A MÉRKŐZÉS ONLINE TUDÓSÍTÁSÁT ITT OLVASHATJA!

A pénteki összecsapásnak az adott felvezetést, hogy a vasárnap részleges bokaszalag-szakadást szenvedő Bartalis István csütörtökön edzésre jelentkezett, és végül játékengedélyt kapott. A felnőtt válogatottban bő egy hete bemutatkozó fiatal center két felkészülési mérkőzéssel a háta mögött első világversenyén is jégre korcsolyázhat a nagyválogatottban, mindjárt egy hazai rendezésű vb-n.

A kapuban ismét változás történt. Hollandia ellen Hetényi Zoltán kezdett, másnap Dél-Korea ellen Szuper Levente állt ketrecünk előtt. Pénteken ismét a fehérváriak fiatal kapusa kapta meg a bizalmat – reményeink szerint sok dolga nem lesz –, azt viszont még nem tudni: szombaton, az olaszok ellen melyik magyar kapus kezd? Az Olaszországban is légióskodó Szuper, aki így ugyancsak két mérkőzésen lépne jégre a Papp László Sportarénában, vagy Hetényi, aki pénteken játéklehetőséget kapott, hogy formában maradjon, ellentétben a rutinos kollégával.

Szövetség kapitányunk, Ted Sator mindenesetre nem szaladt előre, egyelőre nem volt hajlandó az olaszok elleni ütközettel foglalkozni. Mint azt a szakember többször hangsúlyozta: „A szombattal és Olaszországgal egyelőre nem foglalkozom, Bartalis szerepét sem ehhez igazítjuk Spanyolország ellen, hanem ahhoz, hogy nyerjünk. Egyszerre csak egy meccsel törődjünk!”

A pénteki nap első összecsapásánDél-Korea három góllal (6–3) nyert Hollandia ellen. A narancsosok hiába vezettek 2–1-re a második harmad elején, bő tíz perc alatt négy gólt kaptak, ezzel elúszott a hajójuk. Az ázsiaiak két vereség után első győzelmükkel rögtön elérhető közelségbe hozták maguknak a bronzérmet. Hollandia ezzel a találkozóval letudta vb-szereplését – egy győzelem és három vereség –, szombaton hivatalosan szabadnapos. Dél-Korea így amennyiben igazolni tudja a Spanyolország elleni erőfölényét – jelenleg egy győzelemnél és két vereségnél járnak –, harmadik helyen végezhet. És akkor az időközben megtelt arénába megérkeztek az este főszereplői, a magyar, illetve a spanyol válogatott!

1. HARMAD

Megvolt a bedobás, rögtön elhoztuk a korongot. A nyitányban elmaradtak a nagy magyar rohamok, mintha nem akartunk volna ajtóval berontani a házba. A lelkes spanyolok eredményesen szabtak gátat próbálkozásainknak. Az 5. percben aztán már lőttünk is: előbb Kovács Csaba, majd Pozsgai Tamás tüzelt középtávolról, de Ander Alcaine előbb testtel, majd mamuttal hárított. Ezt követően Hetényinek is akadt dolga, majd Ladányi Balázs szép megindulás után adott gólt érő passzt Vas Mártonnak, de utóbbi kicsit túlsiette a ziccert és nem tudta lekezelni a korongot. A 8. percben emberelőnybe kerültünk, első sorunk 1:20 percet töltött a jégen, többször lövésig is jutott, de nem született gól. Közben Sofron kőkemény, de szabályos ütközéssel búcsúzott és haragította magára az ellent. A »macizuhatagra« azonban nem kellett sokat várni ! A 10. percben Pozsgai majdnem a kék vonalról engedett el egy bombát, ami a spanyol kapuban kötött ki (1–0).

Majd' tíz percet állt a játék, amíg »macitlanították« a jeget, és újra a csapatoké lehetett a terep. Az esti macizás után elalvó spanyolok ellen Benk András növelte az előnyünket bő egy perccel később. Negyedik soros centerünk abszolút ziccerben játszott a koronggal és az ellenfél kapusával, majd harmadik szándékkal értékesítette a lehetőséget (2–0). Ha egy üzlet beindul, nincs megállás. A spanyolok ellen sem volt. Újabb perc elteltével Ladányi Balázs a palánk mellől, a bal szélről lőtt keresztbe zseniálisan, a túloldalon Horváth András érkezett, aki közelről a spanyol hálóba emelte a korongot (3–0).

Spanyol időkérés után folytatódott a mérkőzés, de nem sokáig. Miután a magyar kapu mögött egy közepesen erős ütközés után betört a plexi, ismét percekig állt a játék. Takarítás, majd pótlás. Hosszú harmadnak néztünk elébe, de legalább a kedvünk megvolt hozzá. A játékosok bementek közben az öltözőbe – ez már összesen plusz egy harmadszünet –, a nézők sokan a büfében kerestek, és találtak menedéket az eseménytelen percekre. A vezetőbíró úgy döntött, hogy előrehozza az első harmadszünetet.

