Nem ez lesz a magyar hoki napja

Hiába hagyták el a lengyel csapatok az Interligát, a magyar gárdák helyzete nem lett könnyebb. Az NHL játékossztrájkja miatt Európába szétáramló amerikai tehetségek közül néhányan ugyanis Szlovéniában landoltak. A Volán-Ljubjana meccs után a Stanley-kupagyőztes Brian Willsie, a stabil elitligás Manny Malhotra és az NHL-ben még maradandót nem alkotó, de szépreményű Mike Pettinger is elmondhatja már, hogy járt a székesfehérvári jégcsarnokban. Utóbbi már gólt is szerzett...
Pedig nem játszott rosszul az Alba: a helyzetek alapján akár meg is nyerhették volna a találkozót. Sokkal többet, lendületesebben támadtak a hazaiak, a kapu előtt azonban sem szerencsések, sem határozottak nem voltak, ellentétben a szlovén gárdával, ráadásul a vendégek finn kapusa, Satosaari is remek napot fogott ki. Két szép gólra azért így is futotta a Volán erejéből: Kovács Csaba a félpályától a vendégvédelmen átkígyózva talált be, a sérülése után rögzítőkötéssel, de magát nem kímélve játszó Kövér Gábor pedig magyar pályán ritkán látható beleérős gólt szerzett, ezeket leszámítva azonban nem jártak sikerrel a hazai próbálkozások.

Ráadásul Fortuna (és kissé a játékvezetők is) elpártoltak a magyar csapattól: az utolsó percben 3-2-es szlovén előnynél Pat Cortina lehozta Budai Krisztiánt, a kapus nélkül felálló Alba ellen pedig nem toroltak meg egy szabálytalanságot a "zebrák" a támadóharmadban, így Pettinger a kevéssé jogszerűen megszerzett korongot az üres kapuba lőhette, megfosztva ezzel a Volánt az egyenlítés lehetőségétől.

A DAC eközben Szlovéniában, az Acroni Jesenice otthonában kísérelt meg helytállni, ám Ladányi egyszem góljára a hazaiak héttel válaszoltak. Ez nem a magyarok napja volt.

Interliga:
Alba Volán-FeVita - Olimpija Ljubljana 2-4 (0-0, 1-1, 1-3).
Acroni Jesenice - DAC-Invitel 7-1 (4-0, 1-0, 2-1)
Slavija Ljubljana-Medvescak 2-1 (hosszabbítás után)

