„Külföldön más az intenzitás, más a hozzáállás” – mi állhat a háttérben?

Játékosügynökikarrierem során mindig igyekeztem szem előtt tartani, hogy ha egy mód van rá, nefolyjakbele szakmai kérdésekbe. Viszont amikor mi arról beszélünk, hogy hány fiatal játékosunknak van esélye kikerülni Nyugat-Európába, és amikor azzal szembesülök, hogy tisztelet a kevés kivételnek, a külföldre kerülő fiatalok többsége nem futja be kint a remélt karriert, elgondolkodik az ember. (Írom ezt a saját tapasztalataimból merítve, hiszen jó néhány fiatal labdarúgónak segítettem már abban, és segítek a jövőben is, hogy megmutathassa magát külföldön, de sajnos csak elenyésző számban sikerült hosszabb távon is kint maradniuk.)

Már csak azért is, mert sokszor hallani a kikerülő, akár felnőtt, akár utánpótláskorú játékosoktól, hogy a kinti és az itthoni tréningek között nincs jelentős különbség, csak éppen ott ugyanazokat a feladatokat sokkal intenzívebben csinálják, nagyobb az iram, mert más a játékosok hozzáállása, sokkal inkább odateszik magukat a futballisták már az edzéseken is. Ezáltal nagyobb a verseny a játékosok között, az éles versenyhelyzet pedig fokozhatja a teljesítményt is.

De vajon mi minden kell ahhoz, hogy ez a professzionális hozzáállás kialakuljon a játékosokban? Véleményem szerint ez már jóval többről szól, mint a szűk értelemben vett szakmai, edzői munkáról. Éppen ezért érdemes körbenézni a pályák mellett, hogy mik azok a kiegészítő, kvázi részterületek, amelyek akár sporttudományos alapúak is lehetnek, és melyek tervszerű alkalmazása külföldön már az egészen fiatal játékosok képzésébe is be van építve, míg nálunk sok klubnál ez még mindig gyerekcipőben jár.

A LABDARÚGÁST TÁMOGATÓ RÉSZTERÜLETEK

Mire is gondolok?

Ilyen terület például a dietetika. Éppen a héten olvastam a Nemzeti Sport Online-on egy cikket arról, hogy brit szakemberek Vietnámban alapítottak futballakadémiát, és az egyik nagy kihívás számukra, hogy megtanítsák a helyes táplálkozásra a fiatalokat, mert a helytelen étrend nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy bizonyos szinten megreked a tehetségek fejlődése. Vajon Magyarországon hogyan állunk ezen a téren, a tehetségesnek tartott, 14-15 éves fiatalok, de akár az idősebbek is, tisztában vannak az élsportot támogató táplálkozás szabályaival?

De például ugyancsak a Vietnámban dolgozó britek hívták fel a figyelmet arra, hogy kiugróan sok, súlyos sérüléssel találkoztak az ázsiai országban már fiatal korban, mert a klubok egyáltalán nem fektettek hangsúlyt a sérüléseket megelőző, tudatos prevencióra.

Aztán tudok olyan U-válogatott magyar játékosról, aki a 2010-es évek elején, 21 éves korában úgy szerződött külföldre, hogy itthon még egyáltalán nem találkozott a klubjainál sportpszichológussal, mentáltrénerrel. Külföldön kellett megtapasztalnia, milyen sokat hozzá tud adni egy ilyen szakember a teljesítményhez, és nem egy ország van, ahol ezeknek a szakembereknek a munkája nagyon fiatal kortól be van építve a gyerekek képzésébe.

Például tudom, hogy az Osztrák Labdarúgó-szövetség Projekt 12 nevű programjában is kiemelt szerepet szánnak asportpszichológiánakés a korosztály-specifikus egyéni képzéseknek. Utóbbi, a sportpszichológiával karöltve ugyanis éppen abban segít, hogy az adott egyén igényeihez tudja igazítani a képzést, azokat az elemeket gyakoroltatja, amiben az egyénnek lemaradása van és mentálisan is azon helyzetek megoldásához járul hozzá, ami az adott játékosnak problémát okoz. A labdarúgás csapatjáték, de a csapatokat más-más képességekkel, más-más háttérrel, más-más igényszinttel és szükségletekkel rendelkező fiatalok alkotják, s az edzések, amin a teljes csapat részt vesz, kevésbé adnak lehetőséget a differenciálásra, szemben az egyéni foglalkozásokkal.

Talán nem véletlen, hogy olyan, topligákban is ismert futballisták kerültek ki az osztrák utánpótlásból, mint David Alaba (Bayern München), Marko Arnautovic (West Ham United), Aleksandar Dragovic (Bayer Leverkusen) vagy Kevin Wimmer (Stoke, Hannover).

De, hogy egy dán példát is említsek: az FC Nordsjaelland egyedülálló módon szerződést kötött a LEGO Educationnel, melynek keretében a játékgyártó óriás kreativitásfejlesztő gyakorlatokat állít össze az építőjátékok felhasználásával. A klub utánpótlásában edződő gyerekek ehhez kapcsolódva, 11 éves kortól heti rendszerességgel úgynevezett karakterfejlesztő tréningeken is részt vesznek, melyeken az is szóba kerül, hogyan kell viselkedni bizonyos speciális helyzetekben akár a pályán, akár az élet különböző területein.

