Sportújságírók! Magasan a léc!

A Magyar Sportújságírók Szövetsége évente Feleki László díjat adományoz az arra érdemeseknek.

Noha Feleki Lászlót személyesen nem ismertem, ennek ellenére, A WM-rendszer című könyve tanulságain keresztül bemutatom, hogy mit is üzen a ma újságírójának Feleki László?Megállapításaimat különösen a labdarúgás területén dolgozóknak szánom.

Előzmények:

A világ futballjában az 1925-ös lesszabály módosítás, új fejlődési irányokat követelt. Ez az új irányzat Angliából származott, amely országot ekkor és utána még sokáig a futballfejlesztés zászlóshajójának tartottak.

Az új irányzatot az un. WM játékrendszerrel azonosították.

Milyen újdonságot hordozott magában - filozófiai értelemben - ez az új játékrendszer?

- - - a támadás elsődlegességét a védelem elsődlegessége vette át. Értsd: a futball, a játék oldaláról áttért a küzdelmi oldalra.

- - - a csatársor - ami addig egyvonalban játszott - mélységben tagozódott, az összekötők hátrahozásával. Erre azért volt szükség, mert a lesszabályváltozás miatt megnyúlt a támadásra rendelkezésre álló játéktér.

- - - az összekötők feladata átértelmeződött. Eddig a center és a szélső közötti kapcsolatot volt hivatva betölteni, ezután a fedezet és a csatársor közötti kapcsolatért volt felelős.

- - - a területvédekezést felváltotta az emberfogás.

- - - a rövid stílust felváltotta a hosszú stílus.

- - - a labdához pozicionált játékot felváltotta a poszthoz pozicionált játék, amely az un. sávfutball nevet kapta.

Magyarországon a 20-as évekre már kialakult az un. "közép-európai stílus", más néven a "dunamenti iskola", melynek legfőbb stílusjellemzője az észjáték volt.

Az új irányzat és a régi irányzat képviselői óriási és nyilvános szakmai vitákat folytattak le, amely a rendszervita elnevezést kapta a labdarúgó történetíróktól. Más szóval a sablonfutball összecsapott a művészi futballal.

Miután sokan nem értették a szakmai újítás lényegét, így Feleki László - mint a Nemzeti Sport újságírója - személyesen tanulmányozta a WM rendszer lényegét, melyről folyamatosan tudósította a hazai újságolvasókat és amelyből haza térte után egy könyv született. Feleki több hónapon keresztül élt Angliában. Személyesen részt vett az edzéseken, meccseket nézett, taktikai értekezletet hallgatott, edzőkkel beszélgetett, hogy minél jobban megértse a rendszernek a működését.

Feleki újságíró volt, nyitott gondolkodású, aki felismerte az innovációt és mindezt meg akarta érteni és értetni a futball iparág szereplőivel. Angliában, ahonnan az újítás származik, nem volt dokumentálva a WM rendszer. Vagyis Feleki könyve világújdonság volt a maga korában, hiszen elsőként dokumentálta a rendszer működését.

Az író előtt nem volt minta, hogy hogyan és milyen lépéseken keresztül kell elemezni egy játékrendszert. Mindezt a szerzőnek kellett kitalálnia. Ma a könyv kiadása után 70 évvel megállapíthatjuk, hogy Feleki elemzési rendszere, a mai napig helytálló. A könyv további érdekessége, hogy valójában nem szakkönyvnek íródott, hanem egy tájékoztató műnek, amely a szurkolókhoz szól. Azonban mélyenszántó gondolatai a szakkönyv kategóriába emelték írását, amelynek alapműnek kéne lennie a mai edzőképzésen.

Mint ahogy írtam, Feleki fontosnak tartotta, hogy a szurkoló futballértése nőjön, hiszen akkor nagyobb élvezettel tekint a meccsre, illetve értelmes utasításokat fog bekiabálni a játékosoknak a meccs során. Értsd: Feleki iparági szinten gondolkozott, a tudásmenedzsment előhírnöke volt.

Itt egy kis kitérőt tennék.

Felfogásom szerint az alábbi újságíró típusok vannak sportvonalon:

1) Sporttudósító, aki leírja, amit lát egy versenyen. Értsd: adatot rögzít.

2) Sportújságíró, aki az adatból információt transzformál, aki mélyebb összefüggéseket is lát a sport világából.

3) Szakíró, aki mély összefüggések birtokában van, aki felismer trendeket, irányzatokat, eszméket, aki alkalmas edzőknek szóló szakkönyvek, szakcikkek írására.

4) Innovátor szakíró, aki új összefüggéseket lát és hoz létre.

Nos!

Feleki - az én értelmezésemben a legmagasabb szintet képviselte,innovátor szakíró volt.

Az előzmények után nézzük, mi az a szint, ahova Feleki László emelte a mércét?

- - - Feleki újságíró létére, olyan mély átfogó szaktudással rendelkezett, amely az innovátori szakírói szintet képviselte.

- - - Feleki a felmerülő problémát - hogyan, milyen lépéseken keresztül kell elemezni egy adott játékrendszert -, önmaga oldotta meg. Személyesen és élőben tanulmányozta az angol innovációt. Tanításai a mai napig helytállóak.

- - - Feleki fontosnak tartotta, az alapfogalmak pontos értését és azok alkalmazását.

- - - Feleki felismerte az aktuális futballtrendeket, értette annak működési logikáját, oktatási módszertanát, melyet elsőként publikált a világon.

- - - Feleki fontosnak tartotta a köz szolgálatát, azon belül is a szurkolók szakmai tudásának növelését.

- - - Feleki tanításai időtállóak, túlnyúlik téren és időn, miszerint hogyan kell csapatjátékot tervezni, elemezni.

Nos!

Feleki olyan magasra állította a mércét, amelyet az elmúlt 70 évben senkinek sem sikerült megugornia.

A magyar futball gyengeségének elsődleges oka, hogy elbutultak a magyar edzők. És itt nem általános IQ szintről, futballtudásról van szó, hanem ahhoz a mércéhez képest, amit elődeink állítottak az utódoknak.

Amíg Holics szakkönyve 1936-ban 25 évre előre leírta a futballfejlődési trendeket, addig az elmúlt évtizedek szakírói, edzői "nemhogy a futballhoz nem tudtak hozzátenni semmit, hanem még a fejlődési tendenciákat sem ismerték fel". (by Pillinger Mihály)

És ugyanez elmondható az újságíróinkról is. Ma szakíróval nem is találkozunk. Élújságíróink maximum a sportújságírói titulust viselhetnék, hiszen kiadványaik mélyebb összefüggéseket fel sem ismernek, megelégednek a bulvár, sztorizós szinttel.

A ma újságírói nem ismerik a sport világának alapfogalmait, játékmodelljeit, eszmerendszereit, filozófiáit. Ami Felekinek triviális volt, az utódainak nem.

Nos!

Ezt a szintet kéne megugrania a sportújságíró társadalomnak évtizedek óta.