Ez már Sebők Balázs válogatottja – a hoki-vb értékelése

Ha kibírjuk azt a 15 másodpercet a britek ellen a hajrában, akkor sem lenne minden rózsás a magyar jégkorong-válogatott körül, csak éppen később, az eufória utáni időszakban elmélkednénk a javítandókról. Ám mivel nem bírtuk ki azt a 15 másodpercet, máris elkezdhetjük a gondok felfejtését, hátha találunk fejlődési pontokat is.

Azzal nemigen van mit kezdeni, hogy ezúttal is fürtökben dőltek ki az embereink sérülés miatt, és nem akárkik: például tavalyi csapatkapitányunk, a holtbiztosan top hatos csatárunk, Bartalis István, aki Hári Jánossal, Galló Vilmossal és Sebők Balázzsal egy hokinyelvet beszél, közülük hármat akár egy sorba is lehet terelni, vagy párokban rájuk bízni egy-egy csatársort, esetleg szétszórni őket. Mindebből látszik már, hogy Bartalis kiesésével nemcsak minőséget, hanem variációs lehetőséget és karaktert is veszítettünk – utóbbira még visszatérünk.

Nem volt kerettag a hivatalosan sérült Jesse Dudás sem, aki le nem mossa magáról, hogy csak az elit-vb érdekelte, a másodosztály nem, ugyanakkor nyilvánvalóan elfért volna a védelmünkben, miként Kiss Dániel is, ha nem lövik el a lábát az utolsó edzéseken. Edzőmeccsen sérült meg Bálizs Bence is, akit a bajnoki döntő MVP-jének választottak – de feltehetőleg az övé a legkevésbé érdekes sztori, mert nemhogy kettő, egy kapussal csináltuk végig a vb-t, Rajna Miklós sem kapott egy percet sem.

Pedig már 2015-ben, a feljutásunkkal záruló kiírásban is kijelentették: akkora terhelés a divízió 1/A hét nap alatti öt mérkőzése, hogy lehetetlen egy kapussal végigcsinálni, akkor Bálizs el is vitte az egyiket. Most értetlenül néztek egymásra sokan a csapat körül, hogy Rajna miért nem kapta meg az egyik hétköznapi meccset, tehermentesítve kollégáját. Vay Ádámot két éve nem láttuk itthon versenykörnyezetben, de bőven megfelelt, ugyanakkor az említett túlterhelésbe belefáradt ő is, akármilyen Superman, és talán éppen azok a néhány százalékok hiányoztak itt-ott, például abban a 15 másodpercben...

MIT CSINÁL A KAPITÁNY?

Védési hatékonyságban így is a második volt csapatunk; az emberelőnyös és -hátrányos játékban is az első kettőben végzett, de kiállításból már sokat gyűjtött, a lövéshatékonyságot tekintve pedig a legrosszabbul teljesített: miénk a legkevesebb szerzett gól, kilenc, aminél – a kieső lengyeleket leszámítva – mindenki legalább másfélszer annyit lőtt. Egyetlen hátvédünk szerzett pontot, fórban talán egyszer sem nyertük meg az első, támadóharmadbeli bulit – ez mind elgondolkodtató.

Miként az is, hogy vagyunk-e mi annyira nyugat-európaiak, hogy finn nagyvonalúsággal lehessen kezelni a csapatot? Kulturált emberekkel van tele a válogatottunk, amelynek Jarmo Tolvanen szövetségi kapitány a „nem meccsnapjait" szabaddá nyilvánította, az összes reggeli átmozgatást fakultatívvá, ő maga is a csarnoktól távol pihent rá a rangadókra.

