta a szakmát. Arra gondoltam, hogy még mindig van
ilyen? Nyilván én már rég nem labdarúgó aggyal gondolkodom, pedig valamikor én is fociztam.
Döntse el mindenki értékítélete szerint, hogy erre legyek-e büszke vagy sem.
Ez a nyilatkozat késztetett arra, hogy ezzel kapcsolatban kifejtsem a véleményemet, természetesen
nem megbántva senkit.
Még az UEFA képzés bevezetése előtt az edzői társadalom gondolkodását finoman szólva átszőtte
egyfajta ellenérzés a „tanult” edzőkkel kapcsolatban.
Soha nem éreztek „gerozán” szagot az öltözőben.
Könyvből tanulta a futballt.
Soha nem játszott élvonalban, stb.
Ilyen és ehhez hasonló módon nyilatkoztak azokról, akik nem a pályán töltötték a fél életüket.
Természetesen ezzel az ő edzői nagyságukat szerették volna kidomborítani, azt a kőbevésett
igazságot megmondani, hogy csak azokból lehet jó edző, akik valaha vitték valamire a futballban.
Nem értem, hogy miért volt az baj, hogyha valaki tanult és képezte magát. Most teljesen mindegy,
hogy milyen területen, de szereztek diplomát, és a tanulás miatt „elfecsérelt” idő alatt nem tudtak
olyan szintre eljutni a fociban, mint a nem tanult kollégák, akiknek a futballpályafutását nem
hátráltatta az, hogy olyan marhaságokat tanuljanak, mint sportpedagógia, sportpszichológia,
edzéselmélet vagy éppen edzésmódszertan.
Egy időben sikk volt azt hangoztatni: „nehogy már a könyvből tanuljam meg, hogy, mi a futball”-, és
ezt büszkén is mondták úton útfélen. Ők voltak a labdarúgásunk nagy megmondó emberei.
Nyilván ebből adódóan a játékosok is ferde szemmel néztek azokra, akik előzőleg az iskolapadot
koptatták. Csakhogy közben eltelt 30-35 év, és a futballunk nemhogy előre lépett volna, de nagyon
lemaradtunk a világ futballjához képest. És nemcsak azért, mert a nem tanult edzők kirekesztették a
tanultakat, de pestiesen szólva, sose lehet tudni.
Ezek az edzők azt hitték, hogy a kisujjúkban van a szakma, és jól el is tudták magukat adni a
klubvezetőknek, a környezetüknek.
Ők voltak azok, akik a kocsmákban lubickoltak a népszerűségben, úgy állították be magukat, mintha
ott bábáskodtak volna a labdarúgás születésénél.
Különleges kategóriát képeznek a testnevelő tanárokból avanzsált edzők is.(Megjegyzem, én
is testnevelés szakos tanár vagyok.) Az ő bűnük az, hogy komolyabb labdarúgó múlt nélkül ott
szaladgálnak a pálya szélén, és mindenféle ostobaságot bekiabálva elrontják a magyar Messiket
és Neymárokat. Ez a sztereotípia sajnos még mindig él a köztudatban. Való igaz, hogy az, aki 18-
20 évesen tanulásra adta a fejét, annak jó néhány év kimaradt az aktív futballpályafutásából, az
lemaradt, de nem FEJBEN.
Az UEFA- edzőképzés hozott egy másfajta szellemiséget a licenc bevezetésével, jelesül azt, hogy
megpróbált egyenlőséget tenni az edzők között/látszatra/ azáltal, hogy az edzőképző padsoraiba
vezényelte azokat, akik aktív szerepet akartak vállalni a magyar labdarúgásban a különböző
licencek megszerzésével. Így nyílt lehetőség azok számára is, akik az élet más területeiről érkeztek,
mint benzinkutas, zöldséges, építész vagy éppen csavargyáros. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen
közöttük is vannak elhivatott, szakmailag jól felkészült edzők, még talán futballoztak is. De egyfajta
hendikepet érzek az ő javukra, amivel az egyszerű halandó ember nem tud versenyezni velük. Mivel
tehetősebbek, mint az átlagember, akik 80-100 ezer forintot keresnek havonta, így nem okoz gondot
számukra a tanfolyam díjának befizetése.
Az „A” licencig simán eljutnak, de a PRO licenchez már ez sem elég. Válogatottság, élvonalbeli múlt,
Akadémiákon, a Bozsik programban fontos pozíció betöltése, stb., hogy mást most ne is említsek.
Persze, ha tudják finanszírozni a költségeket,- a tanfolyamdíj, a külföldi tanulmányutak stb., - aminek
az összege akár elérheti 1,5-2 millió forintot is.