A kényszerpihenőt követően két perc kellett, amíg megtaláltuk a ritmusunkat. Akkor Palkovics Krisztián kanyarodott föl a kapu mögül, és húzta a korongot a kapuvasra. Vittünk még két akciót, majd Kóger Dániel 15. percben történt gáncsolása miatt gyakorolhattuk a négy az öt elleni játékot. Zavarba viszont nem jöttünk, sőt, a 16. percben újabb gólt értünk el. Az ellenfél kapuja előtt Ladányi és Vas Márton letámadott, majd a megszerzett korongot utóbbi készítette le előbbinek – gyakorlatilag felálltunk négyen az öt ellen a rivális harmadában –, aki nem kegyelmezett (4–0). És még nem volt vége: Sille Tamás látta meg a jól helyezkedő Benket, aki középről, közelről a kapuba tolta a jó ütemű lőtt passzt (5–0).

Majd tízperces fogáskeresés után egy emberelőny indította be a magyar gólzuhatagot, és onnantól nem volt megállás. Még a közel félórás extra szünet – vezető gólunk után maci-, egy ütközés következtében plexieső – sem törte meg a mieink lendületét. Az első harmad hátralévő tíz percében ötöt számoltunk a spanyolokra, akik kevés ellenállást és lényegében semmi veszélyt nem jelentenek. Úgy a kapunkra, mint a biztos, nagy gólkülönbségű győzelmünkre.

2. HARMAD

A spanyoloknak érezhetően nem jött jól, hogy szünet nélkül mentek bele a második játékrészbe. Teljesen beszorultak a kapujuk elé, erős magyar nyomás után három perc sem kellett, és emberelőnybe kerültünk. Mezőnyfölényünk azonban meddőnek bizonyult, a spanyolok kibekkelték a két percet. Megjárattuk a korongot, megmozgattuk az ellent, de nem záporoztak a lövéseink a kapura. A 28. percben újabb emberelőnyhöz jutottunk, amit 24 másodperc alatt váltottunk gólra: Ladányi passzát Horváth András ütötte be (6–0). Sille kiállításánál Benk vitt tökéletes ziccert – spanyol mezőnyjátékos nem volt a saját harmadában –, de lövése a kapuvasról pattant a mezőnybe. Közben Bartalis már nemcsak akciónál, hanem mínusz egyes védekezésnél is pályára léphetett.

Amire kiegészültünk, a spanyolok addigra létszámban megfogyatkoztak, Palkovics Krisztián is gólt szerzett (7–0). Abszolút uraltuk a játékot és a mérkőzést, idő kérdése volt, mikor születik meg az újabb magyar találat. Nos, még a harmadszünet előtt. Az érdem a szemfüles Kovács Csabáé, aki a 36. percben Kóger kapusról lejövő korongját kotorta közelről a spanyol kapuba (8–0).

A második harmadban abszolút mezőnyfölényre tettünk szert az erejükkel egyre inkább elkészülő spanyolokkal szemben. Gyakorlatilag állandóra berendezkedtünk az ellenfél harmadába, és két fórt értékesítve – még hátrányban is vittünk ziccert –, valamint egy szemfüles találattal még meggyőzőbbé tettük a különbséget.

3. HARMAD

Szegény Alcaine kapott eleget, a záró részben a spanyolok kapuját így már José Luis Alonso védte. A cserekapus sem mostanában folyamodik majd munkanélküli segélyért – nem úgy a dologtalan Hetényi –, de az első percekben igencsak résen volt, több magyar akciót és lövést semlegesített. A változatosság gyönyörködtett ugyan, tartja a mondást, mi azonban emberhátrányban megint vittünk egy ziccert. Ezúttal Horváth András ülhetett le a büntetőpadra, míg Galanisz Nikandrosz viharzott el a jobb szélen, majd a kapu elé érve több ütemet várva a kapuvasat lőtte telibe.

Az újabb emberelőnyt aztán csak gólra váltották a spanyolok. A 41. percben Juan Brabo a kék vonalról lőtte ki kapunk jobb felső sarkát, Hetényi takarásban volt, nem látta a korongot (8–1). Nem sokat kellett várnunk a bosszúra, a 48. percbenPalkovics rutinosan vágott be egy kapu mögül visszatett korongot (9–1), majd Galanisz Nikandrosza 49. percben növelte az előnyt egy lecsorgóból (10–1).Az 52. percben 15 másodperc kellett egy magyar emberelőnyt gólra váltani, a csiki-csuki végén Kovács Csaba talált a kapuba (11–1). Az 53. perc végén aztán a fiatal Bartalis is betalált, öt az öt ellen úgy játszottuk ki a helyzetet, mintha emberelőnyben lettünk volna. (12–1)

Tegyük hozzá, nem először a mérkőzés folyamán. A spanyolok ereje már régen elfogyott, most már a kedvük is végleg elment, de nagyon. Valahol Gibraltárnál járhatott már akkor. Lélekben pedig egy hangulatos bodegában... Na, ez már tortillából is sok: az 57. percbenSofron a kapusról lejövő korongot verte be két lépésről. (13–1) Vége: HOKI K.O.!

Nagyszerű győzelmet aratott a magyar válogatott és lélekben erősen várhatja a szombati ütközetet Olaszország ellen. A spanyolok elleni kihoztuk a mérkőzésből a maximumot, a csapatnak még a végére is maradt ereje, hogy javítsa a gólkülönbséget és a kiszolgálja a közönséget. Ezt a pénteki győzelmet azonban gyorsan felejtsük el, hagyjuk a statisztikusokra és koncentráljunk ezerrel a szombat estére!