Megdönthetetlen válaszunk nincs, a felkészülés során a játékosok még dicsérték is a szabadabb légkört, ám vajon a sok évtizedes szocializációnk maradványaként nem olyan edző kell-e nekünk inkább, aki vasmarkú és vonalasabb rendszert tart? Rich Chernomaz nyilván ilyen volt, de még nem hallottunk senkit, aki visszasírná az ő stílusát. A poén viszont, hogy amiért őt sokat piszkálták, azt Tolvanen is megcsinálta. Chernomaz másodállású kapitány volt, repkedett Frankfurt és Budapest között, a 2013-as és a 2015-ös közvetlen vb-felkészülés előtt hétfőtől csütörtökig tartó edzőtáborokat szervezett, a hétvégét kiadta – 2018-ban Tolvanen ugyanígy, csak Helsinki meg Budapest között repkedett. Chernomaz nem látogatta a magyar bajnokikat, Tolvanen csak egyszer ült a nézőtéren az idei fináléban.

Az is örök vitatéma, hogy mely klubokból hányan vb-kerettagok: novemberben és februárban tele volt Tolvanen kerete DVTK-sokkal, aztán a vb-re kettő Jegesmedvét nevezett – azt a kettőt, akit Chernomaz is mindig vitt, akik mindig válogatottak, függetlenül a klubjuktól.

KELLENÉNEK A KARAKTEREK

Az viszont biztosan nem Tolvanen (és nem Chernomaz és nem a szövetség) hibája, hogy repül az idő.

„Szapporói hőseink" közül alig maradtak, pedig Kangyal Balázsok, Szélig Viktorok, Tokaji Viktorok, Vas Mártonok – hogy csak a csapatkapitányokat említsük – mellett egy bárány sem tévedhetett el. Megkockáztatjuk, jégkorongtudásban nem akadt még ilyen színvonalas keretünk, ám ez még kevés: sajnos elfogytak a karaktereink, és idő kell, amíg kinevelődnek az újak – na, de addig jó ötlet volt-e megnyirbálni és bolygatni a stábot, amelynek a megmaradó Majoross Gergely mellett Tokaji és Sille Tamás is tagja volt?

Akad-e probléma még feljebb, világos-e a szakmai irányvonal, amely mellett kitartunk akkor is, ha esetleg Tolvanen(nel) nem hosszabbít(anak) szerződést? Ha az utánpótlásfőnök, Glen Williamson távozik? Jó-e a válogatottnak, hogy tizenegy évvel a Fehérvár EBEL-csatlakozása után, más történelmi időben a szlovák Extraligába exportáljuk a DVTK-t és a MAC-ot, végképp kiüresítve a hazai bajnokságot?

Megannyi jogos kérdés, amelyre akkor is felelni kellene, ha jövőre mehetnénk Szlovákiába.

Nem 15 másodpercen múlnak, viszont sokkal fontosabbak.

A VÁLOGATOTT EGYÉNI ÉRTÉKELÉSE (a név után minden esetben az osztályzat (1–10-es skálán) látható)

A KAPITÁNY

JARMO TOLVANEN 6
Áramvonalasabb kerettel látott neki a felkészülésnek, mint az elődje, ebből kicsiket vágva jutott el a végső 22-es névsorig, amellyel nem is támadt sok vita. Benevezett ő is egy újonc honosítottat, a sérüléseket ő sem tudja megakadályozni, ám a tökéletes sorösszetételeket a vb elejére, közepére és végére sem találta meg. Az is kérdés, nem használhatta volna-e jobban a kiválasztottjait, az utolsó hátvédeket és főleg csatárokat meg a cserekapusát, kivált, hogy Rajna Miklós nem éppen nyeretlen kétéves, továbbá hogy tényleg csak az utolsó koporsószegünk beverésekor kellett-e időt kérnie a fináléban.

KAPUS

VAY ÁDÁM 8
Mérkőzés: 5
Játékidő: 304:46
Hatékonyság (védés/lövés): 93.1% (176/189)
Kapottgól-átlag: 2.56
Ritka, hogy egy kapus végigvédje az öt meccset. Ő megkapta az összeset, ennyire bíztak benne, ám elfáradt a harmadik végére. Atlétaként cipelte a súlyokat, a torna legjobb kapusa és All Star-válogatott lett, aligha rajta múlott az egész, de ha pihenhet valamelyik meccsünkön, vajon maradt volna benne még tizenöt másodperc?

