Gondolkodásmód

Írta: baryÍrta: bary

Beírtam a neten azt a kifejezést, hogy GONDOLKODÁSMÓD.

Hogy miért tettem mindezt? Az írásom végén remélem, hogy erre megadom a választ.

Több száz bölcsességet, élettapasztalatot magában foglaló gondolatot találtam ezzel a fogalommal kapcsolatban.

Néhányat felidézek ezek közül:

“A világ, amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.” (Albert Einstein)

“Ha csak módszereket tanulsz meg, a módszereknek a foglya leszel, míg ha elveket sajátítasz el, akkor saját magad gondolhatod ki a módszereidet.”
(Ralph Waldo Emerson)

“A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen.” (Henry Ford)

“Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet.” (Hannibal)

Hogy miért tartom fontosnak mindezeket közétenni?

Azért, mert hiszek abban, hogy a sport, a munka, a szabadidő eltöltése, a hobbi, ami behálózza a mindennapjainkat, gondolkodásunkból táplálkozik.

Nem kivétel ez alól a labdarúgás és ezt a tevékenységet működtető iparág sem.

A labdarúgás, ami kitörölhetetlenül beleívódott az életünkbe, hogyan kapcsolódik ehhez a gondolatmenethez?

Az edzői munka is olyan tevékenység, ami a gondolkodás, szemléletmód mikéntjére vezethető vissza. Gondolkodás a táptalaja az edzői filozófiának. Egy nemzet labdarúgása, egy csapat játéka, egy club filozófiája, egy játékos gondolkodása a játékról, egy ELME (egy ember) gondolkodásának a terméke. A futballkultúra azokban az országokban virágzik ma is, amelyekben a gondolkodásmód a szemlélet az átörökítő anyag, és mindezt tovább viszik az edzők, játékosok, vezetők, és általuk felépített klubok képesek évtizedeken keresztül azt a filozófiát, szemléletet fenntartani, vagy tovább alakítani.

A labdarúgás, mint rendszer akkor működik jól, ha azt egységes elvek teszik működőképessé. Az elveket pedig az ELME hozza létre. Az elvek adják azt a biztonságot, ami egy jól működő rendszer elengedhetetlen feltétele.

Mi formálja (formálta) egy edző gondolkodását?

Mitől függ az, hogy ki hogyan gondolkodik a labdarúgásról?

- Milyen futballkultúrába született bele?

- Milyen klubfilozófiát szívott magába éveken keresztül?

- Milyen labdarúgó pályafutás van mögötte?

- Milyen edzők keze alatt dolgozott?

- Kitől leshette el a mesterfogásokat?

- Mennyire innovatív?

- Hogyan látja magát a futballt?

Nem telik el úgy nap, hogy ne olvasnánk, vagy beszélnénk arról, hogy miért nincs futballkultúránk, vagy miért halt ki, mi az oka a több évtizedes regnálásnak. Foghatjuk Marseille-re, foghatjuk Irapuato -ra, foghatjuk a hetvenes években bevezetett követelményrendszerre, de igazából ezek az okok csak elfedik a valóságot.

Milyen gondolkodás szülte a z ötvenes évek magyar csapatának világ által megcsodált játékát?

A magyar labdarúgás legnagyobb „filozófusának” Jimmy Hogan tekinthető. Az ő agyában született meg az a futball, ami a világ tetejére repítette Puskásékat. A korabeli edzők ezt a szemléletet vitték tovább, és alkották meg a magyar stílust és azt a játékoncepciót, amit akkor így neveztek: „gyors, változatos, sokmozgásos helycserés támadójáték”.

Az ő gondolkodása eretnekségnek számított a futball őshazájában, így aztán máshol volt kénytelen a gondolkodásának magvait elszórni. Az osztrák és a magyar föld erre megfelelő táptalajt szolgáltatott. Ha vajon Brüll Alfréd nem csábítja át a sógoroktól az MTK-hoz, beszélhetünk-e Aranycsapatról, 6:3-ról? Ugye nem kell erre válaszolnom?

A nagy kultúrakeresés közben megfeledkezünk a már nem létező futballkultúránkról. Keressük azt az utat, amelyen egyszer már jártunk, amiről valaki vagy valakik folyton eltérítettek. Csodáljuk a tőlünk keletre vagy nyugatra működő kultúrákat, de a csodálkozásnál tovább valahogy nem akarunk látni, jutni. Azt gondoljuk, hogy látjuk az utat, időnkét rá is lépünk „erre-arra”, de mindig az árokban kötünk ki. A Mezey-féle csapatnak még sikerült ideig-óráig kidugnia a fejét az árokból, de valahogy soha sem sikerült onnan végleg kikászálódnunk.

Sebes Gusztáv azt mondta: "Mi azt a futballt játsszuk, amit Jimmy Hogan tanított nekünk. A labdarúgás történelemkönyvébe aranybetűkkel kell majd beírni a nevét."

Ma melyik edzőről mondhatjuk el ugyanezt, hogy mi úgy futballozunk, ahogy azt xy, vagy z tanította nekünk?

Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy NINCS ilyen edző. Eltelt Sebesék óta több mint fél évszázad, és nincs olyan edzőtalentum, akit követni tudtunk volna. Kovács Ferenc, Verebes József, Mezey doktor, és Garami József remélem, hogy megbocsátanak nekem, de a kiváló eredményük ellenére ők sem teremtettek kultúrát, mint ahogy azt megtették az elődeik. Ők lettek volna alkalmasak arra, hogy átmentsék a magyar futballtradíciót, stílust a jelenkorba. Négy név, ami borzasztóan kevés negyven év alatt. Az ő tudásuk sem volt elég ahhoz, hogy a futballkultúra fennmaradjon. Jimmy Hogan is kevés lett volna egyedül, ha nem lettek volna követői. De volt KIT követni. Az akkori edzők gondolkodását, szemléletét képes volt formálni, alakítani. Az előbb említett edzők miért nem voltak képesek ugyanezt megtenni? A Jimmy Hogan - féle futball is harminc év alatt ért a csúcsra. Ma egy hét alatt akarjuk az elvesztegetett negyven évet behozni. Mindig veszünk egy irányt, de azon nem megyünk végig. Más kultúrákban akarjuk megtalálni a sajátunkat. Divatot csinálunk abból, ahogyan váltogatjuk a labdarúgásunk újraformálásának, megreformálásának koncepcióit. Nem kellene mást csinálni, mint leülni és végiggondolni, hogy honnan jutottunk a csúcsra, és miért jutottunk a gödör aljára, és mi kell nekünk. Más nemzet fiai soha sem fogják tudni helyettünk megoldani azt, amit nekünk magunknak kellene, kellett volna megoldani. Magyar ember tud csak magyar aggyal gondolkodni. Nem módszerekre van szükség, nem gyakorlatanyagra, hanem elvekre, szemléletre, más gondolkodásra.

Mit is mondott Albert Einstein?

“A világ, amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.” (Albert Einstein)

A futballunkat is a gondolkodásunk megváltoztatásával lehet csak megreformálni. Hogy ez mennyi időbe telik?

Azt csak a jó Isten tudja!

Régen stílusedzést tartottak az edzők, és azon keresztül sajátították el a csapatok a játékstílust, ma volt atlétákat alkalmaznak erőnléti edzőként, és az erőnlétre helyezik a hangsúlyt. Tisztelet az atlétákból avanzsált erőnléti edzőknek, de az ő gondolkodásuk messze áll a labdarúgástól.

Régen komplexitásban gondolkodtak az edzők, ma részeire szedik a futballt úgy, mint erőnlétre, technikára, és taktikára.

Régen elveket fogalmaztak meg, ma módszerekben hisznek.

Régen oktatták a futballt, ma gyakorlatanyagokat gyűjtenek az edzők, és már annyi van belőlük, hogyha azokat a Balatonba szórnák, örök időre beállna a vízszint.

Régen vándoredzők járták az országot, és tanították a csapatokat futballozni, oktatták a futballt, ma az edzők vándorolnak, és a túlélésre vannak kényszerítve.

Sebes Gusztáv: „Határozatot hoztunk, hogy az állásban lévő edzők fizetésük egy százalékát fizetik tagdíjként. Ebből az összegből szerződtettünk vándoredzőket. Három ilyen szakember járta állandóan az országot. Bemutató foglalkozásokat tartottak előadásokkal…”

Régen legalább harminc év kellett ahhoz, hogy futballkultúráról beszéljünk, aztán három év kellett ahhoz, hogy egy edző csapatot építsen, ma erre van három hónapja.

Régen támadtak a csaptok, ma szervezetten védekeznek.

Miért is?

Kérdezzétek meg Dárdait. Ő bizonyára tudja.

Régen magyar edzők tanították a világot, most a világ tanítja nekünk a futballt, hetente más nemzet kezébe adva a marsallbotot.

Kinek jó ez?

Jön a német, a holland, a szerb, a román, a cseh, a portugál edző, hoz egy módszert, egy gyakorlatanyagot, de ezeknek nincs lelkük, nincs hagyományuk, nincs bennük a magyar nép spirituális gyökere.

Mire számítanak azok, akik más nemzet edzőiben látják a magyar labdarúgás felemelkedését?

Arra számítanak, hogy a kultúrájukból kivágnak egy szeletet, leteszik a magyar labdarúgás nagy asztalára és abból majd csipegetnek az arra érdemesek?

Vagy más mentalitást csempésznek be a klubokba?

Magyaros mentalitásról legfeljebb az utánpótlás szinten lehetne csak beszélni, mivel az élcsapataink 80%-nál már alig található magyar játékos.

Erről a mentalításról viszont jobb nem is beszélni.

Hogyan lesz abból magyar futballkultúra, ha külföldi edző tart külföldi játékosoknak edzést?

Ma másolás megy minden szinten, másolnak nemzeteket, másolnak gyakorlatokat, másolnak futballkultúrákat, másolnak mindent, de valahogy az az önálló kútfej nem akar megnyílni.

Mutassatok nekem ma Ferenczi Attilán kívül valakit, aki valamit is hozzátett az utóbbi húsz évben az egyetemes magyar labdarúgás felemelkedéséhez (könyvek, szakanyagok, szakújság, előadások, és még sorolhatnám)!

Nem gondolkodni kellene megtanítani a magyar edzőket?

Nem a gondolkodásukat kellene megreformálni?

Mit mondott Hannibal? “Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet.”

Nem nekünk kellene a saját utunkat megtalálni, megépíteni?

Nincs bennünk annyi becsvágy és tehetség, hogy önállóan, külső segítség nélkül kezdjünk építkezni?

A sült galamb már rég elszállt, ne várjuk tátott szájjal, hogy felénk repüljön!

Először is meg kellene találni a korunk „Jimmy Hoganjét”, akit lehetne követni, aki utat mutatna a magyar edzőtársadalomnak.

Ha nem veszitek nagyképűségnek, bátorkodom egy követendő út mérföldköveit megjelölni.

Így hangzik: gondolkodásmód – játékfilozófia –játékelvek – módszer (ek) - stílus, és mindezek a tradicionális magyar labdarúgásba csomagolva.

Milyen legyen a magyar stílus?

Most már gondolkodjatok TI is egy kicsit!