Tehát ez most az egyenlősdiség! Nem marad más hátra az edzői társadalom bizonyos rétegének, mint
álmodozni, vagy várni a lottó ötöst.
Az edzőképzés képlete most így néz ki.
Pénz - hobbi – diploma – tudás - kispad?
A legfrissebb információ szerint a felvételinél már nem csak azt kell tudni a jövő edzőgenerációjának,
hogy melyik lábra kell felhúzni a jobbos és melyikre a balos csukát, hanem élettani, edzéselméleti
ismeretekről is számot kell adni, és az sem árt, hogyha tudják, hogy a labdarúgók nem az
energiaitalokból nyerik a mozgáshoz szükséges energiát.
És ez már egy nagyon lényeges előrelépés.
Azt azért látni kell, hogy mennyit ér a drágán megszerzett diploma. Még egy-egy arab országban el
lehet adni, de komoly európai bajnokságban viszont semmit sem ér. Nem keresettek a magyar edzők,
nem úgymint a 40-es, 50-es években, amikor ellepték szinte, az egész világot. (a hetvenes évekig
bezárólag több mint 60 országban, több mint száz magyar edző dolgozott szövetségi kapitányként)
Gyártjuk a PRO diplomás edzőket, és már többszöröse van annak, mint amennyi kispad van az
élvonalban, de mint látjuk, van egy szűk kör, ahová nem igazán lehet bejutni, lehet akár tehetséges,
elhivatott az illető, földi halandónak ott nincs helye.
A futballunk színvonala egyre csak zuhan, de mitől is lenne jobb, talán attól, hogy Egervárit váltja a
kispadon Pintér, vagy Pintért váltja Horváth vagy Horváthot váltja Csertői, vagy éppen Csertőit Pintér,
és még folytathatnám a sort. És végül az is lehet, hogy Pintért váltja Horváth a kapitányi poszton?
Ennek nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy megtalálják egyszer Petőfi maradványait.
Ez a magyar edző keringő.
Strauss sem komponálhatott volna jobbat.
Szóval, ha tanulsz, lehetsz te ökör, de akkor meg kell fizetned.
Megjegyzés:
Eredete: A fiatal kasztrált szarvasmarha (=tinó) ha nem tanult bele a kocsi-/ekehúzásba, akkor
hamarosan levágták, tehát nem vált belőle felnőtt állat, azaz ökör.

Írta: bary

Korábban olvastam egy nyilatkozatot, amelyben egy élvonalbeli játékos azt fejtegette, hogy mennyireörül az új edzőnek, mert az nem könyvből tanulta a szakmát. Arra gondoltam, hogy még mindig vanilyen?

Nyilván én már rég nem labdarúgó aggyal gondolkodom, pedig valamikor én is fociztam.
Döntse el mindenki értékítélete szerint, hogy erre legyek-e büszke vagy sem?
Ez a nyilatkozat késztetett arra, hogy ezzel kapcsolatban kifejtsem a véleményemet, természetesennem megbántva senkit.
Még az UEFA képzés bevezetése előtt az edzői társadalom gondolkodását finoman szólva átszőtteegyfajta ellenérzés a „tanult” edzőkkel kapcsolatban.
- - - Soha nem éreztek „gerosan” szagot az öltözőben.
- - - Könyvből tanulta a futballt.
- - - Soha nem játszott élvonalban, stb.
Ilyen és ehhez hasonló módon nyilatkoztak azokról, akik nem a pályán töltötték a fél életüket.
Természetesen ezzel az ő edzői nagyságukat szerették volna kidomborítani, azt a kőbevésettigazságot megmondani, hogy csak azokból lehet jó edző, akik valaha vitték valamire a futballban.
Nem értem, hogy miért volt az baj, hogyha valaki tanult és képezte magát. Most teljesen mindegy,hogy milyen területen, de szereztek diplomát, és a tanulás miatt „elfecsérelt” idő alatt nem tudtakolyan szintre eljutni a fociban, mint a nem tanult kollégák, akiknek a futballpályafutását nemhátráltatta az, hogy olyan marhaságokat tanuljanak, mint sportpedagógia, sportpszichológia,edzéselmélet vagy éppen edzésmódszertan.
Egy időben sikk volt azt hangoztatni: „nehogy már a könyvből tanuljam meg, hogy, mi a futball”-, ésezt büszkén is mondták úton útfélen. Ők voltak a labdarúgásunk nagy megmondó emberei.
Nyilván ebből adódóan a játékosok is ferde szemmel néztek azokra, akik előzőleg az iskolapadotkoptatták. Csakhogy közben eltelt 30-35 év, és a futballunk nemhogy előre lépett volna, de nagyonlemaradtunk a világ futballjához képest. És nemcsak azért, mert a nem tanult edzők kirekesztették atanultakat, de pestiesen szólva, sose lehet tudni.