BEKKEK

GARÁT ZSOMBOR 5
Játékidő: 50:21
Pont (gól+assziszt): 0
Lövés: 2
+/-: –1
Kiállításperc: 4
Még nincs huszonegy, de már a harmadik világbajnokságán játszott, nem a legjobban és nem a legtöbbet – a kettő természetesen összefügg. Nem tűnt atombiztosnak egyik párja mellett sem, Szlovénia ellen padoztatták a második kapott gól után, és a torna végére inkább ő lett a hetedik. Lesz még sokkal-sokkal jobb, az idő pedig neki dolgozik.

GŐZ BALÁZS 6
Játékidő: 78:08
Pont (gól+assziszt): 0
Lövés: 7
+/-: –2
Kiállításperc: 2
Amikor pályafutása korábbi szakaszában a tengerentúlról jött haza a válogatotthoz, nem tartották ugyanannyira stabilnak, mint amikor itthon készült – ám lassan huszonhat évesen kevésbé fontos, hol tölti a klubszezonját. Nem lógott ki sem fel-, sem lefelé, a játékideje is pontosan a középértéket jelenti a hátvédeknél.

POZSGAI TAMÁS 6
Játékidő: 98:55
Pont (gól+assziszt): 0
Lövés: 5
+/-: –1
Kiállításperc: 6
Újonc csapatkapitányként bajnoki címre vezette a klubcsapatát, ezután a válogatottban is csapatkapitány-helyettesnek választották, ami lassan harmincévesen és a hatodik vb-jén szerepelve rendjén lévő. A második legtöbbet játszotta a védelemből, szokásához híven csendesen, a jobb napokon hatékonyan, ugyanakkor látványos hozzáadott érték nélkül.

STIPSICZ BENCE 7
Játékidő: 90:06
Pont (gól+assziszt): 0
Lövés: 3
+/-: –3
Kiállításperc: 2
Elég, ha csak a közvélekedést csatornázzuk ide: a legjobb hátvédünk lesz sokáig, aki huszonegy évesen már a harmadik vb-jét teljesítette. Kiemelkedően intelligens fiú, ami a pályán kívül nyilvánvalóan érződik, és már átfordítódik jeges teljesítményre is. Tapasztalat, keménység, vagányság meg bónuszként néhány pont kéne majd, és készen lesz.

SZIRÁNYI BENCE 6
Játékidő: 71:49
Pont (gól+assziszt): 0
Lövés: 7
+/-: –2
Kiállításperc: 0
Mivel a klubidény nagyját elmulasztotta vállsérülése miatt, a hetedik védőként kezdte a vb-t, ám idővel, a tapasztalatát hasznosítva és a társak produkciójának fluktuálása miatt előrébb lépett. A hetedik vb-jét futotta, még csak harminc, úgyhogy a következő években vele biztosan számolhatunk, és ha egészséges, sokkal nagyobb feladatokat bízhatunk rá.

VARGA ARNOLD 6
Játékidő: 73:43
Pont (gól+assziszt): 0
Lövés: 2
+/-: –1
Kiállításperc: 8
A méretet nem lehet tanítani, márpedig ő a 190 cm/95 kg-s alakjával a legnagyobb testű védőnk, emiatt is volt helye a keretben. Bekkeknél mindig jó, ha nem csinálnak semmi különöset, de azért kiállításból gyűjthetne kevesebbet, és tisztíthat a mezőnyjátékán is: huszonhat lesz a nyáron, talán bölcsebb és jobb döntéseket hoz majd a jégen.

KEVIN WEHRS 7
Játékidő: 107:59
Pont (gól+assziszt): 2 (0+2)
Lövés: 8
+/-: –2
Kiállításperc: 6
Az összes mezőnyjátékos közül a legtöbb időt töltötte a jégen. Jól, általában a legstabilabban és olykor a legjobban dolgozott a hátvédjeink közül, például csak ő szerzett pontot... Eközben akadt néhány ijesztő húzása, továbbá egy-két felesleges kiállítása, noha elmúlt harminc. Ugyanakkor sose legyen rosszabb hátvédünk.

