Két kanadai kalandja

- Igyekeztünk pillanatnyi tudásunk legjavát nyújtani, reméljük, sikerült még inkább népszerűsíteni a hokit Magyarországon - összegzi az itt eltöltött napokat a jégen villámgyors manővereket produkáló Niedermayer. - Hihetetlenül jól éreztük magunkat, otthon, Kanadában csakis jókat mesélhetek majd.
- Mi a három legérdekesebb élmény, amelyet az otthoni haveroknak mindenképp elmesél majd?
- Annyi minden történt velem… Csak hármat választhatok? No lássuk csak! Elképesztően jó a magyar konyha. Lehet, hogy felszedtem néhány kilót, de a töltött káposztának, csirkepaprikásnak, mákos gubának egyszerűen nem tudtam ellenállni. Második az itteni emberek vendégszeretete, kedvessége, legalább száz új barátot szereztem másfél hónap alatt. Harmadikként pedig mindenképpen azt említeném, hogy meglepően jó a magyar hoki. Már amikor ideértem, kellemesen meglepődtem ezen, a játékosok képzettek, a meccsek érdekesek. Jasonnal megnéztük a helyszínen a döntő negyedik mérkőzését, a tévében pedig a hetediket, nagyon magas színvonalú, kemény meccsek voltak.

- Azt hittem, a Fradi nyitott pályáját a Kisstadionban mindenképpen megemlíti az első háromban…
- Hű, tényleg, ez némileg módosítja a sorrendet. Olyat még nem pipáltam, amikor ott álltunk négyezer néző előtt, és sűrű pelyhekben zuhogott a hó. Az életre szóló élmény volt. Sajnos elmaradt a meccs, pedig még soha pályafutásom során nem játszhattam hóesésben.
- Ha én is beleszólhatok - veszi át a szót a hátvéd Strudwick -, nekem nagyon tetszett Budapest. Érdekel a történelem, megrázó élmény volt a Terror Házában testközelből megismerni a kommunizmust, amelyről odaát csak hallottunk. A tengerentúlon legtöbben azt sem tudják, hol van Magyarország, csak sejtik, hogy valahol Európában, én viszont elmondhatom, hogy megismertem az ország történelmét, kultúráját. Csodálatos épület a Parlament, a Bazilika, a budai vár, az Opera.
- Volt olyan pillanat, amikor azt kérdezték maguktól, mi a francot keresnek itt?
- Mindig mindenhol vannak hullámvölgyek, de soha nem volt egy pillanat sem, amikor megbántam, hogy Budapestre jöttem hokizni - vallja be Niedermayer. - Nagyszerű érzés volt látni a fradis srácokat örömmámorban az öltözőben, miután legyőztük a Volánt. Amikor vesztettünk, amikor elbuktuk az Újpest elleni ötödik bronzmeccset, persze én sem voltam boldog, az volt a mélypont. No meg az, amikor az első meccsen nem játszhattam a szemsérülésem miatt. Roszszul kezdődött az itteni túra, de minden jó, ha jó a vége.

- Mi a különbség az itteni és az ottani edzések között?
- Az NHL-ben egymást érik a mérkőzések, így edzeni jóval kevesebbet kell, persze ha megfelelő formában van az ember. Sokkal rövidebb, mindössze háromnegyed órás edzéseink vannak, ám sokkal intenzívebbek, az eligazítás után negyvenöt perc megállás nélküli száguldás következik, pihenő nélkül. Soronként gyakorlunk, külön a csatárok, külön a védők, abban az összeállításban, ahogy a következő mecscsen jégre lépünk majd. Ezzel szemben Magyarországon öt játékos gyakorol együtt, így kisebb a variációs lehetőség a meccseken, és a gyakorlatokat hosszú szünetek szakítják meg.

- Mekkora a különbség a NHL és a magyar bajnokság színvonala között?
- Nálunk való igaz, sokkal gyorsabb, keményebb a játék - mondja őszintén Strudwick. - Hátvédként megszoktam a rengeteg kemény ütközést, azt, hogy a pakk átvétele után egy másodpercem van kezdeni vele valamit, s máris felkennek a palánkra. A magyar meccseken azért volt időm szétnézni, korcsolyázni. Az NHL-ben egy-egy meccs előtt még abból is fel kell készülnöm, hogy ki a legnagyobb bunyós az ellenfélnél, s hogy jobb vagy bal kezes-e az illető. Egyébként az első évadomban rendszeresen elkalapáltak, aztán megtanultam magam megvédeni, itt ilyen trükköket nem kellett bevetnem. De ne keseredjenek el, dolgozni kell tovább keményen, s ha még több edző és fedett csarnok lesz, összejön a kiugró eredmény is, már most meglepően jó az, amit láttunk önöknél. Nagyon élveztem a játékot a Fradiban, feltöltődtem, megújultam. Amikor az első meccsen gólpasszt adtam, önkéntelenül felugrottam örömömben. Olyan volt, mint gyerekkoromban, a játék öröméért játszani. Talán ez az igazi, nagybetűs SPORT, nem pedig az üzletszerű, kíméletlen profizmus… ---- M ---- &