Kanada – mindenekfelett

Amúgy az amerikaiak esetében ez ért. Ôk a tavalyi szégyenteljes 13. hely után – még belegondolni is ijesztő, egy évvel ezelőtt Helsinkiben az alsóházban, a kiesés elkerüléséért játszottak – az idén egészen az elődöntőig masíroztak úgy, hogy közben a világbajnoki címre ácsingózó vendéglátó cseh csapatot is kiejtették, méghozzá büntetőkkel.
Hogy aztán a szombat késő esti, svédek elleni elődöntőben már nem nagyon volt esélyük?
Na bumm… Peter Laviolette, az amerikaiak szövetségi kapitánya sem fogta fel tragikusan a történteket, a találkozót követő sajtótájékoztatón is inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy milyen jól helytálltak a nagyon jó svédekkel szemben. Az eredményt tekintve (3–2) ebben van is igazság, ám hozzá kell tenni, hogy ez tipikusan az a helyzet, amikor az eredmény nem tükrözte híven a felek közötti különbséget: a nagy varázsló Forsberg vezérelte kék mezesek egyszerűen jobbak voltak.
És ezt érezték az amerikaiak is.

A szlovákok pedig igyekeztek túltenni magukat a Kanadával szemben elvesztett elődöntő okozta sokkon – az amerikai Rick Looker játékvezető egy erősen vitatható gólt adott meg, s ezzel nyertek 2–1-re a juharlevelesek –, hogy aztán legalább a bronzéremmel kárpótolják magukat, no meg a Sazka Arénában fantasztikus miliőt teremtő szurkolóikat, akik a hétvégét kihasználva átruccantak Prágába.
A két kapus parádézott, Lasák és Conklin is mindent védett, s miután a 10 percnyi ráadás sem hozott döntést, következtek a büntetők. Két-két jó kísérlet után először a szlovák Hossa hibázott, majd a negyedik sorozatban csapattársa, Gaborík is rontott. Minden szempár Westrumra szegeződött: ha belövi vége, ha nem, tovább folytatódik. Az amerikaiak 7-ese nekilódult, egy leheletfinom csellel Lasákot elküldte balra, ő pedig a jobb alsóba passzolta a pakkot.
A gyakorlatilag hazai pályán játszó szlovákok összezuhanva nézték az amerikaiak boldogságát: az 1996-os bécsi bronz után nyolc évvel ismét dobogóra állhattak, s hadd tegyem gyorsan hozzá – mivel a bronzmeccsen egy hajszállal mégiscsak jobbak voltak az érezhetően még mindig az elődöntőben történtek hatása alatt álló Hossa-csapatnál –: teljesen megérdemelten.
Miként az sem lehetett vitás, hogy a két tavalyi döntős – akkor a kanadaiak a hosszabbításos finálé végén 3–2-re nyerni tudtak svédek ellen – az idei teljesítménye alapján rászolgált az újrázásra.
A szándék mindkét oldalon megvolt, bár eleinte a skandinávok tettek többet a sikerért: az 1. percben ugyan még kimaradt Jönsson helyzete, nem sokkal később már a gólörömtől tombolt a Sazka Aréna 17 ezer, többségében sárga, háromkoronás mezbe öltözött szurkolója, Höglund ugyanis magabiztos kézzel lőtte a ziccerét a bal felsőbe. Továbbra is a svédek irányítottak, a 8. percben Forsberg álompasszával Alfredsson lépett ki középen, és Luongo mellett a jobb sarokba bombázott.
Eldőlt?
Ugyan… Egy kanadai csapat sohasem adja fel. Miközben Rob Niedermayer Forsberg letaglózásáért éppen a 10 perces fegyelmijét töltötte a büntetőpadon, Tarnström igencsak bután eladott egy korongot a saját harmadában, s bár Morrison még elpuskázta a ziccert, az érkező Smyth az üresen árválkodó kapuba emelte a pakkot.
Parádésan indult a második harmad: az 5. percben Briere találta telibe elemi erővel a svéd kapuvasat, a korong Höglund elé pattant, aki a bal oldalon egészen Luongo kapujáig száguldott, tökéletesen passzolt keresztbe, és a lendületből érkező Salomonsson úgy lőtte ki a jobb felső pipát, hogy a bal kapuvasról pattant oda a korong.
Az egész meccs káprázatos játékot hozott, a svédek álomszép támadásaira a juharlevelesek nem csupán válaszoltak, hanem időnként még űberelni is tudták azokat. Ilyen volt például a 35. és 36. perc: előbb Bouwmeester csodapassza után lőtt a keresztvas alá Heatley, nem sokkal később pedig Horcoff a saját lába között maga mögé csúsztatott korongját tette tovább Rob Niedermayer, s Nylander – Cooke-ot megelőzve… – a saját hálójába vágta a pakkot. Ôrület.
Hát lehet ezt felülmúlni…?
Bouwmeester nem sokat várt a válasszal: a harmadik harmad nyitányaként zseniális passzt kapott Heatleytől, majd csatárokat megszégyenítő módon (merthogy ő bekk) finoman ellőtte a korongot Lundqvist lába között. Aztán minden eldőlt: a finnek, a szlovákok, illetve most a svédek ellen is hátrányból talpra álló kanadaiak Cooke találatával becsukták a kaput az északiak előtt, így 23. alkalommal ülhettek fel a világbajnoki trónra – és minden tekintetben a világ tetején vannak, ennyi vb-aranya ugyanis senki másnak nincs. ---- 5 ---- E