Kizárásos alapon zajlik a küzdelem

Az idén más okból prüszkölnek az NHL háza táján, ugyanakkor már-már bizonyosnak látszik: nyolc és fél évtizeddel később megint elmarad az egyetemes hokisport csúcseseménye, a Stanley-kupa-finálé. Legalábbis jelenleg oly mély szakadék tátong a profiliga tulajdonosai, valamint a játékosokat képviselő szakszervezet között, hogy az a legteljesebb mértékig áthidalhatatlannak tűnik.

Tíz esztendeje ásták meg a sírt

Amerikában nem ritkák az efféle huzavonák, a négy nagy profiliga egyike sem úszta meg egy szaftosabb "lockout" nélkül az utóbbi két évtizedben (lockout: kizárás - a tulajdonosok úgymond kizárják a sportolókat addig, amíg meg nem születik azok kollektív szerződése, ebben lefektetik mindazon jogokat és kötelezettségeket, amelyeket az egyéni megállapodások megkötésekor figyelembe kell venni). Arra azonban még nem volt példa sem a futballistáknál, sem a kosarasoknál, sem a baseballosoknál, hogy úgymond egy komplett idény belemenjen a levesbe. Nagyon úgy fest, hogy a hokisoknál most ez megtörténik.
Az egész tíz éve kezdődött. 1940 után újra a New York Rangers nyerte meg a Stanley-kupát, márpedig az mindig dupla akkora visszhangot kelt a médiában, ha valamelyik New York-i csapat nagyot alkot. Disneyék ekkor szálltak be a hokibizniszbe az Anaheim Mighty Ducksszal, a hátszélnek hála a Kacsák logója volt ekkoriban a legkeresettebb márka az összes között, lekörözve valamennyi sportág portékáját (trikók, sapkák, bögrék, egyéb ketyerék). Marketingesek a hoki eladhatóságáról zengtek ódákat, a kosárlabda fölé helyezték akkoriban - ehhez képest a tulajoknak és a szakszervezetnek ősszel sikerült annyira összerúgniuk a port, hogy az akkori (103 napig tartó) lockout felzabálta a szezon felét. Mire megegyeztek, elhamvadt az 1994-es nagy fellángolás tüze, a sportág visszacsúszott oda, ahol addig volt: a negyedik helyre a nagy jenki csapatsportok rangsorában.
Egyszersmind az akkor kötött kollektív szerződés megágyazott a jelenlegi helyzetnek, minthogy semmiféle féket nem tartalmazott a játékosok fizetésével kapcsolatban. Az elmúlt tíz év során pedig szépen elszaladt a ménes. Tíz éve 733 ezer dollár volt az átlaggázsi az NHL-ben - ma 1.8 millió. És ez már sok. A harminc együttes közül 19 évről évre veszteséget termel, azaz folyamatosan feji a tulajok pénztárcáját, akik pedig azért vásárolták meg a csapatokat, hogy profitot hozzanak nékik. Ez azonban szinte képtelenség, minthogy a bevételek 75 százaléka megy el a hokisok fizetésére, ami a piacgazdaságban egészségtelenül magas aránynak számít. Az elmúlt tíz évben 1.8 milliárd dollárt buktak a nagyfőnökök a számukra előnytelen kollektív szerződésen, ezért most, hogy a megállapodás lejárt, úgy döntöttek, radikális változtatásokra van szükség.
Feltételeik között szerepel, hogy a gázsik a bevételek 50 százalékát emészthetik fel csupán, s hogy garantáltan csökkenteni kell a költségeket; amit a játékosszakszervezet az NBA-ból ismert fizetési sapka bevezetéseként könyvel el, ezért hallani sem akar róla. A liga tagadja, hogy fizetési plafonban gondolkodna, de tény, hogy a számításai szerint így az átlagfizetés 1.8-ről 1.3 millióra esik vissza, ami azért még mindig nem a "nincs mit a tejbe aprítani" kategóriája. ---- A szakszervezet ellenben maximum öt százalékot engedne, plusz bevezetne egy "luxusadót", amelyet egy bizonyos jövedelemhatár fölött juttatna vissza a tulajoknak a fizetésekből, ez évi 100 millió dollár pluszt jelentene a másik oldalon. Ám ott csak mosolyognak ezen.
A jelenlegi gazdasági helyzetben ugyanis több olyan gárda is akad, amelynél kevesebb mínuszt jelent a szezon teljes elmaradása, mintha hokiznának, és fizetni kéne a sportolókat. Márpedig a vezérek elszántak: összedobtak egy 300 milliós alapot (fejenként egy tízest tett be mindenki), amiből a lockout idején esetleg "nehezebben lélegző" tulajdonostársakat segítik. Ez a kirakatintézkedés - a valós elhatározottságot pedig az a mondat tükrözi, amely a Carolina Hurricanes tulajából, Peter Karmanosból szakadt ki nemrég egy juniormeccsen: "Hozzá fogjuk igazítani a fizetéseket a bevételeinkhez, akárhogy is zsémbelnek és nyekeregnek a játékosok." Szép. Igaz, épp Karmanos volt az, aki 1998-ban megpróbálta elcsábítani a Detroittal összekapó Szergej Fjodorovot, mire a Red Wings nagyfőnöke, Mike Ilitch gyorsan megszavazta az orosz zseni által kért 28 millió dollárt, az NHL akkori No. 1 fizetését. Kvázi nem csupán a játékosok makacssága elítélendő - de az önmérsékletet nem igazán ismerő, óriási összegeket költő tulajdonosok bőkezűsége is.
A nagy baj persze az, amiről Neal Pilson, a CBS Sport egykori elnöke beszél: "A hokisok csúnyán felülértékelik magukat, amikor azt hiszik, hogy a média és a szurkolók majd nyomást gyakorolnak a ligára a megegyezés érdekében. Az Egyesült Államokban koránt sincs olyan súlya a hokinak, mint Kanadában. Itt senki sem ismeri fel a játékosokat, ha bemennek egy üzletbe vásárolni. A szurkolók többsége már játszott futballt, kosarazott, a baseballba is belekóstolt már, a hoki viszont távol áll a többségüktől, ezért véges az elérhető nézettségi szint."