CSATÁROK

BENK ANDRÁS 6
Játékidő: 27:09
Pont (gól+assziszt): 1 (1+0)
Lövés: 5
+/-: 0
Kiállításperc: 0
A két aktív „szapporói hősünk" egyike, mégis alig játszott: egy meccsen semmit, egy másikon fél percet sem. Ennyi idő alatt nehéz csodát tenni a mezőnyben, de neki majdhogynem sikerült: sosem volt góllövő, de Lengyelországnak betalált, amúgy munkásan lehozta azt a kevés időt, amit kapott. De vajon miért csak ennyit?

CHRIS BODÓ 6
Játékidő: 69:39
Pont (gól+assziszt): 1 (1+0)
Lövés: 7
+/-: –2
Kiállításperc: 0
Az egyetlen vb-újoncunk, aki a jövő embere, Terbócs István, illetve az évtizede a vb-keret szélén egyensúlyozó Somogyi Balázs helyére került be, mert látott benne valamit a szakvezetőség. Ez egyetlen találatot – feljutást érőnek tűnőt... – ért pontban, valószínűleg sokkal többet jégkaparásban, sebességben, fegyelemben. De nem nélkülözhetetlen.

ERDÉLY CSANÁD 7
Játékidő: 76:00
Pont (gól+assziszt): 1 (1+0)
Lövés: 13
+/-: +2
Kiállításperc: 0
Ő viszont nélkülözhetetlen, és még inkább az lesz. Huszonkettő, de már volt feljutó és elit-vb-keret tagja, immár az első soré is – ahová a negyedikből katapultált –, mert tempóban és munkamorálban is bírja az ottaniak színvonalát. Csinálja, amit eddig csinált! – ezt kérjük tőle, meg a pontok szaporítását, és tíz-tizenöt évre megvan az egyik ászunk.

GALLÓ VILMOS 7
Játékidő: 93:34
Pont (gól+assziszt): 3 (0+3)
Lövés: 15
+/-: –6
Kiállításperc: 0
Utaztatták az első sor jobb és a második bal széle között, pedig a svéd élvonalba lőtte a klubját, azaz kivételes tehetségünk. Mégis övé lett a legrosszabb +/- mutató, ami nyilván nem egyéni felelőssége, hiszen kései sortársai is pocsékul állnak e tekintetben. Meg kell találni a helyét és szerepét, mert nyerőember lehet másfél évtizedig.

HÁRI JÁNOS 7
Játékidő: 95:54
Pont (gól+assziszt): 4 (1+3)
Lövés: 13
+/-: +1
Kiállításperc: 0
Senkinek sincs ilyen játékosagya, ezért is volt mindig inkább előkészítő, ám most bőven túlteljesítette az önzetlenségét. Lassabban, messze nem olyan csibészesen hokizott, noha a képességei alapján nemcsak egy sort, az egész válogatottat elhúzhatná: a héten el volt átkozva, de így is szerzett négy pontot... Reméljük, visszatér a sziporkázó Jancsika.

KÓGER DÁNIEL 5
Játékidő: 46:05
Pont (gól+assziszt): 0
Lövés: 8
+/-: –2
Kiállításperc: 0
A keret egyik legrutinosabb tagjaként, a Fehérvár kapitányaként, ám még csak huszonnyolc évesen a negyedik sorban kapott helyet és feladatot, amit alázattal végzett – de nem itt van a helye. Később feljebb is kerülgetett, ám a formája nem javult robbanás-szerűen: elment a vb anélkül, hogy az emlékezetünkbe égett volna egy bravúros/hősies megoldása.

