Hátsó füves futballmentő túra: zarándoklat a szenvedély földjére
„Lehetetlen nem létezik” jeligével indult el hónapokkal ezelőtt a köveskáli lehetetlen küldetés. A Hátsó füves futballmentő túra eddigi legvadabb forgatókönyve így szólt: mi lenne, ha összeállna a Balaton-felvidéki falu harminc éve megszűnt csapata, és a göröngyös faluszéli nagypályán megmérkőzne a Magyar öregfiúk-válogatottal? Kezdetben az álomszerű vízió valós tervnek tűnt, aztán jöttek sorra az akadályok. Előbb az évtizedek elhanyagoltsága nyomán balesetveszélyesnek ítélt nagypályát kellett elengedni, aztán az öregfiúk-válogatott fellépése is lekerült a napirendről, végül az eredeti időpontot is módosult. A lehetetlen sajnos igenis létezik – mondhattuk volna ki a panaszos következtetést, ha nem éreztük volna, hogy a szűkülő keretek között is minden szereplő a megoldáson fáradozik.
És végül a köveskáliak összefogása meghozta az eredményét: június végén, a legforróbb nyári szombaton átérezhettük a játék közösségformáló erejét, a helyi futballhagyományok gazdagságát és a civil összefogás szépségét. Ösztönzést jelentett, hogy megtisztelte az eseményt jelenlétével Gellei Imre korábbi szövetségi kapitány, valamint Bazsánt József, a magyar öregfiúk-válogatott szervezője, a játékvezető szerepében pedig – síp nélkül is – hiba nélkül mutatkozott be Rugovics Vendel korábbi válogatott játékos.
Emlékezetes volt a mezbe öltözött, régi játékosok ünnepélyes sétája a faluszéli pályához, számos nosztalgikus emléket előhívott a Törő Balázs néprajzkutató által összeállított köveskáli minitárlat és a környék futballéletéről zajló nyílt beszélgetés. A kispályás meccseket a makulátlan sportszerűség és a tiszta játékszeretet jellemezte, a gyermekek hetesrúgó versenye szép küzdelmet hozott, a harmadik félidő részeként pedig a köveskáliak bukolikus életképeket bemutató táncát és dalcsokrát derültséggel fogadta az érdeklődő közönség.
A falusi világ sajátos szabályai a pálya körül is érvényesültek, a beszélgetések során előkerültek a köveskáli futball-legendárium Balaton-felvidéki riportsorozatunkban már érintett klasszikusai is. Szabó István, vagyis Töszi a faluszéli pályán, az egykor öltözőként szolgáló tölgyfa alatt mesélte el a jelenlévőknek, hogy a tsz autóbontójában, fusimunkában gyártott fémszerkezetek voltak a környéken az első vasból készült futballkapuk. A rozsdás szerkezet azóta is ott árválkodik a legelőn, és ha az évtizedek során el is tört már a felső léc, az emlékek nem koptak meg. Szabó Péter mesélte: „Iskolás korunkban sajnos többször majdnem megbuktunk énekből, mert énekóra helyett gyakran inkább futballoztunk, kint, a falu szélén, a semmi közepén.”
A Köveskál, Balatonhenye, Szentbékkálla, Mindszentkálla és más környékbeli települések fiataljaiból verbuválódott csapat hajdan jelentős játékerőt képviselt, sőt kifejezetten piacképesnek számított a régió csapatainak transzferversenyében. Másfél éve már felidéztük a megye legszebb átigazolási sztoriját: Szatlmajer Istvánt, az – 1. FC Köln Klaus Allofs nevű játékosa után – Alofszkának becézett csatárt az 1980-as években a Balatonakali elől happolta el Köveskál, ott ugyanis mindössze négyszáz öl lucernaföldet adtak volna érte, erre ígértek rá a köveskáliak, két kocsi trágyát kínálva az aláírásáért. Visszautasíthatatlan ajánlat…
Miközben az iskola mögötti kispályán Szabó István és Katona Péter szervezésében négy csapat mérkőzött egymással, a köveskáli sporttársak az oldalvonal mellett idézték meg a dicső múltat. Csonka Sándor korábbi polgármester, egykori köveskáli futballista elmondása alapján a helyi sportélet dimenziói valamikor az NB I varázslatos magaslataitól a kézzel játszott társsportágig terjedtek: „Itt nőttem fel, az iskola környékén, Szabó Sándor tanár bácsi tanított minket futballozni. Abban az időben a Fradi meg az MTK számított népszerűnek, én egyedül voltam a faluban Honvéd-drukker. Rengeteget futballoztunk, és kézilabdáztunk is egy ferde pályán. Néha fölfelé, néha lefelé játszottunk.”
Mihály Tamás visszaemlékezésére is érdemes volt odafigyelni: „Általános iskolás korunkban hatalmas futballélet volt itt. Két kispályát is kialakítottunk, egymás között és a falvak között is zajlott a bajnokság. Napközben a szülői birtokokon dolgoztunk, munka után csak a foci volt, pattogott a labda mindenhol. Akkoriban még labdából is hiány volt. Akárhogyan tudott játszani, akinek labdája volt, azt muszáj volt bevenni a csapatba. Előfordult, hogy azért nem tudtunk futballozni, mert senkinek sem akadt labdája. Télen olyan is megesett, hogy a meccs előtt félméteres havat kellett a pályáról ellapátolni, és utána tudtunk nekiállni játszani. Akkoriban más szórakozási lehetőség nem adódott, a futball volt nekünk a minden.”
