AHOL A TITOK, OTT NINCS TUDÁS?

Szeles, de napos időben érkezünk meg a 20. kerületi pesterzsébeti sportkomplexumba, ahol a dél-budapesti régió 2003-as, 2004-es korosztályának tartanak központi edzést a Kiss László budapesti szakmai igazgató által kiválasztott szakemberek.

Abba a kérdésbe most ne merüljünk el, hogy a humánerőforrás kiválasztása a labdarúgásban nem pályázati úton történik, tudás és rátermettség alapján, hanem sógor-koma alapon, hiszen cikkünk végére meg fogjuk látni, hogy a Storck-féle tehetségfejlesztő programhoz nem gondolkodó edzők, hanem végrehajtó emberek, közkatonák kellenek.

Az edzésre előkészített műfüves pálya színkavalkádban úszik. Színes bóják, gátak, rudak mindenhol. A szövetségi edző még az utolsó simításokat végzi, amikor egy váratlan kérdéssel lepjük meg:

- Szabad megkérdeznünk, hogy mi a mai edzés célja?

- Sajnos nem. Az anyag titkos. Azt a központi utasítást kaptuk, hogy nem beszélhetünk róla.

Nesze neked „Fogjunk össze a magyar futballért!" sokszor hangoztatott Storck lózung!

A lelátón „hozzáértő szülők" – szakember egy se -, várják az „új" szellemiségű edzésprogramot. Az edzésanyagot központilag kiadták a kiválasztott edzőknek, amely Storck útmutatásai alapján készültek. A dolog hasonlít a követelményrendszer időszakához, ahol minden csapatnak, mindenhol ugyanazt az edzést kellett végrehajtania az országban.

Az azonos gyakorlatok végrehajtatása feltehetőleg az egységesség felé vinné utánpótlás futballunkat, azonban a rendszer kiötlői elfelejtik, hogy az egységes iparági tudás nem a gyakorlatok azonosságában ölt testet, hanem a futball gondolkodásmód, a játékfelfogás, a játékértelmezés azonosságában.

Hiszen az edzések során – országos szinten – az azonos futballeszmét kéne elsajátítatni és nem azonos gyakorlatokat végeztetni, mert ebben az esetben megint a játékosnak kell összeraknia a futballt az edzője helyett.

De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük magát a folyamatot!

2010-t írunk és indul az új utánpótlás program.

Mezey felel az edzőképzésért, ahol csak rombolás volt szerinte, amíg nem ő vezette 2006-2010 között ezt a területet és Both felel a Bozsik programért, amely hivatott volt felkutatni az országban fellelhető tehetségeket.

Both 2010-ben 30 éves regnálásának immáron n+1. „szemléletváltás kell a magyar futballba" című programját hirdette meg, melynek első lépcsőjeként azonnal hatásköri túllépésbe kezdett és edzőképzésbe fogott a Bozsik program keretén belül. Tudniillik elégedetlen volt a programban résztvevők szakmai tudásával. Azokéval, akiket pár évvel korábban ő képzett ki.

Országos road show keretén belül hirdette az igét,„e alapú" módszertani anyagokat osztott ki az edzőknek, hogy legyen miből válogatniuk az edzések összeállítása során.

2013-ig a Mezey-Both program futott, majd jött a Kovács Feri bácsi vezette ad hoc bizottsági program, ahol végre nem egy szűk elit rakta össze a magyar utánpótlás programot, hanem egy komoly munkacsoport, figyelembe véve a nemzetközi trendeket és a magyar hagyományokat.

Ez a program sosem indult be, mert időközben a kinevezett új szakmai igazgató Storck leállította az egész projektet, így a magyar utánpótlás futball kb. egy évig irány nélkül maradt. Egészen most márc 1-ig, amikor is indult a Storck –féle tehetségfejlesztő program.

Párhuzamosan Storck „bújtatott edzőképzésével", ahol kb. 105 szakember vette át az „új, titkosított" irányvonalat, a Doubel Pass, - a magyar futball akadémiákat auditáló cég - is edzőket képez, hiszen ő az akadémiai edzőknek ad szakmai irányvonalat, miszerint mit és hogyan is kéne oktatni az ott pallérozódó játékosoknak.

Miközben a valódi edzőképző totálisan időszerű és új gondolkodásmóddal, problémamegoldás oldaláról történő megközelítéssel képzi az új edzőgenerációt.

A lényeg!

