Hajdúböszörmény után zötyögős tizenkét kilométer következik a Lóger kerten át Hajdúhadház felé, ahol olyan látvány fogad minket, amilyenben eddig megtett ezerötszáz kilométeres bicikliutunk során egyszer sem volt részünk: a település határában csapatnyi gyerek focizik. Fából eszkábált kapukra, tarkabarka mezekben folyik a meccs a kissé köves réten; itt nincs semmi erőltetettség, semmi körülményeskedés, csak az őszinte játék. Ez az, ami nem megrendelhető, amihez az ország összes tao-s pénze, negyedik generációs műfüves pályája, központilag kitervelt fejlesztési stratégiája is kevés. Hamisítatlan gyermeki örömfutball: cselek a cselekért, szerelések a szerelésekért, gólok a gólokért. Meséljenek a képek.