A feleség szava is döntő lehet

Ezért játszanak a tűzzel a jégmezők lovagjai. Az NHL-nek már régóta nincs fiksz összeget garantáló tévés szerződése: az NBC csupán a reklámidőn hajlandó osztozni, pénzt nem ad a ligának. Bár már a régi megállapodás sem volt valami fényes, 600 millió dollár öt évre, ami az NFL 17.6 milliárdjához képest aprópénz. Azaz a hokinál a bevételek döntő hányada a szponzorpénzekből és a jegyeladásból származik, ám a szurkolók az államokban - a 30-ból 24 együttes az USA-ban székel, s csak hat kanadai van - hamar elfordulnak majd a korongosoktól, s találnak maguknak más szórakozást, ami sötét kilátásokkal fenyeget.
Megoldás? A hoki vagy a baseball sorsára jut, amelynél az 1994-es lockout (ami miatt a teljes rájátszás elmaradt) okozta sokk négy évre kiürítette az arénákat, s csupán a McGwuire-Sosa home-run csata hozta vissza a nézőket a lelátókra. Vagy belátják az érdekeltek, hogy a marakodásra rámehet az egész sportág. E tekintetben legalábbis figyelemre méltó az Edmonton Journal szakírójának válasza arra a kérdésre, hogy meddig tart majd a mostani lockout. "Karácsonyig. Akkor egyre több feleség teszi fel a kérdést, hogy apu, nem tudnánk mi megélni 1.3 millióból is? És ha apu nemmel válaszol, akkor kirúgják otthonról. Itt fog eldőlni a huzavona." ---- A szlovákokhoz hasonlóan az NHL-szünetben hazatérő cseh csillagok is csak a töredékét keresik annak, amit a tengerentúlon kapnak, jóllehet a pontos pénzösszegeket nem lehet tudni.
Persze a legnagyobb sztár, Jaromír Jágr élcelődését, amely szerint "egykoronás szerződése" van, nem lehet komolyan venni, de tény, hogy abból a 11 millió dollárból, amelyet a dúsgazdag New York Rangerstől kap évente, megvehetné ideiglenes csapatát, a Rabat Kladnót.
Itt az egész klub költségvetése ötször kisebb, mint Jágr keresete… Állítólag sem Jágr, sem a Litvínovban játszó Rucinsky, sőt a Plzent erősítő Straka sem kap annyit, mint a törzstagok. Az NHL-sztárok - ahogyan a vezetők mondják - csak besegítenek.
A fiatalabbak 100-200 ezer cseh koronát zsebelnek be havonta, a menők 200-350 ezret. Ehhez még hozzászámítandó a győzelemért járó prémium - ez 10, illetve 40 ezer, és néhány klub a játékosok biztosítási díjába is beszáll bizonyos összeggel.
A legjobban állítólag azok a "zsoldosok" jártak, akik nem anyaegyesületükben kötöttek ki, hanem a leggazdagabb klubokhoz szegődtek: Eliás, Hnilicka, de még a szlovákiai Pálffy is 300-400 ezer koronát kap havonta, és a különböző jutalmakat beleszámítva ez évi 3.5 millió koronára is rúghat. A cseh extraligában az évi átlagkereset 1.5 millió korona.

