Szélig Viktor: A magyar hokiban nincs versenyhelyzet a játékosok közt

Vágólapra másolva!

2018.05.30. 10:45

Címkék

Az EBEL-korszak leghosszabb rájátszásmentes szakaszában jár a Fehérvár AV19, cserélődnek a játékosok, főleg a külföldiek, és nem látszanak új, saját nevelésű klasszisok. Volt miről beszélgetnünk az általános igazgatóval.

– Az elit-világbajnokság alatt sorra jelentettek be igazolásokat és eligazolásokat, ami úgy festett, hogy légiósok jöttek-mentek, magyar válogatottak azonban csak távoztak. Rajna Miklós és Szirányi Bence is máshol folytatja. Miért?
– Van egy irányvonal, amely mentén szeretnénk haladni, és az elképzeléseink kicsit mások – felelte Szélig Viktor, az EBEL-ben szereplő Fehérvár AV19 általános igazgatója. – Ha e két posztot nézzük: az amerikai Mac Carruth marad, és nem biztos, hogy jót tenne Rajna Mikinek, egy válogatott kapusnak, ha másodikként ülne a kispadon. A hátvédeknél pedig jön fel egy tehetséges generáció, amelynek középtávon lehetőséget kell biztosítanunk. Szirányi Bence is válogatott játékos, olyan csapatot keres, amelynél biztos lehet a pozíciója. Biztos van érdeklődés irántuk, csodálkoznék, ha munka nélkül maradnának, mi pedig nagyon hálásak vagyunk, hogy ilyen sokáig itt voltak, és segítettek nekünk. – Az elit-világbajnokság alatt sorra jelentettek be igazolásokat és eligazolásokat, ami úgy festett, hogy légiósok jöttek-mentek, magyar válogatottak azonban csak távoztak. Rajna Miklós és Szirányi Bence is máshol folytatja. Miért?
– Van egy irányvonal, amely mentén szeretnénk haladni, és az elképzeléseink kicsit mások – felelte Szélig Viktor, az EBEL-ben szereplő Fehérvár AV19 általános igazgatója. – Ha e két posztot nézzük: az amerikai Mac Carruth marad, és nem biztos, hogy jót tenne Rajna Mikinek, egy válogatott kapusnak, ha másodikként ülne a kispadon. A hátvédeknél pedig jön fel egy tehetséges generáció, amelynek középtávon lehetőséget kell biztosítanunk. Szirányi Bence is válogatott játékos, olyan csapatot keres, amelynél biztos lehet a pozíciója. Biztos van érdeklődés irántuk, csodálkoznék, ha munka nélkül maradnának, mi pedig nagyon hálásak vagyunk, hogy ilyen sokáig itt voltak, és segítettek nekünk.

– Mi az említett irányelv?
– Az elsődleges cél, hogy eredményes legyen az EBEL-csapat, szeretnénk bejutni a rájátszásba. Ennek mentén igyekszünk összerakni a keretet egy olyan edzővel, Hannu Järvenpäävel, aki már járt az EBEL-playoffban, sokáig is jutott, és hatalmas EBEL-tapasztalata van. Továbbá évről évre jönnek fel ügyes gyerekek az akadémiáról, és az ígéretünknek megfelelően lehetőséget adunk nekik.

– Miért tűnik akkor úgy kívülről, hogy tervszerűség nélkül cserélődnek a légiósok, és nem rúgják be a nagycsapat ajtaját a szupertehetségek?
– Néha úgy fest, ha nincs elég magyar válogatottunk, elég fiatalunk és világklasszis légiósunk egyszerre, akkor pocsék az egész. Erdély Csanád például már nem is számít annak, noha az akadémiánk „terméke".

– Talán azért nem, mert öt éve mutatkozott be a felnőtteknél, megjárta a külföldet is, és nincs hasonló kaliberű utóda.
– Az volna ideális, ha a teljes csapatot ki lehetne állítani magyar játékosokból, ám nincs elég. Nincs „légiósfétisünk", csakhogy a magyar hokiban nincs versenyhelyzet a játékosok között. Az EBEL nem utánpótlásképző intézmény, nem arra való, hogy egy akadémista kitanulja a felnőtthoki csínját-bínját – ráadásul ha az eredmények rosszul alakulnak, kitör a népharag –, erre a fejlődésre az Erste Ligában szereplő Titánok nyújt lehetőséget, onnan fokozatosan lehet feljebb lépni. Ugyanakkor már a legutóbbi évadban is az EBEL-kerethez tartozott Szabó Pál Krisztián, Sárpátki Tamás, Reisz Áron és Szabó Dani, a következő idényben Szita Donát, Szabó Bence és Láday Tamás követi őket.

