Amint arra számítani lehetett: dél-koreai rohamokkal indult a találkozó, a spanyolokon azonban nem érződött a péntek esti meccs fáradtsága és lelki kiszolgáltatottsága (13–1-es vereség a magyarok ellen), így lelkes védőmunkával hatástalanították a próbálkozásokat. A harmad jelenete volt, amikor a spanyol kapu elé takarítani érkező bekk ütközés helyett egyszerűen lepattant a dél-koreai csatárról és kapusát holttérből letarolva a saját kapujában kötött ki. Mindkét spanyol a jégen maradt, plusz megkapták a nyakukba az ellenfél támadóját és még egy védőt. A meccs Ander Alcaine kapus rövid ápolása után folytatódott. Miután a spanyolok a harmadik emberhátrányukat is kibekkelték, a dél-koreai szövetségi kapitány időt kért. Hiába, csapata nem pörgött fel, sőt, a harmad végén gólt kapott. Így amíg a 24 dél-koreai lövésből egyetlen találat sem született, a nyolc spanyolból egy csak összejött. 0–1

A második felvonás elején sem érződött a nagy fejmosás a dél-koreaiakon, akik továbbra is csak önmaguk árnyékának bizonyultak. Aztán a spanyolok egy ötperces emberelőnyből – a kemény palánkra lökésért még végleges is járt – lehetőséget kaptak, de másfél percnyi támadás után a hátralévő időben inkább saját harmadukban járatták a korongot. Ha azt vesszük, hogy a spanyol labdarúgók a dél-afrikai vb egyenes kiesés szakaszában elért négy darab 1–0-s győzelmükkel vb-aranyérmesek lettek, lehetett a taktikai húzásban észszerűség... A spanyol hokisokat ezen a szinten azonban még csak hasonló sem fenyegeti, de a jégkorong sem az a sportág, ahol hasonlót meg lehet úszni büntetlenül. A kiegészült Dél-Korea aztán végre valahára csak összekapta magát. Öt az öt ellen is saját harmadába szorították be a spanyolokat, és a felvonás hajrájában egy kapu mögül visszatett korongból csak egyenlítettek. 1–1

Dél-koreai hidegzuhany a harmadik felvonás elején. Hiába próbáltak meg erőt kifejteni, egy nem túl meggyőző spanyol támadás góllal végződött, fertályóra maradt, hogy igazolják a papírformát, ám nyoma sem volt bennük az átütőerőnek és a pénteki, Hollandia elleni remeklésnek. Talán az is bennük volt: a németalföldiek ellen aratott győzelemmel már elérhető közelségbe hozták maguknak a bronzérmet, szombaton majdcsak lesz valahogy a spanyolok ellen. Hát, nem nagyon lett... Peregtek a percek, olyan nagyon nem érződött a vész a dél-koreaiakon, bár a spanyolok legjobbjai így is Alcaine kapus volt. Az 53. percben aztán nem volt mentség. Egy távoli löket csak átjutott az élő spanyol falon és a lövésből semmit nem látó kapuson. Miután a hátralévő hét percben nem változott az eredmény – a hajrában a spanyolok időt kértek, de egyetlen észszerű taktikai húzásnak esetükben az tűnt, ha lehívták volna a dél-koreai kapust –, a rövid szünet után négy a négy ellen jöhetett a hosszabbítás, a tornán első ízben. 2–2

Helyzet nélkül telt el a túlóra fele, amikor a dél-koreaiak elcserélték magukat, így a spanyolok négy a három ellen komoly lehetőséget kaptak a győzelemre. Az ázsiaiaknak nem nagyon tetszett a bírói ítélet, kellett vagy fél perc, amíg az egyik játékosuk kiült a büntetőpadra és felálltak a jégre a játék folytatásához. Hét másodperc volt még hátra a spanyol előnyből, amikor egy furcsa góllal az ibériai válogatott megszerezte a győzelmet. Egy szinte vaktában előrelőtt korong a dél-koreai kapu mögötti palánkról igen furcsán pattant vissza, ez mindenkit becsapott – leginkább Eum Hjun Szeung kapust – és az érkező csapatkapitány, Salvador Barnola közelről a hálóba lőtt. 2–3