Az Interliga is erősödik

Az NHL-ből Európa felé zúduló áradat hatással van természetesen a magyar csapatokra is. Kezdjük a már ismeretes rendkívüli hírrel: Szuper Levente a Dunaújvárost erősíti a következő idényben.
Sajnos rossz hír jóval több akad. A szlovén bajnok Olimpijától ugyan több válogatott játékos a nagy rivális Jesenicébe távozott (mindkét szlovén gárda a Volán és a DAC ellenfele az Interligában), viszont a ljubljanaiak három NHL-es játékossal erősítettek. Manny Malhotra, a 24 éves csatár korábban a New York Rangers, tavaly a Dallas Stars és Columbus Blue Jackets színeiben szerepelt, Bryan Willsie, a 26 éves jobbszélső a Colorado, tavaly pedig a Washington együttesében, Matt Pettinger, a 24 éves balszélső pedig a Washington soraiban lépett jégre. Az egyik legjobb szlovén hokis, Tomaz Razingar a tengerentúli hazatérők miatt a jelek szerint kiszorul a cseh Extraligás Pardubicéből, és visszatér Szlovéniába - szintén a Jesenice soraiba.
A Kontinentális-kupa január 7. és 9. között esedékes székesfehérvári négyesdöntőjében érdekelt Dinamo Moszkvához hazatért a Buffallo eddigi csatára, Makszim Afinogenov, a szlovák Zvolen együttesét pedig a Nashville sztárja, Vladimir Országh erősíti majd. Eddig sem volt túl sok esélye az Alba Volánnak ebben a sorozatban a bravúrra, a sztárok érkezésével, ha lehet, még nehezebbé vált a magyar csapat helyzete…

Európába utaztak át

Az elmúlt hetekben több mint 200 NHL-játékos utazott át Európába, hogy az átmeneti (?) szünetben is hokizhasson. Íme, néhány, Európába szerződő sztár neve!

Csehország: Tomás Kaberle (Toronto - Kladno), Jaromír Jágr (New York Rangers - Kladno), Martin Rucinsky (Vancouver - Litvínov), Milan Hejduk (Colorado - Pardubice), Martin Straka (Los Angeles - Plzen), Jaroslav Spácek (Columbus - Plzen), Jan Hlavac (New York Rangers - Sparta), Roman Hamrlík (New York Islanders - Zlin). Svédország: Sami Salo (Anaheim - Frelunda), Brendan Morrison (Vancouver - Linchöping), Tomas Holmström (Detroit - Lulea), Shawn Horcoff (Edmonton - Mora), Henrik és Daniel Sedin, valamint Markus Näslund (Vancouver - MODO), Peter Forsberg és Tomi Salo (Colorado - MODO). Oroszország: Ilja Kovalcsuk (Atlanta - Kazanj), Alekszandr Frolov (Los Angeles - CSZKA), Makszim Afinogenov (Buffalo - Dinamo Moszkva). Szlovákia: Marián Hossa (Ottawa - Dukla Trencin), Pavol Demitra (St. Louis - Dukla), Lubomir Visnovsky (Los Angeles - Slovan), Vladimir Országh (Nashville - Zvolen). Finnország: Michael Nylander (New York Rangers - Karpat Oulu), Pasi Nurminen (Atlanta - Pelikans Lahti). Svájc: Joe Thornton (Boston - Davos), Rick Nash (Columbus - Davos)