RENDSZERBE ÉPÍTETT PROFIZMUS – A BENFICA PÉLDÁJA

Az angol The Guardian internetes kiadásában a Benfica példájáról olvastam nem rég egy cikket. A portugál klub az elmúlt három évben 250 millió font körüli összegre tett szert az utánpótlásából kikerülő fiatalok értékesítéséből. Olyan játékosokat tudtak kinevelni és eladni, mint Ederson és Bernardo Silva (mindkettő Manchester City), Victor Lindelöf (Manchester United) és Renato Sanches (Bayern München).

A cikkben a klub utánpótlásában dolgozó egyik edző, Luís Nascimento mesél arról, hogy például az említett, ma már sztárnak számító játékosok is milyen fejlődésen mentek keresztül a Benfica utánpótlásában. Hogy például a brazil kapus, Ederson, amikor hozzájuk került, nem merte elhagyni a tizenhatost, míg ma az angol Premier League legmerészebb játékosai közé tartozik. Bernardo Silva tanulékonyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem sokkal azután, hogy eladták a Monacónak, már franciául adott interjút.

Nascimento szerint a Benfica nem a képzésre, hanem a nevelésre helyezi a hangsúlyt az utánpótlásban. Olyan, a futballpályán és a mindennapi életben is hasznosítható értékeket akarnak átadni a náluk felnövő gyerekeknek, mint az integráció képessége, tisztelet, szolidaritás, felelősség vállalás, igazságosság, tolerancia. Ennek kialakításában segít a megfelelő mentális felkészítés, a mentális fejlesztés. A Benfica mottója is az, hogy „győzelemre fejlesztés”. A célokhoz segítséget nyújt a 2006-ban átadott utánpótlásközpontja is, amelyben többek között működik egy olyan szimulációs labor, ahol a legkülönbözőbb fejlesztéseknek tudják alávetni a fiatalokat. A technikájukat videós analízissel javítják, de táplálkozási és pszichológiai teszteket is végeztetnek velük. Ezekkel a módszerekkel alapozzák meg, a náluk pallérozódó tehetségek jövőjét, hosszú távú, akár külföldi karrierjét.

SPORTPSZICHOLÓGIA ÉS DIETETIKA

Ha már apszichológiát fentemlítettem, picit boncolgassuk a témát futballspecifikusan is. Apszichológia, illetve egy adott helyzet pszichés feldolgozása nagyon sok esetben előjöhet a labdarúgásban – rövid felsorolás a teljesség igénye nélkül:

– mentális felkészítés (győzni akarás, küzdeni tudás, alázatstb..)
– súlyosabb sérülés feldolgozása
– a hibák feldolgozása
– a mentálisan is felkészült tinédzserekkönnyebben megtalálják az összhangot/egyensúlyt a sport és az élet (jelen esetben az iskola) között
– gyors döntéshozás elősegítése – kognitív képességek (emlékezet, téri gondolkodás, reakcióidő, figyelem) fejlesztése
– a fejlesztésnek köszönhetően a fiatal sportoló jobban tűri a stresszt és a nyomást
– szerepe lehet egy új csapatba kerülésnél is

A sportpszichológiához hasonlóan érdemes rámutatni konkrét területekre a dietetika kapcsán is (már csak azért is, mertsajnos meg kell állapítanunk, hogy az az utánpótláskorú sportolók szakmaitájékozottságaegyáltalán nem megfelelő a sporttáplálkozástilletően):

– alapvetően más a fejlődő szervezet szükséglete, mint a felnőtt sportolóé
– a még fejlődésben lévőknél egyensúlyba kell hozni ateljesítményta növekedéssel
– a sporttáplálkozás arról is szól, hogysportágspecifikusan és egyénre szabottan is meghatározza a táplálkozást
– a szülővel együtt kell képezni a labdarúgót, hiszen ő az, aki leginkább vásárol és eteti gyermekét, tehát nekik is megfelelően tájékozottnak kell lenniük
– az fontos lehet, hogy a fiataloknál is megjelennek már a versenyzés egyes fázisai (felkészülés, verseny időszakstb.), hogy az egyes időszakokat is meg tudja különböztetni a fiatal sportoló a táplálkozást illetően is
– a dietetikus tanácsokkal segíthet, hogy a fiatalok biológiai aspektusait megfelelő módon tudjuk feltérképezni, vizsgálni

A cél tehát az, hogy a fiatalok minél korábban megismerkedjenek a profi sport adottságaival és arra fel is készüljenek. Ehhez később több területen is (étkezés, életmód, mentális felkészülés) alkalmazkodniuk kell, azonban sokkal könnyebb lesz számukra, ha már fiatalon megismertetjük velük az egyes módszereket, így azok szokássá, rutinná válhatnak az életében.

Ennek apropóján kollégáimmal készítettünk egy kérdőívet a témában, aminek a kitöltésével segítséget tudnak majd nyújtani a kedves olvasók is a tapasztalatok feldolgozásához, hogy lássuk a felvetett kérdésekkel kapcsolatos közvélekedést.

A kérdőív itt érhető el! Köszönjük azok segítségét, akik a kitöltéssel hozzájárulnak a tapasztalatok összegzéséhez!