Alba Volán-DAC: közte öt

Fehér mezben az újvárosiak, kékben a fehérváriak.
A fehérek az utóbbi hetek jó eredményeinek köszönhetően duzzadnak az önbizalomtól, a kékek pedig azt mondják, ők mostanában rendre nyerni tudtak Újvárosban.
Az Acélbikák úgy vélik, nagyon jó sorozat van mögöttük, hiszen az elmúlt három évben mindig ők nyerték meg a Magyar Kupát, mivel a fehérvári "ördögök" azzal válaszolnak, hogy amikor ők számítottak esélyesnek, akkor veszítettek, így hát most, amikor merőben más az alapállás, miért ne nyerhetnének.
Egyvalamiben viszont megegyezik a véleményük: a fehérváriak és az újvárosiak is maguknak akarják a kupát és a vele járó 750 ezer forintot. Mert az bizony mindkettőjüknek jól jönne…
Fehér mezben a címvédő, kékben pedig a bajnok.
Nagy az iram, nem taktikáznak, egymásnak esnek a csapatok. A szurkolók meg élvezik. Az újvárosiak valamivel veszélyesebbek kapura, amit a harmadik percben kihagyott Erdősi-helyzet is alátámaszt. Nem sokkal később Ladányi teszi szenzációsan a korongot a lendületből érkező Horváth ütőjére, de a válogatott védő sem tud betalálni Budai kapujába. Közben kezd magához térni az Alba is, már Szupernek is akad védenivalója, ám ettől függetlenül az ember úgy érzi, hogy a Volán-támadásokban nincs benne a gól. Fodor azonban nem az érzésekre hagyatkozik: a tizedik percben járunk, amikor egy Palkovics, Tőkési kombináció végén egy hazai védő közreműködésével elé kerül a korong, s ő a kiszolgáltatott helyzetben lévő Szuper mellett a kapuba lő.
Előny a vendégeknél.