A kulcsgondolatot alighanem Gellei Imre fogalmazta meg, amikor a felesleges béklyókról, túlzott kötöttségekről szólva Puskás Ferencet idézte: „Engedjétek játszani a gyermekeket!” Bazsánt József szólt az öregfiúk-válogatott hosszú évek óta tartó, futballnépszerűsítő és közösségépítő küldetéséről, a nagy futball jelenlévő képviselői közül pedig Rugovics Vendel háromszoros válogatott játékos így kapcsolta személyes történetét friss benyomásaihoz: „Sokorópátkán nevelkedtem, amely nem sokkal nagyobb falu, mint Köveskál. Ha a nagymamámék háza előtt átmentem a poros úton, rögtön ott voltam a gödörben fekvő futballpályán. Én ott tanultam futballozni, semmiféle külső behatás nem károsított. Sőt, a helynek az az előnye is megvolt, hogy mivel egy hatalmas mélyedésben terült el, kapura rúgásoknál a labda a dombon felment, aztán szépen visszagurult, így sűrűn, újra és újra lőhettem.”
Beszélgettünk a futballünnep alkalmából a települést 2019 óta vezető Győrffy Szabolcs polgármesterrel, akinek családja a török idők óta kötődik a faluhoz, nemesi oklevele is ide kötődik. Az iskola 2004-es bezárása óta még nehezebb helyben tartani a fiatalokat, az elmúlt időben rohamosan emelkedő ingatlanárak is gyorsították az elvándorlást, az önkormányzat azonban igyekszik gyermekes családoknak kedvező konstrukciókkal javítani az új nemzedék helybeli kilátásait. Ami a futballt illeti: „Falunapon régen hagyománya volt a nősök–nőtlenek összecsapásnak, női foci is ment, sokáig a falunap szerves részét jelentette a foci. Aztán elfogytak az emberek, és négy-öt éve elmaradt a játék, ezért is nagy öröm, hogy a mostani kezdeményezés ismét életet hozott a pályára.”
A köveskáli futballünnep a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban, június elején megnyílt Hátsó füves-kiállítás külső eseménye volt, egyben a közösségi önkéntes kezdeményezésként 2022 óta futó, megszűnt falusi csapatokat életben tartó Hátsó füves futballmentő túra 73. állomása.
Izgalmas perspektívát kínál, hogy részt vett a délelőttön Thomas Kost, a Köveskálra települt neves német edző, aki a Hannover, a Greuther Fürth és az Erfurt korábbi trénereként ötvözné a Bundesliga-mentalitást a Balaton-felvidéki lokálpatriotizmussal, és egy köveskáli utánpótlásnevelő műhelyről gondolkodik. „Régi álmom volt, hogy létrehozzak egy saját futballiskolát. Köveskálon 2013 óta van nyaralónk, és most véglegesen ideköltözünk, így jött az ötlet, hogy itt Káli foci néven elindítsam. Labda- és mozgásiskola lesz, változatos feladatokkal, nem csak a labdarúgást, hanem más sportokat is érint. Szeretném, ha az itteni gyerekek átélhetnék a sportolás örömét. Nem tudom, hány gyerek érdeklődik, ha csak egy jön el, akkor vele foglalkozom majd. Hároméves kortól tizenötig várom a jelentkezőket, ez a legfontosabb, leginkább formálható korosztály. Legszívesebben a nagypályán kezdenék bele, a világ egyik legszebb pályája a köveskáli. Ezt biztosan mondhatom, pedig beutaztam a világot, láttam sok-sok helyszínt. Nem műfüvön, hanem igazi grundon fogunk játszani. Hogy megmenthető-e a régi köveskáli pálya? Egy jó pálya soha nem halhat meg.”
Hátsó füves-nyár Veszprémben és környékén
A veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban (Erzsébet sétány 1-3.) látogatható Hátsó füves-kiállítás gazdag nyári programkínálattal, veszprémi és környékbeli eseményekkel várja az érdeklődőket. A borkóstolóval kísért Harmadik Félidő Bisztró-beszélgetések következő, július 21-én 18 órakor kezdődő szabadtéri estje a futballmédia kulisszatitkaiba nyújt betekintést, Berkesi Judit és Antal Adrián közreműködésével.
A Művészetek Völgye fesztivál keretében két alkalommal (július 25., július 30., egyaránt 10.00-s kezdéssel) indul tematikus Balaton-felvidéki biciklitúra Vigántpetendről Stoplinyomon két keréken címmel, környékbeli futballpályákat érintve, futballtörténeteket bemutatva. Szintén a Művészetek Völgye programjaként augusztus 2-án 11 órakor Kapolcson lesz kerekasztal-beszélgetés a Hátsó füves-projektről és a falusi labdarúgás szociológiájáról, változásairól.
Augusztus 28-án a borkultúra és a futball kapcsolatát boncolgatja Fejérvári Gergely és Hajdu Attila, szeptember 22-én a falusi futball építészeti trendjei szolgáltatják a témát, a vendég Wettstein Domonkossal. Közben folytatódik a megszűnt falusi csapatokat ismét játékba hozó programsorozat, a Hátsó füves futballmentő túra is: augusztus 20-án a zalai Dióskálon, augusztus 22-én a Békés megyei Nagybánhegyesen, szeptember 5-én a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Pusztamonostoron éled újra a futball.
A Hátsó füves aktuális programjairól a futballszociológiai projekt Facebook-oldalán lehet tátékozódni.