MAGOSI BÁLINT 6
Játékidő: 57:57
Pont (gól+assziszt): 1 (0+1)
Lövés: 6
+/-: –2
Kiállításperc: 0
Lassan már huszonkilenc, kilenc éve minden vb-n résztvevő, a legjobb hangulatú emberünk, plusz specialistája az emberhátrányos védekezésnek, a blokkolásnak, azaz okkal ő az egyik kapitányhelyettes. A piszkos munkát ezúttal is elvégezte, de amikor feljutottunk, egy bombagólt is hozzá tudott tenni az embertelen munkamennyiséghez...

NAGY GERGŐ 5
Játékidő: 55:05
Pont (gól+assziszt): 1 (0+1)
Lövés: 6
+/-: –4
Kiállításperc: 4
Minőségre a keretben a helye, de hol a helye az összeállításban? Méretben és stílusban a nagyokhoz passzol, be is dobálták a második és harmadik sor szélére is, ám nem tudott igazán kitűnni egyikből sem, és egy árva assziszttal, valamint mínusz 4-gyel zárta a hetet. Ő is még csak huszonnyolc, lesz dolga bőven a válogatottban a jövőben is.

NAGY KRISZTIÁN 6
Játékidő: 59:27
Pont (gól+assziszt): 0
Lövés: 7
+/-: 0
Kiállításperc: 4
Parádésan kezdte a vb-t, az alsóbb szekciókból a legjobban, a szakterületének minősülő emberhátrányos védekezését tökélyre fejlesztette. A hét közepén talán elkezdett fáradni, de sosem süllyedt nagyon mélyre, csak elmaradoztak az energikus megiramodásai, letámadásai. Még csak huszonhárom, szerencsére, mert nyilvánvalóan alapember.

ANDREW SARAUER 5
Játékidő: 81:41
Pont (gól+assziszt): 2 (1+1)
Lövés: 6
+/-: –5
Kiállításperc: 2
A keret legmagasabb mezőnyjátékosa, így a leghosszabb ütősugár is az övé, amit védekezésben hasznosít, és látszatra ebben nem is volt bűnrossz. Csakhogy az ő sora produkálta a legrosszabb +/- mutatókat, nyelte a gólokat, viszont nem lőtt. Ő maga szerzett ugyan egyet – az első vb-találatunkat –, mégsem volt átütő. Tőle sokkal többet várunk.

SEBŐK BALÁZS 8
Játékidő: 82:12
Pont (gól+assziszt): 5 (3+2)
Lövés: 14
+/-: +1
Kiállításperc: 2
A vb első felén úgy sepert át, mint egy forgószél, aztán amikor az ellenfelek bekapcsolták a videójukat, úgy lett nehezebb az élete. Viszont az kiderült, hogy ez immár az ő válogatottja: a finn élvonal centereként, a pontban és gólban is legeredményesebb játékosunkként joggal. Remélhetőleg jövőre még tovább bírja a száguldást, és lesznek követői.

SOFRON ISTVÁN 5
Játékidő: 55:27
Pont (gól+assziszt): 1 (0+1)
Lövés: 9
+/-: –3
Kiállításperc: 6
Sosem telt még el úgy vb-je, hogy ne talált volna be, most igen. Nem ment neki: a bodicsekjeit szórta, de gyűjtött buta kiállításokat is, pontokat viszont nem, valahogy nem állt össze a sora játéka és az egész hete, aminek a végét felkötött karral töltötte, az utolsó két fordulóban nem is játszott. Még csak harminc, szükség volna rá és gólgyáros énjére is.

VAS JÁNOS 6
Játékidő: 88:36
Pont (gól+assziszt): 1 (1+0)
Lövés: 9
+/-: –4
Kiállításperc: 0
A másik aktív „szapporói hősünk", aki 34 éve minden tapasztalatát igyekezett mozgósítani, hogy összefogja és terelje az új, igen változékony csapatot. Játékban nem remekelt a számok alapján: a +/- mutatója neki sem szép, de lőtt egy fontos előnygólt, és a kispadnál meg a jégen kívül kiváló kapitányként létezett. Szükség van a karakterekre, így rá is.