Ötödosztály után NB II – Varga Barnabás után Kántor Kevin is felhívná magára a figyelmet

Sokan talán értetlenkedtek, amikor a Honvéd a téli átigazolási időszak végén szerződtette a legutóbb a svájci ötödosztályban szerepelt, korábban Kaposváron nevelkedett Kántor Kevint, aki azonban első három NB II-es meccsén két gólt szerzett. A Soroksár ellen látványos, ollózós mozdulattal talált be, győztes gólt szerzett a meccsen, míg legutóbb, a Csákvár ellen 11-est harcolt ki, azzal egyenlítettek a meccsen a kispestiek, és 2–1-re végül meg is nyerték a találkozót. A Csákvár elleni volt az első meccse, melyen kezdőként szerepelt, 74 percet játszott, összességében pedig az ötödik NB II-es találkozóját játszotta, és fokozatosan egyre nagyobb szerepet szán neki Feczkó Tamás vezetőedző, ő pedig fontos szerepet játszik abban a tavasszal, hogy a Honvéd már elkerült a kieső helyről.

Kevin az én közreműködésemmel került Kispestre. Az édesapja, a korábbi kiváló röplabdázó Kántor Sándor ajánlotta a figyelmembe a csatárt, és miután láttam őt játszani és információkat, véleményeket gyűjtöttem róla, az volt az érzésem, hogy legalább a hazai NB II szintjén hosszú távon is megállhatja a helyét.

Kicsit hasonlónak érzem a történetét Varga Barnabáséhoz, aki évekig külföldön alacsonyabb osztályú csapatokban futballozott, ő is megfordult az ötödosztályban, csak nem Svájcban, hanem Ausztriában. A Ferencváros csatárát is több magyar klubnak ajánlottam, amikor elkezdtünk együtt dolgozni, de csak az NB II-es Gyirmótnál láttak benne fantáziát, ezért 2020-ban szerződtették, a 2020–2021-es idényben pedig 12 góllal főszerepet játszott abban, hogy a Gyirmót feljutott az NB I-be.

Arról persze most még nem beszélhetünk, hogy Kántor Kevin feljut a Honvéddal, mert egyelőre az NB II-ben küzdenek a bennmaradásért, de Varga Barnabáshoz hasonlóan egy jó felépítésű, jól fejelő csatárról beszélünk, akiben itthon eddig nem láttak fantáziát, nem adták meg neki a bizonyítási lehetőséget, pedig több NB II-es csapatnál járt tesztelésen.

Játékosügynökként nem először találkozom azzal, hogy azok a későn érő játékosok, akik itthon nem járják végig egy akadémián belül a különböző lépcsőfokokat, nem tudnak már tinédzserként berobbanni, U-válogatottban szerepelni, ezért több évet NB III-ban, esetleg NB II-ben vagy alacsonyabb szinten, külföldön szerepelnek, kikerülnek a hazai szakemberek látóköréből, és már nagyon nehezen tudnak később arra a szintre kerülni, ahol a képességeik alapján a helyük lehetne. Sok esetben csak a szerencsén múlik, hogy nem kallódnak el ezek a játékosok. Varga Barnabás mellett ide sorolhatjuk a közelmúltból Sigér Dávidot, akiből talán még stabil NB I-es játékos sem lett volna, ha 2017-ben nem jut fel a Balmazújvárossal az NB II-ből, ami után az élvonalban olyan teljesítményt nyújtott, hogy 27 évesen szerződtette a Ferencváros, amelyből aztán a válogatottba is bekerült. Hasonló Nikitscher Tamás története is, aki 21 évesen még az NB III-as Makóban futballozott, jelenleg pedig már a spanyol élvonalbeli Valladolid válogatott labdarúgója.

Nikitscherben, Sigérben és Vargában közös, hogy utánpótláskorukban nem láttak bennük fantáziát, nem szerepeltek a korosztályos válogatottakban, így meglehetősen mélyről kellett felküzdeni magukat az élvonal és a felnőtt válogatott szintjéig. Nekik szerencséjük volt, de a harmad- vagy ötödosztály szintjén már sokan elveszítik a motivációjukat és egy későn érő vagy éppen sérülések miatt a pályafutása korai szakaszában hátráltatott játékos (mint Sigér vagy Nikitscher) nem biztos, hogy el tud jutni arra a szintre, amire egyébként a képességei feljogosítanák. Ez azért is fordulhat elő, mert Magyarországon nem igazán működik az utánkövetés „intézménye”. Nincs olyan adatbázis, illetve monitoringrendszer (amit alapvetően az edzők vagy a szövetség által megbízott megfigyelők tudnának működtetni, tartalommal megtölteni), ami által a későn érő, illetve alapvetően tehetséges, de valamiért kicsit háttérbe szoruló játékosok fejlődését nyomon lehetne követni. Példának okáért, Varga Barnabást évekig senki nem nézte meg a hazai szakemberek közül, hiába szerzett 57 meccsen 35 gólt az SV Eberauban, majd később szintén 57 meccsen 51 gólt a Mattersburg II-ben (hasonló példa lehet a jövőben a debreceni születésű, Amerikában nevelkedett, jelenleg pedig a szlovén másodosztályban szereplő, ebben az idényben 21 bajnokin hét gólt szerző Tanyi Barnabás is). 

Kántor Kevin Olaszországban született, majd itthon a Kaposvár utánpótlásában nevelkedett, aztán fiatalon külföldön folytatta, olasz utánpótláscsapatokban szerepelt. Az elmúlt három évben különböző svájci csapatokban játszott, legutóbb a Malcantone-ban, amit azért választott, mert a környéken lakott a testvére. A svájci alacsonyabb osztályokban azonban hiába szerzett gólokat és hiába járt legalább négy hazai csapatnál is próbajátékon, szerződést, tétmeccsen bizonyítási lehetőséget sehol sem kapott – Pécsen, még az előző idényben például közel egy hónapig tesztelték, de végül nem láttak benne fantáziát. Ellentétben Feczkó Tamással, Kevin pedig lelkes, gólra törő játékkal hálálja ezt meg. Hogy neki 25 éves korára (októberben lesz 25) sikerül-e ugyanúgy az NB II-ből kiemelkednie, ahogy szintén 25 évesen Vargának sikerült, most még kérdéses, de innentől már csak rajta múlik – a lehetőséget megkapta. A története pedig egy újabb példa, ami ráirányítja a figyelmet, a scouting és a későn érő játékosok utánkövetésének fontosságára.

Ezek a témák is szóba kerülnek majd a Football Education Center következő, májusi, budapesti scoutképzésén, amit az IDSOCCER szakmai portál az elmúlt években két alkalommal is beválasztotta a világ tíz legjobb játékosmegfigyelő tanfolyama közé.