Veretlenül estek ki a mieink

Különösen Knutsen kiválása érinthette érzékenyen a vendéglátókat, hiszen a norvég válogatott legnagyobb csillaga jó néhány évet lehúzott már az NHL-ben, s most, hogy az ismert okok miatt szünetel az észak-amerikai profiliga, Svédországban, a Djurgardens IF csapatánál üti a pakkot.
Odaát tehát Roy Johansen szövetségi kapitány keretéből ezúttal ketten hiányoztak, a mieinknél pedig ugyebár Ocskayval, Svasznekkel, Orsóval és Kangyallal már eleve nem számolhatott Pat Cortina. Tehát e tekintetben még mindig ez utóbbinak volt oka a panaszra. Kapusposzton viszont kellemes gondok nyomasztották a mieink szakvezetőjét, aki végül is a két első számú kapus közül Szuper Leventének szavazott bizalmat.
Ladányi ígéretes lövésével kezdődött a meccs, majd a csapatok átköltöztek a magyar térfélre, ám a védelem jól szűrt, így igazán nagy helyzetbe nem kerültek a hazaiak. Egészen a 7. percig, amikor a Vas János kiállítása miatt emberelőnyben lévő norvégok Vikingstad révén vezetést szereztek. A gólnál Szuper élénken reklamált - nem is alaptalanul -, mondván, hogy a csatár lábbal továbbította a pakkot a hálóba, ám ez a szlovák játékvezetőt nem hatotta meg.
A gól után kiegyenlítettebbé vált a játék, bár az igaz, hogy egy-két kivételtől eltekintve a kapusokat nem nagyon foglalkoztatták a csapatok. Nem úgy a második harmadban: a 23. percben Ladányi tette a korongot a jobb oldalon érkező Vas Márton elé, az újvárosi támadó átvette, vezette egy kicsit, majd Harstad-Evjen lábai között a hálóba bombázott.
De nem sokáig volt döntetlen.
Nem sokkal később ugyanis Hansen lövése csorgott be a magyar kapuba, de - és ez nem csak az elfogultság íratja a tudósítóval - ez a találat sem volt teljesen egyértelmű: kívülről úgy tűnt, hogy a játékvezető már belefütyült az akcióba, amikor a korong bevánszorgott a hálóba és a gólbíró jelezte a gólt.
Lelke rajta…

A mieink persze reklamáltak, majd - így kell ezt kérem - nemes bosszút álltak. Miközben Fodor a büntetőpadon ücsörgött, Hoffmann korongjával Sille lódult meg, s Harstad-Evjent elfektetve a bal sarokba passzolt.
Egyenlítés, ráadásul emberhátrányból!
A harmadik etap hihetetlen izgalmakat hozott: a szlovák játékvezető úgy szórta a magyaroknak a kiállításokat, mintha kötelező lett volna, így a korong többnyire a mieink harmadában volt. A szenzációs védekezésnek, no meg Szupernek köszönhetően viszont sikerült kihúzni mindet (egyszer még egy kétperces kettős emberhátrányt is!), hogy aztán az 58. percben megdermedjen a levegő a stavangeri jégcsarnokban. Szélig alig hagyta el a felezővonalat, amikor úgy gondolta, hogy bepasszolja a pakkot a norvégok harmadába. A palánkra lőtt korong teljesen összezavarta Harstad-Evjent, akinek így sikerült összeszednie az év potyagólját.
Ezt a címet legfeljebb egy másik "lepke" múlhatja felül: a tavaszi oslói vb-n a norvégok a felezővonalról kaptak gólt, amit… naná, hogy Szélig lőtt.
Hiába no, ez az ő specialitása…

Az meg Peter Jonaké, hogy mindenképpen kiejtse a magyarokat. Mert ezt láthatóan elhatározta, s ez ellen nem volt apelláta. Ha már nem segített a számtalan kiállítás, ha kevésnek tűnt az addigi két, igencsak véleményes norvég találat, hát besegített a harmadiknál is: az 59. percben Thoresen ugyanis teljesen egyértelműen a feje fölül ütötte a korongot a magyar kapuba - ezt csak az nem látta, aki nem akarta… - ám a derék szlovák magas bot helyett gólt ítélt.
No comment…
Ehhez tényleg nincs mit hozzátenni, legfeljebb annyit, hogy a Cortina-csapat végül - a norvégoknak a jobb gólkülönbségük miatt a döntetlen is elegendő volt a továbbjutáshoz - veretlenül búcsúzott az olimpiai selejtezőtől, pedig nem ezt érdemelte.
De Peter Jonakra ezen az estén sajnos nem voltak felkészülve a mieink…

Miként értékeli a játékvezető ténykedését?
Pat Cortina szövetségi kapitány: - Szívesen megnézném a mérkőzés felvételét, de egészen biztos vagyok abban, hogy a harmadik norvég gólt magas bot előzte meg, s hogy a második találatuknál már belefújt a sípba és jelezte, hogy áll a játék. Úgy érzem, a játékosok mindent tőlük telhetőt megtettek, ezen a meccsen az egész csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Nem jutottunk tovább, de úgy, hogy egyszer sem kaptunk ki, s ez mindennél többet mond. Mindent egybevetve jó és hasznos tornán vagyunk túl.