A közvetlen szakma összezavarásáért az egyes munkaterületek nem pontos elhatárolása is nagy mértékben hozzájárul.

Értsd: edzőt képez az edzőképző, Storck és a Double Pass is.

És itt térjünk vissza a dél-budapesti régiónak tartott edzésre.

Amit bizton állíthatunk, - annak ellenére, hogy nem kaptunk információt az edzést vezető szakemberektől -, hogy a Storck –féle edzésprogram a Mezey-Both edzéskaptafa irányát követi:

1. labdás koordináció (cselek, irányváltások)

2. alapkoordináció (az edzésen rombusz alakzatban)

3. pozíciós játék (az edzésen 4:2 elleni labdatartás)

4. kisjáték (az edzésen 4:4 elleni játék kapusokkal, két kapura)

Amely edzéskaptafa az alakzattartó játék és a pozíciós játék gyakorlatrendszere rombusz játékkal, míg a jelenlegi nemzetközi trend és a Szalai László irányította megújult magyar edzőképzés – szinkronban hagyományainkkal -, az alakzatépítő és bontó játék és a tempótámadás, háromszögjátékkal mellett tette le a voksát.

Ez a futballstílus teljesen más gyakorlatrendszert kíván az oktatás során, ahol a döntések minőségének a javítása a központi cél. Ebben az esetben az edzéskaptafa a következőképpen néz ki:

1. játék területen, folyamatos elmozgással

2. játék támadási irány választással

3. játék játékirány választással

4. játék szabad döntéssel.

Lásd az alábbi videót, mely az Emeljük a szintet! edzőtovábbképzés szombathelyi rendezvényén készült.

Az már csak hab a tortán, hogy a tehetségfejlesztő program keretén belül levezényelt gyakorlatok filozófiai értelemben - nem csak az edzőképző és a Double Pass anyagának -, de önmagának is ellent mondott.

Hiszen az 1-3 gyakorlatblokkban felépített alakzattartó játék a 4. edzésblokkban hirtelen alakzatépítő-bontó játékká változott pusztán azért, mert vagy az edző nem tudta leoktatni, hogy hogyan kell a 4:4 elleni játékból a kapus alkalmazásával létszámfölényes 5:4 elleni játékot csinálni, vagy magát a gyakorlatot kellett volna máshogy felépíteni.

Például faljátékosok alkalmazásával, amellyel kikényszeríthető lett volna - a támadó létszámfölény miatt - a kipasszolós, pozíciós, alakzattartó játék, amire az egész edzés felépült

Illetve a 3. edzésblokkban, sem a 4:2 elleni elleni játékot kellett volna oktatni a játékosoknak, hanem 5:2 elleni játékot kapus alapvonali alkalmazásával. Lásd a következő ábrát, amit csak videóként tudtam beszúrni.

Ti. az edzés csúcspontján a 4. edzésblokkban a 4:4 elleni játékban ezt kellett volna hasznosítani a kétkapus játéknál.

Az edzés végén lebattyogó Kiss László szakmai igazgatónak szegeztük a kérdést:

- Azt ugye tudod, hogy a mai edzés nincs szinkronban az edzőképző irányával?

- Igen. de nem tudok mit tenni. – volt beletörődő válasza a dolgok megváltoztathatatlanságába, bizonyítva azt, hogy ha „Ne szólj szám, nem fáj fejem" elv mentén végzi a munkáját, akkor az állása megmarad, függetlenül attól, hogy ki az aktuális vezető. Csak közben a magyar futball nem halad előre a minőségbiztosítás hiánya miatt. Mert „tehetetlenségünk" közben elfelejtjük azt a bölcseletet, hogy „cinkosok közt vétkes, aki néma". Hiszen a haladást mindig a problémák és a negatívumok kényszerítik ki és sosem a megelégedett, eltespedt, „minden jó úgy ahogy van", nihili állapot.

A lényeg!

Úgy tűnik utánpótlásunk titkos úton indult el, - nem előre, hanem hátra -, úgy hogy az összefogás csak szlogen szinten létezik. Mert összefogni mindig csak akkor kell, amikor elkötelezettségünket kell bizonyítani a külvilág felé, de mint látjuk, a valóság mást mutat.

És ami a legnagyobb baj, hogy az egyes részterületek munkája nincs összehangolva, mert amint a példa bizonyítja ugyanazt a lovat, több irányba húzzuk. Egyszerre és egy időben, különböző erővel.