Ezek az edzők azt hitték, hogy a kisujjukban van a szakma, és jól el is tudták magukat adni aklubvezetőknek, a környezetüknek.
Ők voltak azok, akik a kocsmákban lubickoltak a népszerűségben, úgy állították be magukat, minthaott bábáskodtak volna a labdarúgás születésénél.
Különleges kategóriát képeznek a testnevelő tanárokból avanzsált edzők is.(Megjegyzem, énis testnevelés szakos tanár vagyok.) Az ő bűnük az, hogy komolyabb labdarúgó múlt nélkül ottszaladgálnak a pálya szélén, és mindenféle ostobaságot bekiabálva elrontják a magyar Messiketés Neymarokat. Ez a sztereotípia sajnos még mindig él a köztudatban. Való igaz, hogy az, aki 18-
20 évesen tanulásra adta a fejét, annak jó néhány év kimaradt az aktív futballpályafutásából, azlemaradt, de nem FEJBEN.
Az UEFA- edzőképzés hozott egy másfajta szellemiséget a licenc bevezetésével, jelesül azt, hogymegpróbált egyenlőséget tenni az edzők között/látszatra/ azáltal, hogy az edzőképző padsoraibavezényelte azokat, akik aktív szerepet akartak vállalni a magyar labdarúgásban a különbözőlicencek megszerzésével. Így nyílt lehetőség azok számára is, akik az élet más területeiről érkeztek,mint benzinkutas, zöldséges, építész vagy éppen csavargyáros. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen
közöttük is vannak elhivatott, szakmailag jól felkészült edzők, még talán futballoztak is. De egyfajtahendikepet érzek az ő javukra, amivel az egyszerű halandó ember nem tud versenyezni velük. Miveltehetősebbek, mint az átlagember, akik 80-100 ezer forintot keresnek havonta, így nem okoz gondotszámukra a tanfolyam díjának befizetése.
Az „A” licencig simán eljutnak, de a PRO licenchez már ez sem elég. Válogatottság, élvonalbeli múlt,Akadémiákon, a Bozsik programban fontos pozíció betöltése, stb., hogy mást most ne is említsek.
Persze, ha tudják finanszírozni a költségeket,- a tanfolyamdíj, a külföldi tanulmányutak stb., - aminekaz összege akár elérheti 1,5-2 millió forintot is.
Tehát ez most az egyenlősdiség! Nem marad más hátra az edzői társadalom bizonyos rétegének, mintálmodozni, vagy várni a lottó ötöst.
Az edzőképzés képlete most így néz ki.
Pénz - hobbi – diploma – tudás - kispad?
A legfrissebb információ szerint a felvételinél már nem csak azt kell tudni a jövő edzőgenerációjának,hogy melyik lábra kell felhúzni a jobbos és melyikre a balos csukát, hanem élettani, edzéselméletiismeretekről is számot kell adni, és az sem árt, hogyha tudják, hogy a labdarúgók nem azenergiaitalokból nyerik a mozgáshoz szükséges energiát.
És ez már egy nagyon lényeges előrelépés.
Azt azért látni kell, hogy mennyit ér a drágán megszerzett diploma. Még egy-egy arab országban ellehet adni, de komoly európai bajnokságban viszont semmit sem ér. Nem keresettek a magyar edzők,nem úgymint a 40-es, 50-es években, amikor ellepték szinte, az egész világot. (a hetvenes évekigbezárólag több mint 60 országban, több mint száz magyar edző dolgozott szövetségi kapitányként)
Gyártjuk a PRO diplomás edzőket, és már többszöröse van annak, mint amennyi kispad van azélvonalban, de mint látjuk, van egy szűk kör, ahová nem igazán lehet bejutni, lehet akár tehetséges,elhivatott az illető, földi halandónak ott nincs helye.
A futballunk színvonala egyre csak zuhan, de mitől is lenne jobb, talán attól, hogy Egervárit váltja akispadon Pintér, vagy Pintért váltja Horváth vagy Horváthot váltja Csertői, vagy éppen Csertőit Pintér,és még folytathatnám a sort. És végül az is lehet, hogy Pintért váltja Horváth a kapitányi poszton?
Ennek nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy megtalálják egyszer Petőfi maradványait.
Ez a magyar edzőkeringő.
Strauss sem komponálhatott volna jobbat.
Szóval, ha tanulsz, lehetsz te ökör, de akkor meg kell fizetned.
Megjegyzés:
Eredete: A fiatal kasztrált szarvasmarha (=tinó) ha nem tanult bele a kocsi-/ekehúzásba, akkorhamarosan levágták, tehát nem vált belőle felnőtt állat, azaz ökör.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik