Helytállás a vb-címvédő ellen: négy góllal kaptunk ki az oroszoktól

Pillanatok alatt meglátszott, hogy mi vár majd ránk a világbajnokságon: az ellenfél gyakorlatilag a saját alapvonalunkig jött előre letámadni, amihez nem vagyunk hozzászokva, főleg nem azon a sebességen, ahogy a világbajnok Oroszország játékosai közlekednek. Ennek volt eredménye, hogy a hatodik percben Horváth András nem számított rá, hogy leütközik a saját kapunk mögött, de ez történt, Alekszandr Raduljov visszatette a pakkot középre, és Oleg Szaprikin nyugalomban a bal felsőbe emelhetett, 1–0.

Pozitívum volt azonban, hogy az első két emberhátrányunkat szépen kivédekeztük, amelyek után egy-két lövésre is futotta meg, de így is Szuper Levente szerepelt a legtöbbet. Ebben nincs semmi szégyellni való, hiszen az A-csoport legjobb válogatottja játszott ellenünk, pontosabban néha velünk. A fehér mezesek rendre felálltak öt az öt ellen is, nagy forgalmat csináltak Szuper előtt, hogy a kapus ne lásson tisztán, míg a szélső emberek keresztpasszokkal a tökéletes helyzetre törekedtek. Ilyenből viszont nem sok adódott, az átadások sokszor pontatlanok voltak. Amikor ütőre jött azonban a passz, Raduljov nem hibázott, 2–0.

A második harmadban inkább felnőttünk a feladathoz, mint az elsőben, többet is támadtunk, de ez is kimerült néhány lövésben. Ladányi Balázs járt a legközelebb a gólhoz: a támadó harmad közepe tájáról, balról megeresztett lökete a bal felső saroknál súrolta a kapuvasat.
Mégsem csökkent, hanem nőtt a különbség a szünetre: egy távoli lövés megpattant a Szuper helyére beálló Hetényi Zoltán előtt állók egyikén, és a bal alsó sarokba csorgott, 3–0.

Mindazonáltal nem állítható, hogy ne lett volna ekkora különbség a két csapat között: ügyesek az oroszok, ezt tudtuk eddig is, csak most meg is tapasztalhattuk: úgy jöttek el a védekező harmadunk közepéig, ahogy akartak. A kapusaink viszont állták a sarat: sem Szuper, sem Hetényi nem tehetett a kapott gólokról.

A harmadik játékrészben pár percnyi mezőnyjáték után Holéczy Roger állhatatossága és Ilja Brizgalov bizonytalansága nyomán Benk András közelről szépített: Holéczy egy orosz bekk mellől középre piszkálta a korongot, amire Brizgalov nem vetődött ki, így Benk odaérhetett az orra elé, 3–1.

A következő támadásból a tarthatatlan Raduljov irgalmatlan nagy kapuvasat lőtt, majd Oleg Szaprikinnel adogatva ketten mentek Hetényire, aminek csak gól lehetett a vége, 4–1.

A finisben 2+2 perccel büntettek minket, amiből Anton Kurjanov bevitte az ötödik találatot: ez volt az első emberhátrány, amit nem tudtunk kivédekezni a meccsen, előtte hatot igen, 5–1.
Dicséretet érdemelnek a fiúk, hiszen a hivatalban lévő világbajnok ellen teljesítettek úgy, hogy semmi okuk a szégyenkezésre: betaláltak és megúszták öt kapott góllal, ami a két ország hokikultúrája közti különbség alapján nem is reális. Sokkal jobb annál.