– Azért egyik sem Erdély- vagy Sofron István-szintű klasszis...
– Van tehetséges juniorcsapatunk, amely megnyerte a korosztályos EBEL-t és a magyar bajnokságot is, onnan lesznek az első két sorban helyet követelő játékosok is. Természetesen nem az a cél, hogy csak a harmadik-negyedik sort töltsék fel az ifjak, ám nem mindenkiből lesz klasszis. Az eligazoltak közül egyetlen fiatalt szerettünk volna megtartani, Szaller Márkot.

NEM BIZTOS, HOGY APOKALIPSZIS
Tekintve, hogy 2007-ben a Fehérvár úttörőként külföldre „igazolt", és benevezett az osztrák EBEL-be, érdekes, hogy a főnökségnek mi a véleménye arról, hogy 2018-ban a DVTK és a MAC a szlovák Extraligába igazolhat. „Annak idején mit szólt a magyar jégkorong ahhoz, hogy a Fehérvár elment az EBEL-be? – tette fel a válaszkérdést Szélig Viktor. – Leginkább azt, hogy eljön az apokalipszis – aztán egész sokat használt a magyar hokinak. Senki sem tudhatja, rövid és középtávon mit hozhat az Extraliga-csatlakozás. Van miatta kétségbeesés, mert ha elmegy az Erste Liga Real Madridja és Barcelonája, akkor mi lesz az Atléticóval, a Levantéval és a többiekkel. Ám egyelőre az sem biztos, hogy a feltételek meglesznek, vagy hogy beveszik őket. Sok kérdés nyitva van még. Tizenegy éve máshogy festett a magyar hoki térképe, a bajnokság, a merítés, ugyanakkor mindenkinek van tulajdonosa, szponzora, érdeke." Ugyanígy kérdéses még, hogy ki lesz a férfiválogatott szövetségi kapitánya, hiszen a finn Jarmo Tolvanen szerződése lejárt, és ugyan Sipos Levente szövetségi főtitkár úgy nyilatkozott, mindkét fél hajlik a folytatásra, konkrétumról nincs információ. „Kíváncsi vagyok, mi a terv – mondta Szélig a kapitányságról. – Egy év alatt nem lehet megváltani a világot. Közel járt a csapat a feljutáshoz, tizenöt másodpercre, ám nem biztos, hogy kiegyensúlyozott, jó teljesítményünknek köszönhetően kerültünk ilyen közel. Szerintem ott vagyunk, ahol a helyünk, és jövőre olyan lesz a divíziónk, hogy fel kell kötnünk a gatyát, ha előrefelé tekingetnénk."

– Akadnak olyanok is, akikre évekkel ezelőtt mondtuk, hogy tehetségek, ám nem lettek többek.
– Ez sajnos igaz. Azt kell észrevenni, hogy miért nem történt semmi a köztes időben. Egy huszonnégy éves már nem fiatal, a tizennyolc-tizenkilenc éves az. A legnagyobb kihívás, hogy úgy kell türelmesnek lenni, építkezni, hogy közben eredmény is legyen. Látom, ez nem egyszerű, Ocskay Gábornak ráadásul még nehezebb lehetett, mert a gazdálkodás messze nem volt stabil. Viszont nem dobnék földet az előző két évre. Azt sem mondanám, hogy rossz elképzelések lettek volna, most pedig a bölcsek kövével mindent megoldanánk. Benoit Laporte jó edző volt, csak az elképzelései, a közeg és az egyebek nem passzoltak össze. Hannu viszont tudja, mi hogy működik errefelé, így sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy össze tudjuk hozni, amit szeretnénk. Garancia azonban nincs rá.

– Szóval megtartották, akiket alapembernek vagy klasszisalapanyagnak tartanak, többeket viszont elengedtek, hogy az alulról „merített" újaknak legyen helyük, és róluk majd kiderül, mi lesz belőlük?
– Én sem fogalmazhattam volna jobban. Viszont közben maradtak felnőttválogatottjaink. Az elvárás velük szemben, hogy megadják a keretet, összetartsák a lazább szövetű csapatot.

– Ha már a csapat nélküli Sofron is szóba került, őt haza akarják hozni?
– Az új keretet illetően még egy-két bejelentésünk várható, ám róla nem.

– A teljes légióskontingens lecserélése azt mutatja, hogy tavaly nem válogattak ügyesen. Az idén miként keresgélnek?
– Azért négyen maradnak az előző keretből, nem új mindenki. Tavaly is közösen dolgoztunk az akkori edzővel, ugyanakkor minden tréner a saját elképzelése szerint igyekszik összeállítani a játékoskeretet. Számunkra most fontos, hogy ellensúlyozzuk a magyar mag fiatalodását, kell a rutin, az olyan játékosok, akik már tudják, melyik út vezet a playoffba. Korábban az sem volt jellemző, hogy az EBEL-en belülről igazoljunk, most viszont igen, így kevesebb lesz a zsákbamacska.

– A gazdasági erősödésnek is köszönhető, hogy immár kipróbált árukat vásárolhatnak?
– Messze vagyunk attól, hogy mi legyünk a legvastagabb pénztárcájú fiúk. De valóban, stabilabb a helyzetünk a sportfinanszírozásnak, Fehérvár önkormányzatának, a Molnak és a mindenki által megkapott Szerencsejáték Zrt.-támogatásnak köszönhetően.

– Közben nem az játszódik le, ami a válogatottnál is, hogy az új generáció tagjai akár képzettebbek is, mint a nagy elődök, ám a karakterek hiányoznak?
– A legfontosabb hogy kialakuljon egy kultúra, és akkor mindegy, ki játszik éppen, hiszen megtanulta, és utána továbbadja. Volt is, lesz is jövés-menés, a lényeg, hogy valamihez tartsuk magunkat.

– Mi a lényege ennek a kultúrának?
– Meg kell találnunk a helyünket a bajnokságban. Nem a playoffról éppen lemaradók akarunk lenni. Fehérvár városa és drukkerei nagyon büszkék, ez lokálpatrióta közeg, ám ezért a bizalomért, támogatásért minden este meg kell küzdeni. Én abban szocializálódtam, hogy nálunk keményebben dolgozó csapat ne legyen. Az egészséges versenynek is a kultúra részévé kell válnia. Ott van a góljaink után játszott zene is, a Republic énekli, hogy „Kicsi vagyok, ha megnövök, beléd rúgok", ami nagyon hangulatos, de a vágyunk, hogy ebből kinőjünk, ne legyünk kicsik.

– Kinőtték már a jelenlegi csarnokot is. Mikor lehet meg az új?
– Dátumokkal nem dobálóznék, mert a végén még elhisszük. A hivatalos eljárási procedúra sosem volt még ennyire előrehaladott állapotban, a kapavágás is meglehet lassan. Örülnék, ha két év múlva az új arénában játszhatnánk.

FEHÉRVÁR AV19 2018–19
Érkezett: Ryan Glen (kanadai; Villach, osztrák), Tero Koskiranta, Harri Tikkanen (mindkettő finn; Medvescak Zagreb, horvát), Anze Kuralt (szlovén; Amiens, francia), Zach Phillips (kanadai; Notthingham, brit), Andrew Sarauer (kanadai-magyar; Villach, osztrák)

Távozott: David Gilbert, Brett Palin (mindkettő kanadai; ?), Kiss Zsombor (La Chaux-de-Fonds, svájci), Kocsis Ferenc, Szaller Márk (mindkettő Újpest), Olivier Latendresse (kanadai; Bordeaux, francia), Jeff LoVecchio (amerikai; ?), Antonin Manavian (francia; ?), Ales Music, Luka Vidmar (mindkettő szlovén; ?), Juha Uotila (finn; ?), Szirányi Bence (?), Vincze Péter (DVTK Jegesmedvék)

Edző: Hannu Järvenpää (finn)