Magyar kupa, az elődöntőbe jutásért:
Miskolci JJSE-Győri ETO HC 5-4 (0-0, 2-3, 2-1, 1-0)
Az aranygóllal győztes Miskolc az elődöntőben az Alba Volán-FeVitával játszik, az Újpest ellenfele a DAC-Invitel lesz. ---- A hétközi játéknap fehérvári főszereplője vitathatatlanul az immáron magyar válogatott védő, Sille Tamás volt, aki két góljával döntő érdemeket szerzett a Slavija 5-3-as ljubljanai legyőzésében.
- A Slavija egyáltalán nem gyenge csapat, ezért külön is öröm, hogy idegenben tudtuk legyőzni őket. A csapatunk első két gólját nekem sikerült szereznem, ami szerintem fontos pillanatokban esett. Az ellenfél kétszer is vezetést szerzett, amelyet mindkétszer nekem sikerült egalizálnom. Emberhátrányból kaptuk az elsőt, majd emberelőnyből, egy 3-2-es szituációt követően előttem adódott lövőhelyzet és sikerült kihasználnom a lehetőséget. Aztán ismét a szlovének jutottak vezetéshez, majd egy kontránál ugyancsak 3-2-es szituációt sikerült kialakítanunk, Palkovicstól kaptam egy remek passzt, elsőre még védett a kapus, de másodikra, a kipattanóból már a hálóba találtam.
- Milyen ez az idei bajnokság, ismét a lengyel klubok nélkül?
- A tavalyi nívósabb volt, a lengyel csapatok jók voltak. De a mostani sem rossz, a szlovének is egyre erősebbek az évek múlásával, ráadásul most kiegyenlítettebb az erőnléti viszony, a Medvescak is erősödött, ami jót tesz a bajnokságnak, élvezetesebbek a meccsek.
- Mit szólt a keret és személy szerint Ön a csapat-, egyben sortárs ifjabb Ocskay Gábor kiválásához?
- Egyelőre úgy fogjuk fel és így viszonyulok én is a történtekhez, hogy Gábor sérült, ideiglenesen pótolni kell őt. Nem gondolunk arra, hogy esetleg... Két hónapos pauzát írtak elő számára egyelőre az orvosok, bízunk benne, utána visszatérhet közénk.
- Immár egy komplett felkészülést is végigcsinálhattak az új, kanadai edzővel, egyben szövetségi kapitánnyal, Pat Cortinával. Árulja el, a taktika része, hogy a korábbiaktól eltérően nincsenek komplett, állandó csapatrészek vagy az edző még keresi a sorokat?
- Inkább a taktika része. Amíg korábban stabilan az első sorban kaptam szerepet, addig mostanra nincs értelme első-második-harmadik sorról beszélni. Edzőnk mindig cserélgeti a sorokat és azon belül is a játékosokat. Soronként van egy mag, három-négy játékos, és hozzájuk mindig mások csatlakoznak negyedikként-ötödikként. Európára, az európai hokira talán inkább az állandó sorok a jellemzőek, majd meglátjuk, ez a kanadai módi milyen eredményt hoz. Úgy látszik, Kanadában, a kanadai iskolában, de Pat Cortinánál mindenképpen ez szerves része a játéknak, a taktikának. ---- A jó felépítésű - 175 centiméter, 95 kilogramm - szlovákiai csatár, Kövér Gábor a nyáron érkezett a fehérváriakhoz. Gólerős játékával gyorsan az ördögök meghatározó emberévé vált. Mivel magyar származása ellenére magyarul egyelőre nem beszél, csapattársát, az évekkel ezelőtt ugyancsak Szlovákiából "importált" Sille Tamást kértük segítségül a tolmácsolásban.
- Mikor térhet vissza? - kérdeztük még a pénteki Interliga-találkozót megelőzően az utóbbi mérkőzéseket ujjsérülés miatt kihagyó légióst.
- Úgy készülök, hogy pénteken már pályára lépek.
- Hogyan érzi magát nálunk, a fehérvári csapatban és úgy egyébként a mi kis hokivilágunkban?
- Nagyon jól. És ezt most nem a kötelező udvariasság mondatja velem, hanem tényleg így is érzem. Jó csapatba kerültem és az Interliga színvonalára sem lehet panaszom.
- Árulja el, korábban is ilyen termékeny gólszerző volt?
- Azt hiszem, nem lehetett rám panasz, szezononként a húsz-huszonöt gólomat mindig megütöttem.
- Ismerte korábban a fehérvári csapatot, egyáltalán, hogyan került képbe a Volánnál?
- Sille Tomi ellen többször játszottam ellenfélként, ő is szervesen közreműködött abban, hogy idekerültem. Engem informált a csapatról, a Volánt pedig rólam.
- Árulja el, mi motiválta akkor, amikor Magyarországra igazolt?
- Nagyon sok minden. Éreztem szakmai kihívást is egy új, számomra ismeretlen közegben és...
- És?
- Ez egy kicsit távoli, de szeretnék egyszer a magyar válogatottban is szerepelni.
- És ez miért olyan távoli? Nyakunkon az olimpiai selejtező, aztán pedig tavasszal a hazai rendezésű Eb. Gólerős csatárra mindig szükség van a csapatban, mi akadálya a honosításnak?
- A honosítás lehet, hogy működhetne, de van egy IIHF-szabály, amely szerint csak az a játékos játszhat a válogatottban, amely már két évet lehúzott az ország valamelyik klubcsapatában. Ezt Sille Tominak is ki kellett várnia, én sem kerülhetem meg, bármennyire is szeretném.
- Egyedül él Magyarországon?
- Igen, de van családom, feleségem és egy ötéves kisfiam.
- Őket miért nem hozta magával?
- Sok meccs és edzés van, nem akartuk, hogy sokat legyenek egyedül egy új, ismeretlen helyen. Úgy voltunk vele, először én jövök egyedül, felmérem a terepet, a lehetőségeket, "belakom" az új környezetet, aztán majd ők is követnek. Ez az elképzelés, jövőre talán már meg is valósítjuk.
- Addig mit csinál egymaga, amikor nincs edzés és meccs?
- Sokat vagyok Sille Tomival, akinek nem győzöm elégszer megköszönni, hogy segít a beilleszkedésben. Együtt járunk ebédelni, ha van időnk beülünk valahová egy kávéra. Elolvassuk az újságokat, tájékozódunk arról, mi történik otthon és... És itthon...