A moszkvai jégen himnusz helyett kocsmadal szólt a vb-aranyérmesnek

A szovjet érában Moszkva volt a fő bázis, előbb (1957) a svédek mögött másodikként végeztek az oroszok, majd kétszer pont a skandinávokat (1973, 1986), egyszer (1979) a csehszlovákokat maguk mögött tartva diadalmaskodtak. A 2000-es, balul sikerült szentpétervári vb-n nem sikerült bejutniuk a negyeddöntőbe, akkor a cseheké lett az aranyérem. A legutóbbi, 2007-es vb-n lenyűgöző kezdés után – hét meccs, hét győzelem – a finnek az elődöntőben állították meg a házigazda oroszokat. Előbbieket pedig a döntőben Kanada.

A MOSZKVAI NÉZŐK BARÁTKOZTAK A KANADAI HOKIVAL

Az 1957-es vb-n a szovjetek – akik 1954-es bemutatkozásuk alkalmával rögtön vb-aranyérmesek lettek – címvédőként vehettek részt, ami akkoriban egyben olimpiai bajnoki aranyérmet is jelentett. A szurkolók részéről ennek megfelelően nagy volt az elvárás a válogatottal szemben. A világ és az ország számára sokkal inkább politikai üzenete volt a moszkvai rendezésnek. A nézők eközben még csak barátkoztak a „kanadai hokival”, hiszen a „szovjet hokit” akkoriban elsősorban még a mára teljesen háttérbe szoruló bandy (jéglabda) jelentette. Amelynek nyomait viszont a mai napig ott találjuk az oroszokra jellemző iskolában: sok passz és technika.

Az újonnan átadott moszkvai sportpalotából kimerészkedő korongosok a Luzsnyikij stadionban valódi Winter Classic résztvevői lehettek: ennek megfelelően nemcsak egymással küzdöttek végig, hanem az időjárás viszontagságaival is. Március 5-én, a svédek elleni, döntőnek is beillő csatát (4–4) 55 ezren látták, ez évtizedeken át vb-rekordnak számított. A szovjetek végül veretlenül szorultak a második helyre. A legenda szerint a himnuszt játszó szovjet zenekart – amelynek tagjai ott szurkoltak közvetlen a pálya mellett, és akiket némiképp váratlanul ért, hogy nem a hazait kell játszaniuk – a svéd játékosok kórusa kísérte, volna... Ám többüknek nagy gondja adódott a szöveggel, így kellemetlen hebegéssé vált a győztes himnusza. A közelben lévő szovjet nézők és Roland Stoltz, a svédek csapatkapitánya igyekezett menteni a menthetőt, inkább átváltott egy mindenki által ismert és közkedvelt kocsmadalra. Amit aztán már mindenki egy emberként énekelhetett.

A 1973-es vb-cím óriási diadalmenet volt a házigazda szovjet csapat részéről, amely hét győzelemmel, és 100–18-as gólkülönbséggel tudta le az akkor hatcsapatos, kétfordulós tornát. Pontkirályként Vladimir Petrov 34 ponttal (18 gól, 16 assziszt) zárt, a századik orosz gólt szerző legenda, Borisz Mihajlov pedig a segédedző felajánlásának köszönhetően egy üveg örmény konyak birtokosa lett.

1979-ben ugyancsak imponáló fölénnyel, pontveszteség nélkül győztek a toronymagasan esélyes szovjetek, akiket 1986-ban sem lehetett otthon legyűrni. Így ültek vissza a csehszlovákok által előző évben, Prágában elbitorolt trónjukra.

ELLENFELEINK LESZNEK: A BELÁTHATATLAN ÉS A BELÁTHATÓ TÁVOLSÁG

Kiemelkedik a mezőnyből a világranglistán első helyen álló Kanada a maga 25 vb-aranyérmével és kilenc olimpiai diadalával. A vb-címvédő a tavalyi torna csoportkörét pontveszteség nélkül tudta le, az egyenes kieséses szakaszt pedig három győzelemmel 17–1-es gólkülönbséggel. A végjátékban csak a döntőben az oroszok lőttek ellenük gólt, a kapott hat ellenében... Öt, érem nélküli vb-t követően már éppen ideje volt, hogy valamit felmutasson a sportági feltaláló.

A finnek (4. hely a világranglistán) a legnagyobbakkal is képesek felvenni a versenyt, esetleges győzelmük még véletlenül sem számít meglepetésnek. Valami aprócska dolog azonban rendre hiányzik a mindig erős kerettel felálló finnek számára, hiszen két vb-aranyérmük van (1995, 2011), bár a további tíz érmük irigylésre méltó. Tavaly a házigazda csehektől kaptak ki a negyeddöntőben, 2014-ben viszont a döntőig verekedték magukat.

Az amerikaiak (5.) az északi testvér kanadaiak árnyékában élnek, válogatottbeli hiányosságaikat az NHL-ben kompenzálhatják. Azért két aranyuk van a hőskorból (1930, 1960), további tizenhat érmük azonban már tiszteletet parancsoló. Mostanság ritkán kerülnek dobogóra, speciel most vb-bronzérmesként indulnak. Tavaly a harmadik helyért a házigazda cseheket okították (3–0).

Az önálló Szlovákia (8.) gyorsan helyet követelt magának az elitben, sőt, 2002-ben aranyérmes lett, de gyűjtött már be a másik két éremből is. Legutóbb 2012-ben volt dobogós, tavaly viszont lemaradt a negyeddöntős rájátszásról.

A fehéroroszok (9.) számára az elődöntős részvétel egyelőre teljesületlen álom, legjobb helyezésük 2006-ból egy hatodik hely. Tavaly a hetedik helyen végeztek, Kanada kicsinálta őket a negyeddöntőben (9–0). Ettől függetlenül az elit biztos tagjai.

Miként a franciák (12.) és a németek (13.) is. Előbbiek a 2000-es évek elején azért szenvedtek pár évig a második vonalban – a 2001-es divízió 1 vb rendezői voltak, nagy reményekkel, aztán éppen mi ütöttük őket el a feljutástól –, az elitben ritkán osztanak számukra lapot. Két éve mondjuk szétlövésben (3–2) azért elkapták Kanadát a csoportkörben. Többnyire az alsó házba kerültek, de a kiesés annyira nem fenyegette őket. A közelmúltban Pat Cortina által is irányított németek erős bajnokságukra alapozva markánsabb szerepet töltetnének be az elitben, néhány fellángoláson kívül azonban többre nem futotta eddig tőlük. A 2010-es elődöntős részvételükre azonban büszkék lehetnek. Még akkor is, ha azt hazai pályán érték el. Kiegyensúlyozott szereplést követően Svájcot verték meg (1–0) a negyeddöntőben.