Még javában ünnepelnek a fehérváriak, amikor a másik oldalon Azari átadása után Kaszala robog el a bal oldalon, de Budai ezúttal is hárít. Azután a 13. percben újra robban az Alba-bomba: miközben a kétperces kiállítását töltő Borsos a büntetőpadon csücsül, Sillétől Holeczyhez kerül a pakk, és a tengerentúlról érkező hokis mattolja a nemrégiben még ugyancsak "odaát" védő hálóőrt.
Egyharmadnyi játék után meggyőző a Volán előnye.
Nem sokkal később pedig már több is mint megnyugtató: nem egészen hat perc kell ahhoz, hogy a vendégek megduplázzák az előnyüket, és ezzel gyakorlatilag mindent eldöntenek. Előbb egy buli után Kovács bombáz a bal felső sarokba, majd pedig egy szépségdíjas támadás végén Sille emel a jobb felsőbe.
Ez nem Szuper meccse…
Bár igazából nem tehet a gólokról, de akkor is… Nem szokott ő ennyi idő alatt egy négyest kapni. Vigasztalják is a társak, de hát ez abban a pillanatban vajmi keveset ér.
Kiállítják Gröschlt, s ez a lehetőség kicsit felvillanyozza a megroggyanni látszó Acélbikákat: Kaszala puskáz el egy ziccert, majd Ladányi és Peterdi is követi a példáját. Budai mindannyiszor remekel.
Budai jó, sőt, nagyon jó.
És amikor már ő is verve van, a "hazai" kapuvas sem segít a DAC-nak: a 31. percben Ladányi bombája után kifelé pattan a korong. Egyelőre próbálkozik a Ferber-csapat, de amellett, hogy nem játszik jól, szerencséje sincs. Közben pedig a másik oldal érthető módon nyugodt, és egyre jobb. Ráadásul a kegyelemdöfés sem marad el: a 35. percben járunk, amikor Kiss távoli lövését Szuper egyszerűen bevédi.
Óriási potyagól!
"Öt null, öt null!" - skandálják a fehérvári szurkolók, meg egy kicsit sajnálkoznak is - persze meglehetősen gúnyosan - az ellenfélen, a dunaújvárosi oldalról azonban nincs válasz.
A csend mindent elmond…
A bajnoki címvédő székesfehérváriak három év után a kupát is begyűjtötték
Visszafogottan, igazi tűz nélkül játszottak a csapatok. Minden eldőlt. Már kevés az ütközés, kevés a kapura lövés, kevés a helyzet. Az albások legszívesebben már ünnepelnének, az újvárosiak pedig bizonyára felednék ezt az egészet. A 47. percben Tokaji lő mellé ígéretes helyzetből, odaát viszont Kövér még egyet beledöf az Acélbikákba: elcsíp egy korongot, lekorcsolyázza Tokajit, és Szuper mellett a kapuba emel.
Fél tucat.
A meccs előtt egyöntetű volt a vélemény, hogy kevés gólos, szoros derbi lesz a kupadöntő. Hát egyik sem jött be…
Miként a vendéglátóknak sem sikerül semmi. Pedig van emberelőny, van Horváth-lehetőség, és van Vas-ziccer is, de Budai mindenhol ott van. Azaz majdnem mindenhol: az 56. percben már nem ér oda Ladányi jobb alsó sarokba tartó lövéséhez, tehát kettős emberhátrányban előfordul az ilyesmi. A végére marad még néhány lövés és védés, csak hogy a fehérvári kapus ne rossz emlékekkel távozzon, aztán már az ünneplésé a főszerep.
A kékek boldogok, a fehérek szomorúak: három év kihagyás után újra az albások örülhetnek, s ezzel immár ötödik alkalommal viszik haza Székesfehérvárra a serleget.
A Rexroth Magyar Kupa 2004. évi győztese az Alba Volán-FeVita - megérdemelten. ---- Szélig Viktor: - A játék nem tükrözte az ilyen nagy különbséget, de egyszerűen nem volt szerencsénk. Ami máskor befelé szokott, az most mind kifelé pattant. Szomorú vagyok a közönségünk miatt, de lehet, hogy túl nagy teher alatt játszottunk.

Kangyal Balázs: - Az eredmény ellenére kiegyenlített mérkőzés volt, mi viszont jobban értékesítettük a helyzeteinket. A nagy hátrány után kinyílt a Dunaújváros, és ez nekünk még jobban kedvezett. Végre magasba emelhettem a kupát is!

Budai Krisztián: - Óriási játékkal az idény legjobb teljesítményét nyújtva nyertünk. Kapusszemmel nézve, nekem az első lövések "megvoltak", Szupernek meg nem. A shot out-ot picit sajnálom, de a lényeg, hogy végre nyertünk.

Palkovics Krisztián: - Az döntött, hogy jól kezdtünk. Végig nyomás alatt tartottuk az ellenfelet, később meg aztán beindult a henger. Szenzációs, hogy csak egy gólt kaptunk, viszont hatot lőttünk, és annak is nagyon örülök, hogy a hat közül ötnél jégen voltam. ---- Pat Cortina, az Alba Volán vezetőedzője: - A végeredmény ugyan meggyőző fölényt mutat, ám ennél sokkal szorosabb volt a küzdelem a jégen. Az első két gólnál szerencsénk volt, Budai védései bejöttek, így sikerült elhúznunk, de ez fordítva is történhetett volna. Nagy sikert értünk el, gratulálok az egész csapatnak!

Björn Ferber, a DAC-Invitel vezetőedzője: - A mi hibáinkból nyert az Alba Volán. Rengeteg helyzetünk volt, de egyszerűen képtelenek voltunk a kapuba találni, és egyre görcsösebbekké váltunk. A Volán talált két gólt az elején, s utána már futhattunk az eredmény után.