A kék mezes olaszok takarékos üzemmódban is megverték a hollandokat (Fotó: Szabó Miklós)

Alighogy bedobták a korongot, gyakorlatilag az első támadást góllal zárta az olasz válogatott: a 21. másodpercben Luca Ansoldi pakolt be a jobb alsóba a harmadvonalról egy emberest. Nem sokkal később fór formájában kaptak lehetőséget az egalizálásra a hollandok, ezzel szemben már a negyedik percben kétgólos hátrányba kerültek.

Akkor a hollandok leghátsó embere a félpályánál késlekedett, a rutinos Giulio Scandella lecsapott rá és a korongra, majd az emberhátrányos ziccert higgadtan értékesítette. Kevéssel később a hollandok is ziccert alakítottak ki emberhátrányban, de kihagyták. Az enervált hollandokat egy újabb kiállítás pörgette fel a játékrész hajrájában, akkor össze is jött a szépítés – második szándékból, a kapusról kijövő lecsorgóból –, de a játékot az olaszok irányították. (2–1)

A picit tempótlan harmadkezdést váratlanul villámgyors holland kontra törte meg a 25. percben, amelyet a két támadó ziccerben gólra váltott: egál. No, nem sokáig, egy fórt szépen kidolgozott akció végén használtak ki az olaszok, így visszavették a vezetést. A felvonás további része közepes tempóban zajlott, a hollandok ritka vendégek voltak az ellenfél harmadában, még inkább a kapu előtt, az olaszok pedig nagyon nem erőltették a dolgot. Megelégedtek azzal, hogy tartották, járatták a korongot, és többször megvárták, amíg az ellenfél hibázik, ahelyett, hogy hibázásra késztették volna őket. (3–2)

A záró harmad még a korábbiaknál is visszafogottabb teljesítményt hozott, kevés eseménnyel. A hollandok végképp elkészültek az erejükkel, az olaszok pedig úgy lehettek vele: ha odaérnek ötvenes tempóban is a célállomásra, minek menjenek százzal – sőt akár hatvannal is… (3–2)

Az olaszok változatlanul nem meggyőzőek, ettől függetlenül lehetnek rejtett tartalékjaik, ha a rivális nagyobb erőkifejtésre ösztönzi őket.