Meglehetősen nehéz feladat úgy döntőt játszani, hogy a kifényesített kupa már ott díszeleg a pálya mellett.
A Jesenice csapatkapitánya, Dejan Varl szemezett a serleggel melegítés közben, a Volán pedig tudta, hogy két elvesztett mérkőzés után harmadszorra már nem hibázhat a fináléban. Nem kis teher. Pláne úgy, hogy a Jesenice menetelése során huszonöt Interliga-meccséből huszonötöt megnyert ebben az évadban. "Harcoljatok!" - szólt a buzdítás a tribünről a meccs kezdetén, pedig a harci kedvvel az első két meccsen sem volt gond, a fehérváriak Jesenicében is beleadtak apait-anyait. Csak hát… Vajon mire lesz elég az elszántság hazai közönség előtt? Nos, ez a hazai közönség eléggé hitehagyottnak tűnt, vele együtt a Volán is. A vendégek szerezték meg a vezetést, Kranjc suvasztotta be messziről egy szlovén emberelőny során a korongot, ám erre még hamar válaszolt a Volán. Ocskay élesen keresztbe lőtt passzából Palkovics vette be az Interliga legjobb kapusának, Kristannak a ketrecét.
Egyelőre partiban volt, küzdött a Cortina-gárda, ám aggasztó volt, hogy amikor igazán meglódultak a szlovénok, viszonylag könnyedén robogtak el Budai kapujáig. Villámgyors lőtt passzok, erőszakos, technikás csatárok (Razingar megkerülős csele után Szuna sokáig kereste a korongot), robusztus, kíméletlenül kemény védők (Tislarról kisebb hegyet is el lehetne nevezni Szlovéniában), remek kapusteljesítmény. Mi kell még? Nem csoda, hogy a Jesenice végigpüfölte az egész mezőnyt. A második harmadban a vendégek öt az öt ellen is beszorították a Volánt, majd Krjanc passzából Marcell Rodman vette be a kiszolgáltatott Budai kapuját.
Székesfehérvári ziccer a szlovén kapu elôtt – sajnos nem ez volt a jellemzô az Interliga döntôjének harmadik mérkôzésén (Fotó: Danis Barna)
"Sampioni!" - azaz bajnokcsapat, zúgta ekkor az ötvenfős vendég kórus, hiszen érett a huszonhatodik győzelem. A játékrész végén Tislar is beköszönt, a fehérváriak pedig mintha szép lassan megadták volna magukat, nem volt a játékukban átütőerő, viszont küzdöttek, hajtottak tovább becsülettel (még a meccs végén is vetődtek a korong után). A harmadik húsz perc kezdetén érkezett a kegyelemdöfés: emberelőnyben tanítanivalóan kipasszolgatták, Rozic pedig befejezte a szlovén villámakciót. Már-már kezdett békés mederben csordogálni a mérkőzés, amikor Rusznyák emberhátrányban talált gólja felpezsdítette a történéseket, ismét megjött a szurkolók hangja, és újult erővel rohamozott a Volán, ám Golicic távoli lökete végképp lelohasztotta a reményeket. A Volán és a Jesenice között korántsem akkora a különbség, mint mondjuk a Hortobágy és az Alpok között, ám ezúttal nem volt esély. A szlovének veretlenül nyerték az Interligát, a szurkolók görögtüzet gyújtottak, a játékosok pezsgőt fröcsköltek. Dejan Varl nemhiába kacsingatott a serleg felé…
A két csapat a döntő előtt megegyezett, hogy a jesenicei meccseket szlovén, a fehérváriakat pedig magyar bíró vezeti, azaz nem kérnek semleges játékvezetést. Az első két meccsen lejtett is a jég (a szlovén spori ténykedése folytán négy, illetve huszonnégy perc volt a kiállítások aránya - naná, hogy a Volán "javára"), a harmadik meccsre azonban a vendégek semleges, szlovák bíróért kiáltottak. Játékból jeles, sportszerűségből nem annyira… ---- M ---- &