"Megleptük a norvégokat"

Márpedig az már előre tudvalevő volt, hogy kettő együtt nem megy…
Jobb híján tehát lesz, ami lesz alapon nekivágott a válogatott a stavengeri három mérkőzésnek, mégpedig azzal a felkiáltással, hogy ha netán elmarad a továbbjutás, akkor sincs ok a szomorkodásra, mert - miként azt Kovács Csaba, a szövetség szakmai alelnöke is megfogalmazta - egy fantasztikusnak ígérkező négycsapatos tornával kárpótolhatjuk magunkat.
Nos, mint az az elmúlt napok eredményei alapján már ismert, a Pat Cortina irányította válogatott ugyan a várakozásnak megfelelően az olimpiai selejtező utolsó mérkőzéséig, sőt annak is az utolsó pillanatáig versenyben volt az F-csoport első helyéért, ám végül be kellett érnie a házigazda norvégok mögötti ezüstérmes pozícióval. Köszönhetően mindez elsősorban annak a szlovák Peter Jonak játékvezetőnek, aki a mindent eldöntő norvég-magyar meccsen valóban mindent eldöntött: két hazai találat biztosan, de talán még a harmadik is az ő lelkén száradt. És mindehhez csak egy megjegyzés: ezen a szinten egy továbbjutást eldöntő meccsnek az ilyen mértékű "elvezetése" egyáltalán nem tekinthető mindennaposnak…
"Nagyon erős csapattal álltak ki a norvégok, tele voltak külföldön játszó sztárral, miközben nálunk az alapcsapatból néhány emberre a sérülése miatt eleve nem számíthattam. Ennek ellenére sikerült meglepnünk a vendéglátókat, akik bizony sokat köszönhetnek a bírónak. Nagyon örülök, hogy a csapat ilyen körülmények között is így helytállt, s bár nem jutottunk tovább, de veretlenek maradtunk" - mondta a magyar együttes kanadai szakvezetője, akit láthatóan egy kicsit megviseltek az utolsó találkozón történtek, még órákkal a lefújás után is bosszankodott. Persze, ez érthető, ugyanis egy nagy siker lehetőségét vették el a magyar válogatottól. Viszont az is igaz, hogy ebben a szezonban bőven lesz még mód a javításra, lesz még olyan torna, ahol bizonyíthat a magyar hoki.

"Az előttünk álló időszak legfontosabb eseménye kétségkívül az áprilisi debreceni divízió-1-es világbajnokság lesz, akkor kell a legjobban szerepelnünk, az elkövetkezendő hónapok mérkőzései is az arra való felkészülést szolgálják" - mondta még a selejtező előtt Cortina (ezáltal nem is lehet utólagos magyarázkodásként értékelni a szakember szavait…), aki bizonyára a stavangeri három mérkőzésről is számtalan fontos információt tárolt el a fejében. Egy szövetségi kapitány számára sokféle tanulsággal szolgálhatott ez az olimpiai selejtező, egyvalami azonban egészen biztos: a jövő tavaszi világbajnokságon papíron éppen az a kínai válogatott lesz a mezőny leggyengébb tagja, amely most alaposan megizzasztotta a végül 18 másodperccel a lefújás előtt értékesített Ladányi-büntetővel 4-3-ra győző magyarokat.
Azaz alaposan fel kell majd kötni azt a bizonyos fehérneműt…
S e tekintetben talán nem is baj, hogy februárban hazai közönség előtt, Budapesten tesztelheti majd Pat Cortina a játékosait, mégpedig - nem akármilyen lista… - a stabilan a világ élmezőnyéhez tartozó német, a két évvel ezelőtti világbajnok szlovák és a világ- és olimpiai bajnoki címvédő kanadai válogatott ellen, ahelyett, hogy Svájcban, egy - legyünk őszinték - reménytelennek tűnő kvalifikációs tornán küzdjön a csapat a 2006-os torinói játékokon való szereplés jogáért a svájci, a dán és a japán nemzeti együttessel. Bár annak is meglett volna a "romantikája", hiszen a Cortina szerint mindig győzelemre játszó magyar válogatottnak ott a dánok és a japánok ellen is lehetett volna keresnivalója.
Erre most nyugodtan mondhatja bárki, savanyú a szőlő. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy két nagyszerű lehetőség közül az egyik rajtunk kívülálló okok miatt elúszott ugyan, de a másik megmaradt, s ennek kell örülni, hiszen ezáltal egy Magyarországon válogatott szinten soha nem látott erősségű, A-csoportos színvonalú torna megrendezésére lesz lehetőség.
És ez jó.
Még akkor is, ha ezért az egyik ujjunkat, Jonak úrnak is köszönhetően, meg kellett harapnunk… ---- T ---- &